Az AgroFIELD Termelői Club-ban (ATC) az őszi búza esetében az információ szerzés fókusza -a fajta kísérletek mellett- már évek óta a nitrogén trágyázás mennyiségi és technológiai kérdéseinek tisztázására esik.
A műtrágya féleségek, – különös tekintettel a szilárd és a folyékony formák hasznosulási kérdéseiben – korábbi vizsgálatainkban megállapítást nyert, hogy a szakma egyes szereplői túldimenzionálják az oldott forma előnyeit és olyan vélt tulajdonságokkal ruházzák fel, amelyekkel nem rendelkezik. A felhasználók, a termelők tudatában a legnagyobb ellentmondás a (be)oldás és a bemosódás közötti víz (csapadék) mennyiség szükséglete között feszül, hiszen a folyékony forma csak a beoldáshoz szükséges vizet tartalmazza, a bemosódáshoz szükségeset nem. Ebből adódóan a folyékony forma előnye -a beoldáson túl- csekély lombtrágya hatásra korlátozódik, melyet túldimenzionálni félrevezető, és így kalkulálni vele nem érdemes. Fontosabb kérdésnek tartjuk, hogy a különböző adagok (mennyiségek) megosztásában (őszi és tavasziak) milyen szabályszerűségek figyelhetők meg.
A korábbi évek nagyszámú kísérleteiben szintén tisztáztuk, hogy a lombtrágyák és a biostimulátorok hatékonysága rendkívül alacsony. A kísérletekben a mennyiségi mutatókra mért hatások nullához konvergáltak, a minőségi mutatók tekintetében (fehérje és sikértartalom) szignifikáns kezeléshatásokat tapasztaltunk, de oly csekély mértékben, hogy az ilyen típusú inputhasználat közgazdaságilag értelmezhetetlennek bizonyult. Ezeket az információkat a jelenlegi, piacilag felfokozott helyzetben különösen közérdekű, fontos és megosztandó tudásnak tartjuk. Némely forgalmazók a -most már igazán drága- nitrogén alaptrágyát lombtrágyákkal kívánják részben vagy egészben helyettesíteni. Ez nagyon veszélyes pálya, ezen anyagok valós hatékonyságáról termelői kísérletekben (On-farm kísérletek) mindenkinek tájékozódni szükséges és érdemes. Ha ezekre a szakmailag „lyukas” technológiákra „ráfekszünk”, komoly csalódások érhetnek bennünket, melyek egy kiélezett piaci/gazdasági szituációban meg is pecsételhetik gazdaságunk sorsát.
A kísérleteket 3 helyszínen (Püski, Tompahát, Bátya) állítottuk be. (A kezeléseket az 1. táblázat tartalmazza.) A dózisokat: 60-120-180-240 kg/ha ai. egy adagban tavasszal, a nagyobb adagokat 120-180-240 kg/ha ősszel és tavasszal, illetve a 3. kezelés csoportban a tavaszi maradék hatóanyagot fele-fele arányban megosztva is megvizsgáltuk. A parcellák egységesen az egyéb fenntartó kezelések tekintetében gazdaságonként eltérő, de a gazdaságokban alkalmazott egységes kezeléseket kapták. A parcellákat parcella kombájnnal takarítottuk be, mely parcellák terméséből ismétlésenként mintát véve, a mintákat NIR beltartalmi analizátorokban vizsgáltuk. A kapott eredményeket kísérlet tervező és értékelő szoftverben egységes rendszerbe szerveztük és az adatbázist statisztikailag is kiértékeltük, az A-B fajták és a C hibrid eredményeit grafikonon is ábrázoltuk (1-3. ábra).
Eredmények
A Püski helyszínen az A fajta szignifikánsan nem mutatott 60 kg/ha dózisnál magasabb tápanyagreakciót. A B fajta egyszeri (ősz-tavasz) megosztás mellett 240 kg/ha nitrogén dózisnál érte el a termés maximumát, de statisztikailag igazolható módon így sem volt képes a 120 kg/ha dózisokat tartalmazó kezeléseket felülmúlni. A C-jelű hibrid legmagasabb termését szintén a 240 kg/ha dózis egyszeri megosztásával érte el, de ez a termés mennyiség még a 60 kg/ha-os adag termésválaszától sem különül el a kísérleti terület heterogenitását felülmúló mértékben.
A tompaháti kísérletben minden genotípus esetében szép tápanyag reakciókat figyelhetünk meg. Mind a két fajta (A, B) mind a C hibrid esetében 240 kg/ha nitrogén dózis alkalmazásánál kaptuk a legmagasabb termés választ, mely az A és B fajták esetében még a 120 kg/ha dózisú parcellák átlagát is szignifikánsan meghaladta. A C hibrid termése -bár a fajtákéhoz képest visszafogott volt- ami 240 kg/ha alkalmazott nitrogén dózisig ugyan növekedett, de szignifikánsan meghaladni csak a 60 kg/ha-os dózisokat volt képes.
A bátyai kísérletben a legnagyobb terméseket a C- jelű hibrid adta az egyszeri adagban tavasszal kijuttatott 180 kg/ha dózishoz kapcsolódó termés maximum mellett, mely a 120 kg/ha-os kezelésektől statisztikailag igazolható módon különbséget mutatott. Az A és a B fajta is -eltérő megosztási struktúrában, de- 240 kg/ha esetében érte el a legmagasabb termésmennyiséget, melyek azonban csak a 120 kg/ha-os dózist voltak képesek megbízható módon felül múlni, a 180 kg/ha-t már nem.
A minőség tekintetében a B fajta a magasabb (180-240 kg/ha) dózisokkal Püskin és Bátyán tudta megközelíteni az étkezési minőséget (Bátyán csak a legmagasabb dózisban). A B-jelű fajta Püskin 180 és 240 kg/ha-os dózisok mellett volt képes elérni az euro minőséget, míg a bátyai lokációban ez csak a legmagasabb dózissal volt elérhető. A C-jelű hibrid minden kísérleti helyen takarmány minőséget mutatott. A tompaháti helyszínen minden fajta- és nitrogén dózis interakcióban a genotípusok takarmány búza minőségben teremtek.
A kísérlet eredményeinek összefoglalása:
• a kísérleti helyszíneken a korábbi évekhez képest –a termés tekintetében- erős nitrogén reakciókat tapasztaltunk;
• a nitrogén dózisok emelése a minőségi paraméterek javulására kedvező hatással volt, azonban a fajtatulajdonság meghatározta az adott körülmények között elérhető maximumokat.
A földgáz és annak a nitrogén műtrágyák árára gyakorolt hatása továbbra is jelentős feszültséget teremt az ágazatban. Sajnos sokak számára nem is az a kérdés mennyiért lesz, hanem hogy lesz-e nitrogén tavaszra. Egy ilyen helyzetre a kísérlet 2021-es tapasztalataiból nagyon nehéz megnyugtató tanácsokat adni. A nitrogén elmaradása a technológiában, a termőterületek jelentős részén azonnali negatív hatásként jelenik meg. Különösen igaz ez a minőségi paraméterek romlására. A túltrágyázott vetésforgókban az első évben még számíthatunk a mennyiségi visszaesés mérséklődésére, de az ilyen helyeken még látványosabb lehet a minőség romlása (kevés nitrogén-nagy termés-gyenge minőség). A korábbi évek trágyázási gyakorlatai után azt lehetett tapasztalni, hogy a nitrogénnek a mennyiségre gyakorolt hatása -egyes esetekben- képes egészen alacsony kijuttatási szinteken kifejezésre jutni, ezért, ha az első évben jelentősen csökken is a nitrogén felhasználás, a termés mennyisége -a minőséggel ellentétben- nem feltétlen követi lineárisan. Azonban, ha árak lengése kikényszeríti a nitrogén felhasználás tartós csökkenését, akkor egy új egyensúlyi szinthez kell igazítani a nitrogén utánpótlás -és az egész búza termesztés- gyakorlatát.
Melyek lehetnek ezek?
Először is a minőséget az árában is meg kell(ene) becsülni. Ha ez jelentkezik, a kevesebb is érték lesz- a kommersz búzával szemben. Ebben az esetben a hagyományos -nem bőtermő- fajták szerepe újra megnőhet. A nagy termések egyik fundamentuma volt a klíma atlantiasodását kihasználó korábbra tevődő vetésidő, mely lehetőséget biztosított a téli erősödésre és a nagyon jó tavaszi startra. Ez is segítette -a korábbiakkal ellentétben- a némileg hosszabb tenyészidejű és egyben bőtermőbb adottságú fajták biztonságos és sikeres termesztését a változó kárpát-medencei klíma alatt. Ennek a plusz időszaknak kétségtelenül jelentős nitrogén igénye volt/van. (Különösen szemmel látható tünetei voltak/vannak ennek az árpatermesztésben) A későn (magasabb tőszámmal vetett) rövid tenyészidejű minőségi terméket biztonsággal produkálni képes fajták őszi nitrogén igénye a fent említettekből adódóan mérsékelt, ezek alkalmazása akár 30-60 kg/ha nitrogén hatóanyag megtakarítást is eredményezhetet a mai gyakorlat átlagához képest. A kisebb abszolút termés is csökkenti a minőség eléréséhez szükséges nitrogén mennyiségeket, ami további megtakarítási lehetőséget/biztonságot ad a technológia váltáshoz.
Szükség van-e minőségre?
Igen, a fenti „polemizálást” kompletten teheti zárójelbe, ha a minőséget a piac továbbra sem akarja megfizetni. Amennyiben az euro búza ára meghatározó módon nem fog eltérni a javító minőségtől, akkor az lesz a kérdés, hogy a mindenkori termény ár/input ár olló milyen mértékben nyílik szét vagy záródik össze. Egyelőre a nitrogén áremelkedése -és sajnos drámája is- töretlenül fejlődik (miközben a terményárak emelkedése megállt), ami rendkívül beszűkíti a mozgásteret azok számára, akiknek nincs esetleg még 100 ezer Ft/t alatti áron betárolt műtrágya készlete (ha most van, az sem tart örökké). A magas műtrágya árak, a gyártás -és lassan az ellátási lánc- akadozása miatt is tavasszal jelentősen csökkenni fog a felhasznált nitrogén mennyisége, ami egy jó termést megalapozó időjárás esetén várhatóan jelentős mennyiségű eurónak szánt búzát tol át a takarmány minőségbe. A takarmány búza fehérje tartalmára is kedvezőtlenül hathat a nitrogén trágyázási fegyelem fellazulása a technológiai sorban, ami kedvezőtlenül hathat a termény értékesíthetőségére, de minimálisan annak árának alakulására. Megjósolhatatlan, hogy mit hoz a búzapiacra és az árakra a romló beltartalmak „borítékolhatósága”. Ahhoz, hogy az árualapok beltartalmi mutatói ne szakadjanak be egy évjárat alatt kezelhető szint alá, általánosságban kijelenthető, hogy jó lenne, ha a nitrogén felhasználás nem csökkenne 120 kg/ha alá. Ez is táblánként eltérően lehet sok is, kevés is, attól függően, hogy a tervezett cél eléréséhez kora tavasszal a talaj tartalékaiból (és az elővetemény trágyázási technológiájából) a növény számára mennyi közvetlenül elérhető nitrogén forrás áll rendelkezésre. Ez a mennyiség függ a korábban említettek mellett a tél minőségétől is is, így területenként annak mennyiségét megbecsülni lehetetlen, viszont mérni lehet, ami a szükségletekről sokkal pontosabb információt biztosíthat az agronómia számára. Ez a vizsgálat 200 ezer Ft/t-ás nitrogén műtrágya ár esetében már mindenkinek megér(het)i. Vagy talán a környezet-tudatosabb és költségkímélőbb trágyázási gyakorlat eléréséhez a műtrágya áraknak még feljebb kellene menni?
Lajos Mihály, Agrofil-SZMI Kft.