Az egyre aszályosabb tavaszi időjárás évről-évre nehezebbé és bizonytalanabbá teszi az állattartók tömegtakarmány termelési folyamatát. A kisebb vízigényű, rövidebb tenyészidejű szudánifüvet egyre nagyobb területen vetik. Az igényesebb silókukorica és cirokfélék remek kiegészítője vagy alternatívája lehet a növény.
A szudánifüvet hasznosíthatjuk szénaként, illetve silóként. Ez esetben vethetjük önmagában és silókukoricával keverve is. A kettős hasznosítású, közép-korai fajták és hibridek örvendenek a legnagyobb népszerűségnek. A szudánifüvet a vetésforgóban a kukorica, vagy bármilyen más tavaszi vetésű növény követheti, de monokultúrában is termeszthető 2-3 évig.
A tápanyag visszapótlás, a talajművelés és vetés a gabona- és kukorica termesztés gépsoraival megoldható. Vetése a tavaszi munkaszervezést nem zavarja, mivel sorban a kukorica után következik. Silókukoricával július közepéig vethető, a két növény hőigénye közel áll egymáshoz, ezért az egyik legsikeresebben termeszthető keveréktakarmánynak számít. Önmagában vetve kiváló szénát ad, rövid kaszálási fordulója és nagy kaszálékhozama miatt stratégiai növénnyé válhat a takarmánytermelésben. Egy évben 2-3 alkalommal kaszálható.
A szudánifű vetésétől a bugahányásáig átlagosan 65-70 nap telik el. Május első napjaiban történő vetést feltételezve az első kaszálásra július első felében számíthatunk, a másodikra 4-5 hét múltán, a harmadikra szintén. A szudánifű intenzív körülmények között nagy hektáronkénti zöldtömeg termésre képes. A fajták többsége jól bokrosodik, kaszálás után gyorsan újra sarjad. Keressük a vékony szárú fajtákat. Betakarításkor arra kell törekedni, hogy a bálák mihamarabb lehordásra kerüljenek. Átlagosan 100-130 tonna/ha zöldtermésre (20-30 t/ha szárazanyag) számíthatunk.
A szudánifű a legtöbb tápanyagot a bugahányás kezdetén tartalmazza. Ekkor az állomány körülbelül 180-200 cm magas és a zászlóslevél alatt jól kitapintható a buga. A levágott zöldanyagot min. 30% szárazanyag eléréséig fonnyasztjuk. Ez az érték általában a levelek teljes száradásakor jelentkezik, amikor nedvesség már csak a szárban található. Az egyenletes száradás érdekében célszerű legalább 20-25 cm-es tarlót hagyni. A szudánifű 60 cm-es növénymagasság felett kockázat nélkül takarmányozható.
A szudánifű keléskori hőigénye a vetésmélységben 12-13 °C. Aprómagként a növény igényli a jól előkészített, aprómorzsás magágyat. A vetésmélység a 3-4 centimétert ne haladja meg. Vethetjük gabonavetőgéppel. Szénának dupla gabonasortávra vetve 25 kg/ha vetőmagnormával, silónak gabona sortávra, 40-50 kg/ha vetőmagnormával célszerű vetni.
A szudánifű összességében megfelelő termőképességű zöldtakarmány, szénaként, zöldszecskaként, szenázsként, ill. szilázsként egyaránt hasznosítható. Szilázs esetében a szárazanyag-tartalmát érdemes növelni más takarmány hozzáadásával. A növény legnagyobb előnye, hogy az aszályosabb években és a gyengébb adottságú területeken is sikerrel, jövedelmezően termeszthető.
