A köztesnövény-keverékek termesztésének sikerességére számos olyan tényező van hatással, amely a gazdálkodó mindenkori szakmai döntésétől függ. Ezek közül a legfontosabbakat tekintjük most át.
Elővetemény
A köztesnövény-keverék állományok fejlődésének egyik meghatározója az elővetemény főnövény általános fejlettsége, például hogy mennyi tápanyagot használt fel a talajból. Szintén meghatározó a betakarítás minősége-milyensége is, hiszen a területen maradó nagy mennyiségű szalma elbomlása további komoly nitrogénmennyiséget emészthet fel. A betakarításkor törekedni kell a szalma megfelelő felaprítására, illetve annak egyenletes szétterítésére.
A megfelelő keverék kiválasztása
A sikeres köztesnövény-termesztés alapja a megfelelő keverék kiválasztása. A mindenkori vetésforgó, a hasznosítási cél, a tervezett vetésidő és az üzem területi adottságainak számbavétele után hamar leszűkíthető a szóba jöhető keverékek köre.
• Repce elé alapvetően megkérdőjelezhető a közteskeverékek vetése, túl kevés az idő az elővetemény betakarítása és az utóvetemény vetése között ahhoz, hogy észszerű és szakmailag is megalapozott zöldtrágyázásról beszéljünk.
• Napraforgó előtt nem célszerű keresztes virágzatú komponensek használata.
• Burgonya előtt, könnyű talajokon a mustár és a facélia fokozhatja a vírusbetegségek elterjedését.
• A pohánka kerülendő a cukorrépa-vetésforgókban, mivel felmagzása esetén – nehezen irtható gyom – problémát okozhat.
• Cukorrépa előtt kerülendő a mustár és a nem rezisztens olajretket tartalmazó keverékek használata, e komponensek elősegíthetik a fonálférgek felszaporodását.
A gazdálkodó a vetőmag felhasználását többek között a fémzárolt vetőmag címkéjének vagy a minősítést igazoló bizonyítványnak a másolatával is igazolhatja támogatási kérelmében. A későbbi gyomosodási problémák elkerülése érdekében célszerű magas technikai minőségű fémzárolt vetőmag használata. Az ismeretlen eredetű, nem ellenőrzött és igazolt minőségű mag komoly gyomfertőzések forrása lehet, amelyek kezelése a későbbiekben csak nagy pótlólagos ráfordítással vagy még úgy sem oldható meg.
Bármely viterra zöldítési vagy AKG-keverékre esik is a gazdálkodó választása, biztos lehet benne, hogy kiváló minőségű vetőmaggal tud megfelelni a hatályos jogszabályi feltételeknek.
Talaj-előkészítés
Minél jobb a magágy, annál sikeresebb és biztosabb a kelés. Nincs ez másképp a köztesnövény-keverékek esetében sem. A gondos talaj-előkészítés nemcsak az árvakelések elleni küzdelem, de a köztesek gyors és egyenletes kelésének és fejlődésének is az alapja. A szárazságra, aszályra hajlamos időszakokban és termőhelyeken javasolt a talaj vízkészleteit megőrző sekély talajművelés alkalmazása.
A köztesnövény-keverékek vetése
A gyakorlat számára több vetési mód is számításba jöhet, a gondos talaj-előkészítést követő, nagy ráfordításokat igénylő sorba vetéstől a hagyományos mulcsvetésen át egészen a szórva vetésig. A vetés pontossága, a kelés sikeressége természetesen jelentősen eltérő lehet az egyes változatok között:
1. Szórva vetés:
• alacsony ráfordítást igényel
• a keverékkomponensek eloszlása és kelése nem optimális
• nem minden fajnál alkalmazható (facélia)
2. Direkt vetés:
• alacsony pótlólagos ráfordítással elvégezhető
• a komponensek eloszlása és kelése megfelelő
• ez a technika nem áll mindenhol rendelkezésre
• fontos: az elővetemény betakarítását követően korai munkaművelet szükséges, hogy elkerülhető legyen az árvakelésűgabona-konkurencia
 |
 |
3. Kombinátor kiegészítő vetőelemmel:
• talajművelés és vetés egy menetben
• a rendelkezésre álló technikák talajmunkája nagyon eltérő
• a megelőző talajművelés minősége jelentős hatású
• a kelés és a kezdeti fejlődés nagyon eltérő lehet
 |
 |
4. Klasszikus talajművelés és vetés
• intenzív talajművelést követően hagyományos vetőgéppel
• biztos és egyenletes kelés és kezdeti fejlődés
• magas idő- és költségráfordítást jelent
 |
 |
A vetéskor uralkodó kedvezőtlen körülmények részben kompenzálhatók magasabb vetési normával. A köztesnövény-keverékek kedvező hatása akkor tud a legjobban érvényesülni, ha megfelelően nagy gyökér- és zöldtömeg alakul ki.
Tápanyag-utánpótlás
A köztesnövény-keverékek általában jól tűrik az alacsonyabb tápanyagszinteket is, ám ha az elővetemény után jelentős szalmamaradvány marad a területen, indokolt lehet az annak a lebomlását segítő, hektáronkénti 20-30 kg nitrogén kijuttatása. Ezenkívül az állományok műtrágyázása általában nem indokolt.
Kezdeti fejlődés műtrágyázás nélkül
Kezdeti fejlődés műtrágyázással
Hasznosítás
A köztesnövény-keverék típusától függően eltérő hasznosítási módok jöhetnek szóba. A keverékek mindegyikénél lehetséges az ősz végi-tél eleji alászántással történő aláforgatás. Azok a keverékek, amelyek a tél folyamán kifagynak, kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy mulcsréteget képezve tavasszal minimális talajmegmunkálás mellett vagy éppen direkt vetéshez biztosítsanak megfelelő magágyat. A télálló keverékek esetében az alászántás a legjobb megoldás, függetlenül annak időzítésétől. Amennyiben egy közteskeverék-állományban reális veszélyként jelenik meg valamelyik komponens felmagzása, az állomány talajba forgatása javasolt.
A tapasztalatok összegzése
• Az eddigi tapasztalatok alapján elhamarkodott lenne végső ítéletet hirdetni a zöldítés szabályainak hazai alkalmazásáról, a közteskeverékek használata közép- és hosszú távon fog eredményt hozni.
• Az időjárás jelentősen befolyásolja a keverék kelését és fejlődését.
• A sikeres keveréktermesztés alapja az utóvetemény igényeihez igazodó, megfelelő keverék kiválasztása, a vetésidő és az alkalmazott vetési technológia helyes megválasztása.
• A tudatosság és némi szakmai alaposság nagymértékben elősegíti a termesztés sikerét és javítja a talajok állapotát.
• A zöldítés nemcsak szabályok összessége, de lehetőségek tárháza is.
Blum Zoltán
SAATEN-UNION Hungária Kft.
ügyvezető igazgató
www.saaten-union.hu
Amennyiben szeretne ingyenesen és rendszeresen friss szakmai információkat kapni hasonló témakörben, regisztráljon itt!
