A mezőgazdasági növénytermesztés során mind a kertészeti kultúrákban, mind pedig a szántóföldeken folyamatos a különféle gyomnövények elleni küzdelem.
A gyomszabályozásra, gyomirtásra fordított összegek igen sok kultúra esetében a teljes növényvédelmi költség döntő hányadát alkotják, és talajaink átlagos gyommag-fertőzöttsége még mindig olyan nagymértékű, hogy az akár szélsőséges mértékű gyomkelések előidézésére még évtizedekig elegendő lehet.
A gyomnövények tehát joggal vívták ki a gazdák ellenszenvét. Van ugyanakkor ezeknek a növényeknek egy sokak által kevésbé ismert szerepe is, amely hasznos a mezőgazdaságban tevékenykedő emberek számára.
Gyomos táblaszegélyek
A mezőgazdasági földrészletek határain az országban mindenhol megtalálhatóak azok a sokszor csak pár méter szélességű sávok, ahol az út közelsége, árok stb. miatt a mezőgazdasági művelés nem folyamatos.
Ezeken a helyeken egy olyan ruderáliás, azaz különféle gyomnövények által uralt növényi együttes alakul ki, amely rengeteg állatfaj számára is kiváló élőhelyet biztosít.
A mezsgyék, árokpartok, táblaszélek gyomszegélyeinek növényi összetétele erősen jellemző az adott területre és a mezőgazdasági táblák növényzetével ellentétben többé-kevésbé állandó. Olyan növényfajok tenyésznek ezeken a területeken, amelyek szerepe igencsak jelentős sok rovarfaj fennmaradásában, a nyári táplálékban szegény időszak átvészelésében.
Mit adnak közvetlenül az állatvilág, közvetve pedig a gazdálkodók számára ezek a gazos területek? Elsősorban nektárt, pontosabban nektárt és pollent termelő növényeket. Ha megvizsgáljuk ezeket a gyomsávokat, akkor észrevehetjük, hogy jelentős részükben olyan növényfajok is találhatóak, amelyek virágzása nyárra esik.
Arra az időszakra, amikor nagyon kevés olyan, a gazdaságokban termesztett kultúra található, amely virágzik. A virágos növények igen sok rovar számára nyújtanak ilyen-olyan módon táplálékot, fenntartva ezzel ezen rovarok populációit.
A virágos gyomszegélyek által biztosított nyári nektárellátmány létfontosságú sok szabadon élő beporzó szervezet számára. A mézelő méhek mellett rengeteg különféle vad méhfaj is előfordul ezeken a virágokon. Olyan fajok, amelyek évente több nemzedéket képesek felnevelni, és populációjuk egyik legerősebb szabályozója éppen a nyári táplálék hiánya, illetve annak mennyisége.
A beporzó rovarok mellett sok hasznos ragadozó és parazita rovar is viráglátogató. Ilyenek pl. a zengőlegyek (Syrphidae), vagy a fürkészlegyek (Tachinidae) is. Ezen rovarok lárvái ragadozó életmódúak, levéltetveket, illetve hernyókat fogyasztanak. Az imágók azonban nektárt fogyasztanak, így annak hiányában elkerülik az olyan helyeket, ahol nem jutnak táplálékhoz.
A mezőgazdasági táblák gyomszegélyei ugyanakkor egyes hasznos, ragadozó rovarok számára, azok lárváinak is képesek táplálékot nyújtani.
A gyomok gyökérzetének szívóereje közismerten sokkal nagyobb a kultúrnövényekénél, így sokszor még aszály idején is képesek különböző levéltetűfajok kolóniáinak táplálékot és életteret biztosítani.
Ez az alternatív táplálékforrás képes egy bizonyos méretű ragadozó rovarpopuláció fenntartására, így egy későbbi, a kultúrnövényeken fellépő levéltetű-tömegszaporodás esetén a ragadozók populációja már szinte helyben lesz, és nem a nulláról fog növekedésnek indulni.
Teendők
A mezőgazdasági táblák gyomszegélyei olyan élőhelyek, amelyek számunkra hasznos rovarok seregeinek búvóhelyeként funkcionálnak. Érdemes ezért a növényvédő szeres kezeléseket úgy végezni, hogy ezek a virágzó állományok mentesüljenek a kezelések hatásától.
Erre egyébként a növényvédelmi jogszabályok is kötelezik a termelőket, hiszen a virágzó gyomnövények jelenléte miatt a terület virágzó állománynak tekintendő. Még úgy is, hogy a kultúrnövények egyáltalán nem virágoznak.
A növényvédelem tekintetében megvalósuló fokozottabb „odafigyelés” mellett érdemes a mechanikai kezelésekre is figyelni. Az ilyen gyomos sávok mechanikai gyomirtása ugyanis nemcsak a virágos állomány pusztulását idézi elő, hanem a gyomok termései által jelentett táplálékforrást is megszünteti.
A tél során sok madárfaj, döntően magevő pintyfélék szinte egyedüli táplálékforrása a gyomszegélyeken megtermett gyommagok tömkelege. Ráadásul a robusztusabb termetű gyomok kórói menedéket is biztosítanak ezen madárfajok egyedei számára, amely főképp a ragadozó madarak ellen hatékony.
Ne irtsuk ki ész nélkül ezeket a gyomszegélyeket. Nélkülük szemre lehet, hogy tetszetősebb lenne a mezőgazdasági területek környezete, de a környezet biodiverzitása hatalmas mértékben csökkenne, és nagy lépést jelentene egy ilyen meggondolatlan irtóhadjárat a mezőgazdasági területek zöld sivataggá való átalakulásában.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
