A kaukázusi borostyán antraknózis betegsége

Előzmények – a kaukázusi borostyán jelentősége

Gyakran alkalmazzák függőleges felületek befuttatására, de a virágkötészetben is szívesen használt díszítő elem. A kaukázusi borostyán (Hedera colchica) esetében annak ellenére, hogy a nemzetségre jellemző hasonlóságot mutat a közönséges borostyánnal, mégis jelentősen eltérő fajról beszélhetünk. A levelei nagyobbak, robosztusabbak és bőrszövete vastagabb. A kaukázusi borostyán – a nevéből is eredően – a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában őshonos faj, eredetét tekintve a Kaukázus hegyvonulatairól származik. Magyarországon főként botanikus kertekben, arborétumban és egy-két kiskertben találkozhatunk megjelenésével. Hazánkba történő betelepítése a Jeli Arborétumba Ambrózy-Migazzi István nevéhez fűződik. A faj az Ambrózy Kastélyparkban (Tanakajd) is megtalálható, ahol a fák törzsére történő felkúszáson túl az aljzatot is összefüggően borítja (1. kép). A csodálatos kastélyparkot élővilága és fajgazdagsága miatt 1982-ben természetvédelmi területnek nyilvánították.

A kemikáliáktól mentes és kedvező mikroklímájú területen számos kár- és kórokozó szervezetnek biztosított a biológiai életciklusa, amelyek erőteljesebb megjelenése esetenként jelentősen befolyásolhatja az egyes növényfajok növényegészségügyi helyzetét. A terület természetvédelmi értékét szem előtt tartva nagyon fontos lenne az egyes növényfajok károkozó szervezeteinek pontosabb ismerete. A téma fontosságát bizonyítja Jandrasits (2010) munkája, aki hazai viszonyok között elsőként térképezte fel az Őrségi Nemzeti Park területén található védett növényfajok mikroszkopikus gombavilágát. Munkája során 74 védett növényfajról 100 gombafajt azonosított.

A jelenlegi témát adó kaukázusi borostyán környezeti igényét tekintve meghatározó, hogy kimondottan az árnyékosabb, nyirkosabb területeket kedveli, ahol egyes kórokozók intenzívebb fellépése is valószínűsíthető. Szakirodalmi adatok alapján a borostyán fajok levélzetét több kórokozó gombafaj (Phyllosticta spp., Phoma spp., Cercospora hederae, Sphaeropsis hedericola, Ramularia hedericola) is károsíthatja, esetenként súlyos mértékű levélfoltosodást és a levélzet korai pusztulását okozva.

2016 tavaszán a tanakajdi kastélyparkban az aljzatot teljesen borító kaukázusi borostyán levélzetén érdekes tünetek megjelenésére figyeltünk fel. A terület több szegmensén a borostyán levélzetének teljes, barnulásos száradása volt megfigyelhető. A tünetes növényi részek laboratóriumi vizsgálata során a kaukázusi borostyán antraknózis betegségét okozó Colletotrichum trichellum (Fr. ex Fr.) Duke kórokozó gombafajt azonosítottuk.

Jelen publikáció célja, hogy ismertesse a kaukázusi borostyán antraknózis betegségének tüneti megjelenését, a betegséget okozó kórokozó gombát és felhívja figyelmet a természeti értékeinket adó növényfajok napjainkra jellemző rendkívüli növényvédelmi kitettségére.

A kaukázusi borostyán antraknózis (Colletotrichum trichellum) betegségének tüneti megjelenése és a kórokozó jellemzése

A betegség első tünetei főként a levélszéleken jelentkeznek. A levéllemezen kialakult foltok koncentrikusak, markáns, sötétbarna, lilás szegéllyel határoltak, átmérjük a 2 cm-et is elérheti. A foltok közepe a nekrotizálódás során szürkésfehér színűre változik. A foltokban szabad szemmel is látható apró, tűhegynyi fekete szaporítóképletek (acervuluszok) figyelhetők meg (2. kép).

A foltokra jellemző, hogy belsejük a kórfolyamat során az elpusztult részeknél kirepedezik, a foltok kilyukadnak és levéllemez terület „rongyolódik”. A levéllemezen megjelenő további foltok a kórfolyamat előrehaladásával összefolynak és levéllemez gyors pusztulását okozzák (3. kép).

A kórokozó számára kedvező körülmények esetén – mivel semmiféle gátló tényező nincs jelen – a betegség terjedése nagyon gyors. A gazdanövény-tömeg abszolút biztosított, így a fertőzés súlyos méreteket is ölthet. A betegség következménye, hogy több helyen, elszórtan a levélzet teljes, barnulásos elhalását lehet tapasztalni (4. kép).

A kórokozó adott, majd következő évi fertőzésében ezek az elhalt növényi részek tökéletes mennyiségű inokulum-forrást biztosítanak. A fertőzési folyamatot gyakorlatilag az időjárási tényezőkön kívül semmi sem zavarja meg, ezért a betegség tüneteinek megjelenése szinte minden évben (eltérő intenzitással) tapasztalható, mivel az árnyékolt aljnövényzetre jellemző nedves körülmények megfelelő táptalajt biztosítanak a kórokozónak.

A betegséget előidéző Colletotrichum trichellum a szakirodalmi források szerint a Hedera nemzetség fajain az antraknózis betegség előidézéséért felelős kórokozó (Brandenburger, 1985). A gomba a mitospórás (konídiumos) gombák törzsébe tartozó, acervuluszt (fedett telep) képező gombafaj. Az acervuluszok a levélfoltokon elszórtan, de több esetben szabályosan, koncentrikus kört alkotva jelennek meg (2. kép). Az acervuluszok serteszőrrel ellátottak (5. kép), amelyek barnásfeketék, 40-150×5-6,5 µm nagyságúak.

Az acervuluszokban tömegesen képződnek a fajra jellemző egyenes, esetleg enyhén görbült, 14-24×4-6 µm nagyságú, mindkét végén hirtelen kihegyesedő konídiumok (6. kép).

Növényvédelem a természetvédelmi területeken 

A felvetett problémakör nagyon apró szegmense egy olyan fontos területnek, amely a természetvédelmi területeken élő növényfajokra vonatkozik. Véleményünk szerint, miként az intenzív kultúrákra, úgy ezen területek állapotfelmérésére is fokozottabb figyelmet kellene fordítani. A kaukázusi borostyán esetében azonosított antraknózis betegségen túl ezen növényfajnak is számos további gombabetegsége ismert. Figyelembe véve azt a tényt, hogy gyakorlatilag ezeken a területeken a védekezés egyetlen formája sem valósul meg, ezek a kórokozók és károsító szervezetek az adott ökoszisztéma „zavartalan” természetes elemei. Mégis mit tehetünk, mivel mérsékelhetjük a betegség erőteljesebb megjelenését?

1. Természetvédelmi területeken, botanikus kertekben lehetőség van a fertőzött növényi részek eltávolítására és megsemmisítésére. Ez a munkafolyamat azonban jelentős kézimunkaerő- és időigénye miatt egyáltalán nem kerül alkalmazásra.
2. Házi kertekben, kisebb díszkertekben viszont nagyon hatékony védekezési módszert jelenthet a fertőzött növényi maradványok eltávolítása. Itt figyelhetünk az öntözés intenzitására és az optimális páratartalom megtartására. Súlyos esetben fungicides védelmet is kivitelezhetünk. Szakirodalmi adatok alapján a réztartalmú gombaölő szerek jó hatékonysággal használhatók.

Fotó: a szerző felvételei