Az őszi káposztarepce jövedelmező termesztése meglehetősen nehéz feladat. Ez az apró magvú növény kényes a talajmunkára, a magágy minőségére, a téli kifagyás veszélyére és a gondos, főképp az állati károkozók ellen hatékony növényvédelemre.
Ahhoz, hogy tényleg rentábilis legyen a termesztése, a termésnek is kellő mennyiségűnek, lehetőleg 3 tonna/ha felettinek kell lennie. Ezt napjainkban egyre nehezebb teljesíteni.
Növénytáplálási anomáliák
A repcének ahhoz, hogy megfelelő méretű vegetatív tömeget, majd pedig minél nagyobb termést tudjon kinevelni, ahhoz meglehetősen sok tápanyagra van szüksége. A nagy vegetatív tömeg és a minél gyorsabb korai növekedés eléréséhez ennek a kultúrának igencsak sok nitrogénre van szüksége. Ráadásul, mint minden keresztes virágú növény, a repce is meglehetősen kén igényes.
Éppen ezért számára a magas kéntartalmú, általában drágább műtrágyákat szokták a termelők ősszel kijuttatni. Ezzel amúgy nem is lenne baj, de meglehetősen sok termelő már az ősz folyamán hatalmas méretű növényekből álló állományt nevel fel, amely esetleg 16-20 levéllel, akár térden felül érő lombozattal megy bele a télbe.
A három nyolcas szabály ma is érvényes az áttelelésre
Az őszi káposztarepce igazság szerint ennél jóval kisebb méretű növényekkel is kiválóan át tud telelni. A régi, „minden hájjal megkent” repce termesztők máig esküsznek a három 8-as szabályra, amely szerint, ha a repcének van már 8 levele, a rhizoma legalább 8 cm hosszú és a tetején legalább 8 mm széles, akkor a növény jól kiállja a téli fagyokat.
Napjainkban már másfajta repcéket nevelünk, a fajta repcéket szinte teljesen felváltották a hibrid repcék. Ugyanakkor ez a növények méretére vonatkozó megállapítás még mostanság is megállja a helyét.
A túlzott tápanyagellátás veszélyei – elveszett nitrogén és kén
Viszont a túlzottan korán vetett, tápanyagokkal luxusfogyasztói szinten ellátott, rendkívül gyors fiatalkori növekedéssel jellemezhető hibridek ezt az áttelelésre már alkalmas állapotot már nagyon hamar elérhetik.
Mivel ekkor (általában az ősz közepén) még kellően meleg az időjárás, tápanyag van bőségesen, a repcék növekedésének még bőven vannak lehetőségei. Óriási növényekből álló repceállományok alakulhatnak ki, amelynek kialakulásához, a hatalmas növényi biomassza kifejlődéséhez rengeteg tápanyag is szükséges volt. Ez a nem éppen kis költséggel kijuttatott tápanyagmennyiség viszont a tél folyamán akár el is veszhet!
A téli fagyok a sokszor nitrogén túlsúlyos tápanyag ellátás miatt fellazult szövetű lombozatot sok esetben rendkívül durván lerombolják. Ez annyi előnnyel ugyan járhat, hogy a sok elfagyott, rothadó levélből kialakult szigetelő réteg védi a repce tenyésző csúcsát, de nagyjából csak ezzel az előnnyel számolhatunk.
Túlnövekedett állomány: a tél vesztesei lehetnek
A felvett tápelemek jókora hányada megy a tél cégén veszendőbe. ha egy ilyen tábla környékén járunk a tél vége felé, akkor érezni is lehet a jellegzetes „rohadtkáposzta” szagot. Nos, a drága kén éppen ekkor távozik el a levegőbe egy jókora adag nitrogénnel együtt.
Nyilvánvalóan ahhoz, hogy tavasszal a repce növekedését „újra indítsuk”, ahhoz újra ki kell juttatni ezeket a tápanyagokat más tápelemekkel, pl. bórral, foszforral is kiegészítve. Ennek viszont eléggé komoly költségei vannak. Lehet, hogy jobban járnak azok a termelők, akik megelégednek az ősz folyamán az „áttelelésre alkalmas” állapot elérésével és nem törekednek minden áron a minél nagyobb vegetatív tömeg elérésére.
Túlnövekedés, túlfejlődés
A repce – nyilvánvalóan fajtától, illetve hibridtől függően – általában eléggé jól bírja a téli fagyokat. Ehhez azonban az kell, hogy kellően nagy legyen a növény, de a fagyok idején még a fejlődés vegetatív fázisában maradjon. Amint a repce tenyészőcsúcsa eltávolodik a talajszinttől, elkezd virágszárat fejleszteni, onnantól kezdve a fagyálló képessége szinte nullára csökken le.
Ezt legegyszerűbben és leggyorsabban a szemlézések során úgy állapíthatjuk meg, hogy megpróbáljuk kitörni a növény „szívét”, a tenyészőcsúcsot a növény tőlevélrózsájának közepéből. Ha ez sikerült, akkor a repcénk már túlfejlődött.
Regulátorozás: mikor és hogyan avatkozzunk be helyesen?
Fontos felismerni a túlnövekedés, a hatalmas növényi tömeg, lombozat és levélszám, illetve a túlfejlődés, azaz a szárba indulás közötti különbséget. Sajnos a repce hajlamos arra, hogy a túlnövekedett növények váratlanul átváltsanak túlfejlődésbe. Egy 8 leveles repce esetében ettől a veszélytől nem kell tartani, de egy 16 leveles állománynál már nagyobb a veszély.
A túlfejlődés legjobb ellenszere a regulátorozás. Viszont ezzel a nagyon korán vetett, túlnövekedésre hajlamos állományok esetében nem célszerű sokáig várni. Jóval kisebb regulátor dózissal lehet „megfogni” egy 8-9 leveles állományt, mint egy kétszer annyi levéllel rendelkező repceállományt.
Túlzottan sokáig azért sem érdemes várni ezzel, mivel a reguláló hatású triazol vegyületek a késő őszi hűvösebb időben alig hatnak, nem mozognak a növényben. Sok repce állomány az országban már elérte azt a méretet, hogy regulátorozással bele lehessen avatkozni az életébe. Célszerű most kihasználni erre a lehetőséget.
A képek a szerző felvételei.
