A növénytermesztés folyamata csak a laikusok szemében ér véget a betakarítással. A megtermelt értéket meg kell őrizni, hogy tényleg érték maradjon, fel lehessen későbbi folyamatok során használni, vagy értékesíteni lehessen azt más felhasználók számára. A szántóföldi növénytermelés produktuma azonban hatalmas tömegű, nagy mennyiségű szerves anyag, amelyre a gazdákon kívül egy sor egyéb élőlénynek, a raktári károsítóknak is „fáj a foga”. A raktározás során viszont olyan feltételeket kell teremteni, hogy ezt a szervesanyag-tömeget ne a károsítók használják fel, hanem mi, akik megtermeltük.
A raktári károsítók sok esetben minőségileg teszik tönkre a megtermelt és betakarított terményt. Minden betárolt szemes terményben a csíra, illetve az embrió a legértékesebb. A csírafehérjék, -szénhidrátok és -olajok élettanilag sokkalta értékesebbek, mint a tartalék-, depófehérjék, valamint a tartalék-szénhidrátok és -olajok. Jól tudják ezt a raktárainkban károsító ízeltlábú kártevők is, így sok esetben a károsítás során elsőként a csírát pusztítják el. A károsodott termény csírázó képessége sokszor drasztikusan lecsökken, vetőmag céljára már nem használható fel.
A raktári károsítók teljes életüket a raktározott terményben élik le, így levedlett kutikulájuk és ürülékük is a betárolt terményt „gazdagítja”, vagyis káros, sok esetben erősen allergén szennyezéssel csökkenti annak értékét. Erősen szennyezett szemes termények feldolgozása során gyakran fordul elő a terménnyel foglalkozó dolgozók körében enyhébb – súlyosabb bőrirritáció, tehát a kártevőkkel és anyagcsere-termékeikkel szennyezett termény humán-egészségügyi kockázatot is jelent.
Fenti okok miatt igen sok esetben a raktári kártevők jelenléte egy adott mezőgazdasági áruban az adott tétel forgalomképtelenségét okozhatja. Senki sem vesz meg kártevőkkel szennyezett tételt, amelynek felhasználása, kezelése problematikus és csak felesleges költségeket generálna (fertőtlenítés, tisztítás, továbbfertőzés stb.).
Aktív és passzív betelepedés
A raktári kártevők nem „véletlenül teremnek” egy-egy adott raktárban. Legtöbb fajuk aktívan mozog, repül, gyalogol, de gyakran passzív úton, emberi segítséggel telepednek meg és maradnak fent populációik a raktárakban. Az aktív betelepülés javarészt a hagyományos, kisüzemi raktárak tekintetében jelentős és sokszor közvetlen közelről történik. A falakon kívül gyakorta „ázsiai állapotok” uralkodnak, a kiömlött, régi termények, tisztítási hulladék és egyéb szennyező források vastag gyűrűje veszi sokszor körül ezeket a raktárakat, amelyeknek gyakran más, építészeti, mechanikai problémája is segíti a károsítókat.
Az aktív betelepüléshez tehát a hagyományos tárolók körzetében elengedhetetlen elsődleges feltétel a fertőzési forrás. Ahol kiömlött termény, szemét stb. övezi a raktárakat, ott mindig van csírázó, ázott szem, darálmány stb. amely minden kártevőt vonz. A gabonazsizsik pl. repülni nem tud, de kiváló gyalogló lévén akár kilométeres távolságból megérzi a csírázó, esetleg rothadó gabona – számára oly kellemes – illatát és kitartóan gyalogol, amíg meg nem találja. Az ilyen, bodzabokrok takarásában békésen bomladozó, ázott termény- és hulladékhalmok mindig tele vannak kártevőkkel, amelyek egy idő után már a túlnépesedés miatt is igyekeznek új életteret és táplálékot keresni maguknak. Meg is találják azt a pár méteres távolságon belül levő raktárak belsejében.
A korszerű, nagy horizontális és fém, vagy beton silók, modern raktári komplexumok esetében szerencsére nincs ilyen nyilvánvaló fertőzési forrás. Ide sok esetben valahogy passzívan jutnak el a raktári kártevők. Egy rosszul átvizsgált gabonatétel, egy pár napos, „szívességi” tranzit tárolás, vagy csak egy ottfelejtett zsák, a fertőtlenítésből véletlenül kimaradt objektum, gép mind fertőzési forrás lehet. Előfordulhat olyan eset is, hogy a szociális létesítményben, az öltözőben az ott levő élelmiszereken szaporodik el pl. az aszalványmoly és onnan kiindulva fertőzhet el hatalmas volumenű és értékű tételeket.
Bogarak, amelyek igencsak kártékonyak
A már többször emlegetett raktári károsítók döntő többsége három nagy csoportba tartozik: bogarak, lepkék és atkák.
A raktárakban károsító bogarak közül a különböző zsizsikek nagyon gyakoriak. Igazság szerint ezek a rovarok nem valódi zsizsikek, nem a zsizsikfélék (Bruchidae), hanem az ormányosbogarak (Curculionidae) családjába tartoznak. Ezért sokszor zsuzsoknak is nevezik őket. Nálunk mind a gabonazsizsik (Sitophilus granarius), mind a rizszsizsik (Sitophilus oryzae), mind pedig a kukoricazsizsik (Sitophilus zeamays) megtalálható. A gabonazsizsik 2-4 mm-es barna, röpképtelen ormányos bogár.
A másik két faj valamivel nagyobb, sötét feketésbarna színű, jól repülő bogár. Gyakorlatilag minden gabonában jelen vannak, a nedves, csírázó tételeket, gócokat kedvelik. A gabonazsizsik 3-5, a rizs- és kukoricazsizsik 3-4 nemzedéket nevel egy átlagos év során. A rizs- és kukoricazsizsik kimondottan melegkedvelő fajok. Lárváik a szemek belsejében fejlődnek, táplálkozásuk során először a csírát, később az egész szemet kiodvasítják. Őrleményekben is előfordulhatnak, de alapvetően a szemes termények károsítói.
Szintén a szemes termények egyre elterjedtebb és nehezen irtható károsítói a lisztbogarak. Ezek már sokkal inkább kedvelik a darákat, őrleményeket, de szinte minden, egészben betárolt szemen előfordulnak.
A kis lisztbogár (Tribolium confusum), a ritkább barna lisztbogár (Tribolium castaneum) és a szórványosan előforduló apró, vagy fekete lisztbogár (Tribolium madens) részaránya a kártevő Coleoptera népességen belül növekszik. Mindhárom faj kiválóan és szívesen repül. Meleget és magas páratartalmat kedvelő fajok. Szélsőségesen polifágok, szemes termények, őrlemények mellett fűszerek, herbák, gyógyteák is táplálékul szolgálhatnak számukra, egyúttal fertőzési források is.
A zsizsikekkel ellentétben e fajok fejlődése lassabb, de a bogarak akár fél évig is élhetnek. 3-4 mm-es, barna, esetleg feketés színű bogarak. Lárváik 5-8 mm-esek, sárgásbarna színűek. Évente 2-4 nemzedékük fejlődhet, a nemzedékek száma nagyban függ a tároló hőmérsékletétől. Mivel jól repülnek, jelenlétük esetén a termény fertőtlenítése során nemcsak a terményhalom, hanem a teljes tároló fertőtlenítése adhat jó eredményt. E fajok egyes elszigetelt populációi toleranciát mutatnak a foszforhidrogén gázzal szemben. Ilyen populáció észlelésekor a gázosítás ismétlése helyett más inszekticid alkalmazása adhat csak jó eredményt.
A nagy lisztbogár (Tenebrio molitor) szintén előfordul a hazai raktárakban, de szerencsére egyre ritkábban (1. kép).
1. kép: A nagy lisztbogár meglehetősen ritkán fordul elő
Szerencsére, mert a nagy lisztbogár sokkal kevésbé invazív faj, mint a Tribolium fajok, terjedése lassabb, évente 1-2 nemzedéke fejlődhet ki. Mivel csak lassan kolonizálja a terménytárolókat, így jelenléte már hosszabb ideje, esetleg évek óta fennálló áldatlan állapotok megbízható biológiai indikátora. 1,5-2 cm nagyságú, feketésbarna bogár. Lárvája, a terraristák egyik kedvenc eledele, a „lisztkukac”, amely akár 3 centiméteresre is megnőhet. Szemes terményeket és őrleményeket egyaránt fogyaszt.
Veszedelmes molylepkék
A raktározott terményekre a bogarakéval hasonló mértékű veszélyt jelent egyes molyok jelenléte és károsítása. Hazánkban a raktárakban és a háztartásokban egyaránt messze leggyakoribb faj az aszalványmoly (Plodia interpunctella). Ez a jellegzetes, kétszínű (csontszínű + csokoládébarna) lepke szinte minden magyar háztartásban és raktárban előfordult már (2. kép). Hernyója sárgászöld színű, gyorsan mozog, és ha kell, jól rejtőzködik (2. kép).
2. kép: Aszalványmoly hernyója és imágója
Melegkedvelő faj, nálunk 3-5 nemzedéke fejlődik évente. A hernyók a nagy felületű garmadák felszínén gyakran szőnek összefüggő szövedékréteget. A hernyók a szövedék védelmében és lehetőség szerint védett helyen, repedésekben, sarkokban bábozódnak, esetenként a terményhalomtól távol (3. kép).
3. kép: Aszalványmoly bábozódása szövedék védelmében
A szövedékbe kerülő por, törmelék sokszor ezeket a bábokat rendkívül jól elrejti. A lepke jól és szívesen repül, aktívan is jól terjed. Mesterséges fényre is repül. Szélsőségesen polifág faj, a szemes termények, növényi darák, őrlemények, fűszerek, szárított élelmiszerek, teák mind táplálékforrások számára. A petékkel, fiatal hernyókkal szennyezett élelmiszerrel is kiválóan terjed. Mivel jól repül, irtása során a terményhalom gázosítása önmagában sokszor nem elegendő.
Az aszalványmolynál sokkalta ritkább a hasonló méretű mezei gabonamoly (Sitotroga cerealella). Ez a lepke, illetve hernyója kevésbé polifág. Darálmányokon, szárított élelmiszereken rendkívül ritka. Szemes gabonán él, a hernyó a szemeket belülről rágja meg. Nem készít szövedéket. A lepke sárgás, hosszú, hegyes és rojtos szárnyaival jól repül, aktívan terjed (4. kép).
4. kép: A mezei gabonamoly imágója raktár belső falán
Ellentétben a valamivel gyakoribb raktári gabonamollyal (Nemapogon granellus), amely nagyon rosszul repül és zavartalan körülmények között annyira nem használja a szárnyait, hogy azok akár el is kophatnak a mászkálás, súrlódás során. A raktári gabonamoly hernyója polifág, szívesen fogyaszt őrleményeket is. A hernyó kívülről károsít, szívesen készít szövedéket. Mindkét gabonamolynak 2, esetleg 3 nemzedéke fejlődhet nálunk évente.
A kártevő lepkék esetében közös vonás, hogy a betárolt termény felszíni részein károsítanak erőszeretettel. Mindegyikük melegkedvelő és többnyire jól repülő egyedek lévén a raktárak fertőtlenítése során a garmadán kívül is tartózkodhatnak egyedek, amelyek a visszafertőződés forrásai lehetnek.
A láthatatlan ellenség, az atkák
A raktározott terményeket nagyon gyakran olyan károsítók is támadják, amelyek közvetlenül, szabad szemmel nem láthatóak. Mind a szemes termények (főképp az olajos magvak), mind pedig a darák, őrlemények, gyakorta fertőződnek el atkákkal. Sokszor csak akkor látni őket, ha valamilyen fekete háttérre, pl. fólia tömítésekre a nyílászáróknál rámásznak ezek a tizedmilliméter nagyságú kártevők pár ezres mennyiségben. A sok apró, vajszínű atka együtt már szabad szemmel is észlelhető. Mivel nem láthatóak szabad szemmel, passzívan könnyedén terjednek a tudtunk nélkül. Ebben a kitartó alakjaik, a hippopusz alakok segítenek.
A raktárakban döntően 3 atkafaj, a lisztatka (Acarus siro), a csiperkeatka (Caloglyphus berlesei) és a szecskaatka (Tyrophagus longior) van jelen, igen gyakran kevert populációban. Bár szabad szemmel nem láthatóak, a raktározott termények gyakori és hatékony mintázásával, a minták rostálásával gyorsan az atkák nyomára lehet jutni. A raktári atkák, azok levedlett bőre, ürüléke erős allergizáló hatású, így már az is gyanús lehet, ha a terménnyel dolgozó embereken allergiás reakciók lépnek fel. Az atkák rendkívül szívósak, és szaporák, évente 3-6 nemzedékük is kifejlődhet. Szeretik a nedves terményeket, 10 % nedvességtartalom körül viszont már elpusztulnak.
Raktárainkban többféle kártevő is károsíthat akár együtt is. Ugyanakkor mindegyik faj esetében elmondható, hogy a bejutást megelőzni sokkalta könnyebb és olcsóbb, mint a már kialakult fertőzést felszámolni.
Fotó: A szerző felvételei
