A napraforgó optimálisnak tartott vetésideje akkor jön el, amikor a talaj hőmérséklete 5 cm-es mélységben eléri a 10 ℃ hőmérsékletet. Ez sok év átlagában április 2. dekádjában szokott bekövetkezni.
Felmerül a kérdés, hogy miként befolyásolja a vetésidő a betegségek megjelenését korai vagy késői vetés esetén? Most tekintsünk el a kényszerű anomáliáktól, például, ha túl sok csapadék miatt nem lehet rámenni a talajra, vagy ellenkezőleg, porba kell vetnünk, mert néhány nap múlva kiadós csapadék várható, esetleg műszaki, vagy egyéb okok kényszerítik ki az optimális vetésidőtől való eltérést.
Más szóval, a kérdés az, hogy a korai vetés mely betegségek megjelenését segíti elő vagy ellenkezőleg, a késői vetés milyen betegségek megjelenését támogatja? Nem nehéz belátni, hogy a megkésett vetés (az optimumnál 2-3 héttel későbbi) érezhetően kitolja a betakarítás idejét – ami pedig megnöveli a tányérrothadások gyakoriságát és a tányérrothadás súlyosságát.
Melyek ezek a tányérrothadások?
Elsősorban a fehérpenészes szártő- és tányérrothadásra (Sclerotinia sclerotiorum) gondolunk, de a 2024-es évben a szokásosnál gyakrabban találkozhattunk a rizopuszos tányérrothadással (Rhizopus spp.).
Itt kellene emlegetnünk a napraforgó szürkepenészes tányérrothadását (Botrytis cinerea), de ez a betegség az utóbbi 6-8 évben napraforgón nem fordult elő, holott az 1960-as, 1970-es években a napraforgó legjelentősebb kórokozója volt.
Ez a jelenség azért is meglepő, mert szemben a napraforgóval, a szőlőn, bogyósgyümölcsűeken és számos további gazdanövényen a szokásos mértékben azóta is megjelent a szürkepenész. Úgy tűnik, valamilyen okból a kórokozó elvesztette a napraforgó iránt korábban meglévő nagymérvű patogenitását.
Ezek után nézzük meg, mi történik, ha a napraforgót az optimálisnál korábban (2-3 héttel előbb) vetjük. Ez esetben azt fogjuk tapasztalni, hogy a túl korai vetésekben nagymértékben megnőhet a szárfoltosságot okozók fertőzése.
Melyek ezek a szárfoltbetegségek?
Ide soroljuk az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternariaster helenthi, Alternaria helianthinficiens), a fómás szárfoltosság (Phoma macdonaldii) és a Magyarországról lassan egy évtizede eltűnt diaportés szárfoltosság (Diaporthe helianthi) betegségeket.
Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a diaportés szárfoltosság jó ideje nincs jelen a napraforgóinkban. Ennek ellenére az elmúlt években hol az alternáriás szárfoltosságot, hol a hamuszürke szárkorhadást vélik diaporténak.
Miért baj ez? Azért, mert ezzel súlyosan torzítják a betegségekről kialakult tudatunkat, eltereli figyelmünket a tényleges kórtani problémákról. De miért ez a nagyfokú hajlam e tévedésre? Az ok az, hogy ez a betegség az 1980-as évek elején robbanásszerűen jelent meg és 20 éven keresztül súlyos károkat okozott.
A járvány csúcsán, 1997-ben a kár katasztrofális méreteket öltött, elvitte a fél termést, abban az évben az országos átlag 1,12 t/ha volt. Ezek után nehezen hihető, hogy 2000-től látványosan visszaszorult a betegség, 2011 óta pedig még észlelési szinten sem találkozhatunk igazolt előfordulásával.
Miért lehet gond a túl korai vetés?
De térjünk vissza az eredeti mondanivalóhoz: mi az oka annak, hogy a túl korai vetéseket nagyobb mértékben fertőzik a szárfoltosság-okozók? A magyarázat során először talán azt nézzük meg, hogy mi a közös a szárfoltosságok kórokozóiban. Mindenekelőtt az, hogy ezek a kórokozók nem közvetlenül a szárat fertőzik, hanem a levelet, és a levélről a levélnyélen keresztül nő bele a szárba a kórokozó micéliuma.
Ezek után érdemes belegondolni abba, hogy a magasabb rendű növények teljes teste nem azonos korú. A legalsó levél a legidősebb, és ahogy haladunk felfelé, a levelek egye fiatalabbak, végül a legfelső levél a legfiatalabb – ez mindannyiunk számára eredendő tapasztalat.
Ez azért lényeges, mert ezek a kórokozók nektrotrófok, így ezek az öregedő szöveteket támadják meg. Minél idősebb a levél, annál könnyebben jön létre rajtuk a fertőzés. A biotrófoknál, mint pl. a peronoszpórák vagy a lisztharmatok esetében ez pont fordítva van: minél fiatalabb a levél, annál fogékonyabb. Vagyis ezek alapján létezik egy testtájspecifikus rezisztencia.
dr. Békési Pál c. egyetemi tanár
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2025. februári Extra számában olvasható.
