A tél utolsó hónapjában szokatlanul erős lehűlés érte az országot, amely több, mint egy hétig tartotta markában a szabadföldön áttelelő kultúrákat és a raktárakban levő terményeket is. Sokan azt gondolhatják, hogy egy raktározott termény esetében nem okozhat gondot annak lehűlése, de ez sajnos nem egészen így van.
A hideg időjárás a raktározás során is okozhat váratlan problémákat. Így van ez abban az esetben is, ha valamilyen raktári kártevő észlelése miatt a betárolt, és vélhetően a közeljövőben értékesítésre és elszállításra kerülő árut a benne levő élő károsítóktól mentesíteni kell.
Hatékonyabb a megelőzés
A tél végén megindult a betárolt szemes termények értékesítése. Igen sok termelő most szembesül azzal a kellemetlen ténnyel, hogy az áru ellenőrzése során raktári kártevők jelenléte nyer igazolást és emiatt az értékesítésre kijelölt árualap kereskedelmi forgalomra alkalmatlanná vált. Ekkor szokott elkezdődni a kapkodás és a termény mindenáron történő megszabadítása az élő károsítóktól.
Ha jobban belegondolunk, akkor azért könnyedén rájöhetünk, hogy ezek a kártevők nem most, sőt még csak nem is a tél folyamán kerültek bele a terménybe és szaporodtak el benne. Ezek a jószágok már ott voltak az ősz, vagy akár a nyár során is a raktárban.
Abban, hogy a felszaporodásuk úgy következhetett be, hogy arról a gazdálkodóknak semmiféle tudomása sem volt, arról leginkább maguk a gazdálkodók tehetnek. Sok olyan hiba, lazaság eredményezhet ilyen kellemetlen helyzetet, amikor is a tél végén a jéghideg terményben közvetlenül az értékesítés előtt derül fény a kártevők jelenlétére.
A leggyakoribb gond a raktári higiénia semmibe vétele, vagy legalábbis meglehetősen lazán történő kezelése. A raktárak betárolási kitakarítását még általában elvégzik a gazdálkodók, de ez a legtöbb esetben egy sepregetésben ki is merül. Horribile dictu: Az összesepert szemetet esetenként a raktár közvetlen szomszédságában öntik ki! Ahonnan a visszafertőződés szinte garantált.
Szerencsére azért vannak olyan gazdaságok is, ahol magasnyomású mosóval tisztítják ki a raktárakat a padozattól a tartógerendákon át egészen a födém szerkezetig. Ott tényleg nem marad semmiféle, a korábbi évek betárolásaiból visszamaradt, kártevőktől hemzsegő „termény relikvia”.
A hazai raktárakban a betárolás előtti inszekticides kezelést is helyenként csak egy szántóföldi szórókeretes permetezőgéppel, a raktárban felhasználásra nem is engedélyezett szabadföldi inszekticid alkalmazásával hajtják végre. Ennek hatékonysága meg olyan, amilyen. Sok esetben semmilyen.
Nagyon sok helyen gyakori, hogy a termények tárolására szolgáló raktárakban minden (is) van. Pedig minden, oda nem illő tárgy, gép, (idegen termény!!) kiváló búvóhely és fertőzési forrás a különféle kártevők számára. Amelyek lehet, hogy csak pár méterre vannak a betárolt árualapoktól.
Sok esetben a raktárak falain kívül „ázsiai állapotok” uralkodnak és a gaztengerben elheverő, kiszóródott, rothadó, csírázó termény hatalmas károsító populációkat tart fenn a raktár közvetlen szomszédságában.
A gazdálkodók nagy hiányossága, hogy sokszor elfeledkeznek a betárolt termények kellően gyakori ellenőrzéséről. Sokan azt hiszik, hogy ha már bekerült a termény a raktárba, akkor ott már teljesen biztonságban van. Nagy kár, hogy erről csak a raktári károsítók nem tudnak.
Egy raktárban bármikor történhet valamilyen probléma, kialakulhat egy beázás, a rosszul szellőző sarkokban megindulhat egy kondenzációs folyamat, stb. Ezekről minél hamarabb értesülniük kell a gazdáknak, hogy a szükséges intézkedéseket meg tudják tenni.
Vonatkozik ez természetesen a különféle raktári károsítók megjelenésére is. Az a kártevő, vagy az egy generációval azt megelőző egyedek már az elmúlt év őszén ott voltak a terményben! Nem most pottyantak oda, már anno jó pár hónapja észlelni kellett volna őket!
A hőmérséklet szerepe
Ha már megtörtént a baj, fény derült a kártevők jelenlétére, akkor valamiképp a gazdálkodók mindenképpen meg szeretnének szabadulni ezektől a káros, a termény eladását lehetetlenné tevő károsítóktól. Ezt esetenként rendkívül gyorsan, a környezeti tényezők korlátozó szerepének teljes mértékű kizárásával szeretnék elvégezni, illetve elvégeztetni. Pedig a természet fizikai, kémiai, biológiai törvényszerűségeit meghágni semmi jóra sem vezet.
A kártevőktől való megszabadulás leggyorsabb módja minden kétséget kizáróan a gázosítás. Ugyanakkor ennek a kezelésnek igencsak erős kötöttségei vannak a környezeti feltételeket illetően.
A legnagyobb kihívást ez esetben a hőmérséklet jelenti. Hiába van esetleg napközben akár 20 °C hőmérséklet odakint a szántóföldeken, a február végi zimankó során áthűlt raktárak belsejében sokszor 5-6 °C-nál nincs melegebb! Ez a foszforhidrogén használatával történő gázosítások esetében az alsó hőmérsékleti határ.
Ráadásul ne feledjük el, hogy nem levegőt, hanem terményt szeretnénk gázosítani! Az elmúlt hetekben átfagyott garmadák belsejében a hőmérséklet sokszor alig van fagypont felett! Ilyen körülmények között a gázosítás igen jó eséllyel teljesen eredménytelen lesz.
A hidegben végrehajtott gázosítások során két egyszerű kémiai alapú ok miatt hiúsulhat meg a kártevők elpusztítása. Mindkét ok a kémiai folyamatok végbemenetelét leíró Arrhenius-egyenletre vezethető vissza, amely szerint a különféle kémiai folyamatok sebessége a hőmérséklettől exponenciális mértékben függ.
Az egyik ok, amely miatt sikertelen lesz a fagyos terményhalmok gázosítása az, hogy a foszforhidrogén gáz fejlődése a gázosító szerben levő fémfoszfidból olyan kémiai folyamat, amely fagyáspont körüli hőmérsékleten már szélsőségesen lassú.
A gyakrabban alkalmazott alumínium-foszfid hatóanyagú szereknél ez már 5°C hőmérsékletnél is igaz. Ha nem fejlődik kellő gyorsasággal az inszekticid hatásért felelős foszforhidrogén gáz, akkor ne is akarjunk érdemi inszekticid hatást elvárni!
A második ok, amely miatt nem lesz eredményes a termény gázosítás, az a kártevők életfolyamataiban keresendő. Mivel a raktárakban élő rovarok, atkák mind változó testhőmérsékletű állatok, így a hőmérsékletük azonos a fagyott garmada hőmérsékletével.
Márpedig a légzésük (amely tisztán kémiai, biokémiai folyamat) ekkor annyira lelassul, hogy egyszerűen képtelenek elegendő mérgező gázt felvenni ahhoz, hogy elpusztuljanak.
Jelen időszakban tehát az elmúlt időszak fagyos körülményei között végletekig áthűlt termény tételek gázosítása rendkívül kockázatos. Mindenképpen ellenőrizni kell a garmadák belső hőmérsékletét, mielőtt belefognánk.
Ráadásul a termény felmelegedésének siettetése a kinti, meleg (de párás!!) levegő erőteljes beengedésével sem biztos, hogy jó ötlet, mivel a hideg garmada felszínén könnyedén kondenzációt, víz kicsapódást eredményezhet. Ez egyrészt beindíthatja a csírázást, másrészről a cseppfolyós víz jelenléte lehetetlenné teszi a gázosító szerek használatát.
Ha a mostani időszakban gázosítás útján szeretnénk a terményeinkben jelen levő kártevőktől megszabadulni, akkor mindenképpen fogadjuk el a folyamatot levezénylő, azért maximálisan felelős egészségügyi gázmester véleményét! Ne akarjuk siettetni a fertőtlenítést és megszegni ezzel a természet törvényeit, mivel az csak anyagi veszteséget fog eredményezni!
A fotók a szerző felvételei.
