A kukorica hazánkban az egyik legkönnyebben termeszthető szántóföldi kultúrának számít. Növényvédelmét tekintve az erre fordított költségek túlnyomó hányadát a gyomirtási költségek teszik ki.
Direkt kórokozók elleni védekezésre a kötelezően előírt csávázáson kívül nem szokott sor kerülni. Ugyanakkor van a kukoricának jó néhány olyan fertőző eredetű növénybetegsége, amelyek durvább mértékű fellépés esetén komoly minőségi károkat és értékesítési nehézségeket okozhatnak. Ezen betegségek legfontosabbika a csőpenészedés.
A penészes csövek kialakulásának okai
A csőpenészedés alatt olyan gombák megjelenését kell érteni a kukorica termésén, amelyek a látható jelenlét mellett még egy durvább problémát is jelentenek a felhasználók számára. Szinte mindegyik ilyen kórokozó valamilyen mikotoxint termel, amelyek általában rendkívül mérgezőek a melegvérű állatok és az ember számára.
A gombák a toxinjaikat alapvetően a tápnövény szöveteinek elpusztítása érdekében vetik be, és sok esetben csak akkor, ha maguk is stresszhelyzetben vannak.
A jelenlegi időszakban, két durva hőhullám között, egy súlyos mértékű aszály kellős közepén könnyen belátható, hogy nem csak a kukorica van erősen stresszelt állapotban, hanem a rajta élősködő kórokozók is. Toxinjaik megjelenésére tehát igen jó eséllyel számítanunk kell.
Két csoport
A kukorica termésén élő toxinokat is termelő kórokozók a toxintermelés és a fertőzés kialakulásának módja alapján alapvetően két csoportra oszthatóak. Az első csoportba sorolhatóak azok az Aspergillus, Rhizopus, Alternaria, Cladosporium, valamint más rokon nemzetségekbe tartozó fajok, amelyek döntően a csövek legvégén levő szemeken alakítanak ki kolóniákat és aflatoxin-termelésre képesek.
Ez a toxin szélsőséges mértékben toxikus a melegvérűekre, így mindenképpen kerülni kell a vele való találkozást. Az aflatoxin esetében a takarmány-alapanyagok, így a szemes kukorica esetében is az EU által kötelezően előírt legmagasabb, még elfogadható mennyiség a terményben 20 ppb. Ez igencsak kis mennyiség. Még szerencse, hogy az aflatoxin meglehetősen reakcióképes molekula, így kémiai úton megköthető.
A mikotoxinok másik csoportját a Fusarium fajok toxinjai képezik. A gabonaféléknél már megismert dezoxivalenol (DON) mellett sajnos ennél sokkalta mérgezőbb toxinokat, mint pl. az F2 toxin néven elhíresült zearalenont is képesek ezek a kórokozók szintetizálni.
Ez a toxin szintén nem egy életelixír, így az EU területén a kereskedelmi forgalomba hozható kukoricatételekben a maximális mennyisége 0,35 ppm, míg a közismert, bár kevésbé toxikus dezoxivalenol esetében ez az érték 1,75 ppm.
A mikotoxinokat szintetizáló gombák döntően valamilyen sebzés útján képesek a szemeket megfertőzni. Sebzés pedig rengeteg módon keletkezhet a kukorica termésén.
A nyári hőségnapok során a csövek végein sokszor akkora a növényi szövetek hőtágulása, hogy a nagy napi hőingadozás apró, mikroszkopikus sérülések tucatjait alakíthatja ki. Akár már ez is kiváló fertőzési kapu lehet egyes kórokozók számára. Az aflatoxin-termelő, döntően fakultatív parazita életmódú kórokozók általában ezt használják ki.
Jelentős gyapottok-bagolylepke populáció
A fuzáriumos eredetű csőpenészedést ugyanakkor durvább sebzések, az esetek döntő hányadában a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) hernyóinak táplálkozása indítja el. Ez a kártevő sajnos az idei évre már visszaszerezte a 2022. évi szélsőséges mértékű aszály során elveszített populációjának jelentős részét.
Idén ráadásul a nyár elején már a Balkán-félszigeten is kellően száraz volt az időjárás, kevés volt a virágzó növény (a kártevő hernyója csak generatív növényi szerveken képes táplálkozni és kifejlődni), így a délről hazánkba migráló populáció mérete jóval nagyobb volt az előző évinél.
A gyapottok-bagolylepke első nemzedékének lárvái még a júliusi nagy hőhullám elején jelentek meg a kukoricákban, és sok helyen sikeresen petét is raktak a bibeszálakra. Ez az első nemzedék ugyanakkor napjainkra már kifejlődött, és az imágók tömegesen repülnek táplálék után kutatva.
Védekezési lehetőségek
A csőpenészedés, közte döntően a fuzáriumos eredetű csőpenészedés ellen direkt fungicides kezelésekkel lehetetlen védekezni. A megoldás a sebzéseket előidéző kártevők, különösen a gyapottok-bagolylepke elleni eredményes védekezés lehet.
A kukorica a jelenlegi aszályos időszakban már egyre kevésbé kínál ehető táplálékot a kártevő számára, így a korai érésű hibridek esetében, ahol a szemek már most olyan kemények, hogy a fiatal hernyók nem képesek megrágni, a védekezésre már nincs is szükség.
Azokban az állományokban, ahol lehetőség van öntözésre, vagy bármely más ok miatt a szemek még fogyaszthatóak a fiatal hernyók számára, a kártétel a jelenlegi helyzetben ugrásszerűen megnőhet.
A létszámában megnövekedett kártevőpopuláció ugyanis pont ezeken a táblákon gyűlik össze, mivel az alternatív tápnövények (paprika, paradicsom, szója, kender) táblái mellett már csak ott találnak a fiatal hernyók rágói által is feldolgozható táplálékot.
Jól időzített védekezés
Érdemes tehát folyamatosan és gondosan figyelemmel kísérni mind az imágók rajzását, mind pedig a fiatal hernyók soron következő nemzedékének megjelenését. Egy jól időzített védekezéssel hektáronként jó pár tonnányi termés minőségét menthetjük meg!
A védekezés időzítésénél mindenképpen érdemes figyelni arra, hogy ez a kártevő meglehetősen „kemény” ellenfél. Csak a nagyon fiatal, még nem, vagy csak alig színeződött hernyók esetében van esély a kellően magas hatékonyság elérésére.
A fejlettebb, már színes, tarka hernyók ellen még a legjobb inszekticidek esetében is csak lehangolóan kis mértékű kezelési hatékonyság érhető el. Az időzítés ennél a kártevőnél sokkal fontosabb, mint a készítmény megválasztása.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
