A májusi meleg hatására több gyümölcs, így a cseresznye és a meggy is lassacskán eléri végleges méretét és elkezdődik az érés időszaka. Ilyenkor időszerű a védekezés e két gyümölcsfaj veszedelmes károsítói, a cseresznye és meggy „kukacosságát” előidéző cseresznyelegyek ellen.
Tévhitek a cseresznyelégy kapcsán
A cseresznyében és a meggyben előforduló lárvák alapvetően nem kukacok, hiszen nincs fejtokjuk és nem ormányos bogarak, hanem legyek lárvái, azaz nyüvek. Ettől persze még ugyanolyan gusztustalanok és termést tönkretevő jószágok, mintha valódi kukacok lennének.
Jelenlétük fogyaszthatatlanná és értékesítésre alkalmatlanná teszi a termést. Ráadásul az általuk főképp a termésből való távozás során okozott sebzésen rothadást okozó gombák, így pl. a gyümölcs monília (Monilia fructigena) is megjelenhet, amely nagy mennyiségben képes a gyümölcsök elrohasztására.
Az viszont jogos, hogy a cseresznyelégy kapcsán a többes számot használjuk. No nem azért, mert ez a kártevő gyakori (pedig az, gazdátlan, kezeletlen gyümölcsösökben 100% termésfertőzést is okozhat!), hanem azért, mert nem egy, hanem két cseresznyelégy faj is károsít hazánkban.
Az őshonos európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) mellett már jó néhány éve (2006 óta) jelen van nálunk az invazív, behurcolt keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata) is.
Mindkét faj közös jellemzője, hogy évente egy nemzedéket nevelnek, báb alakban telelnek át a talaj felső rétegében és a nőstény légy peterakáskor megjelöli a gyümölcsöt, így egy cseresznyében, vagy meggyben csak egy lárva fog kifejlődni.
Sokan már a fák virágzása idején elkezdenek ezek ellen a károsítók ellen védekezni, pedig ekkor még a kártevők csak gondolkodnak a valamikor később bekövetkező rajzáson. Ez felesleges pénzkidobással és környezeti vegyszerterheléssel jár.
Szintén hibás nézet az, amikor az imágók megjelenését a cseresznye egyes fenofázisaihoz, pl. a színeződés kezdetéhez igazítják. Az erre alapozott kezelések könnyedén célt téveszthetnek.
A túl korai kezelések teljességgel hatástalanok, hiszen nincs még jelen a célszervezet, a későiek pedig csak részleges hatásúak, hiszen a lerakott petékből kikelő nyüvek ellen a kezelések alapvetően hatástalanok. Eredményesen csak az imágók ellen tudunk védekezni.
Tévhitek a színcsapdák használata során
A cseresznyelégy fajok kiválóan előre jelezhetőek a rajzásuk során sárga színű színcsapdákkal, ragasztós lapokkal. Azonban ennek alkalmazása során is sok hibával lehet a felhasználók részéről találkozni.
Az egyik tévhit ezzel kapcsolatban az, hogy a színcsapdák alkalmazása teljesen környezetbarát, „bio” növényvédelmi technika. Ebből a kijelentésből gyakorlatilag semmi sem igaz.
Nem „bio”, hiszen a színcsapdák szelektivitása gyakorlatilag nulla, mivel mindent megfognak, ami rájuk repül, vagy mászik. A fogások döntő hányada nem cseresznyelégy, hanem mindenféle egyéb rovar, ízeltlábú. Köztük számunkra hasznos rovarok (méhek, zengőlegyek, fürkészlegyek, fátyolkák, fürkészdarazsak stb.) is.
Ráadásul a színcsapdák alkalmazása nem növényvédelmi beavatkozás! Ez csak egy hatásos előrejelzési eszköz, amely azt mondja meg, hogy a rengeteg megfogott egyéb rovar között mikor tűnnek fel a cseresznyelégy imágók, azaz mikor érdemes az inszekticides védekezést megejteni.
Teljesen felesleges sárga ragadós lapokkal teleaggatni a fákat, mivel ezzel hatalmas mennyiségű egyéb rovart is elpusztítunk. Olyanokat is, amelyek a beporzásban is a segítségünkre lehetnek.
A másik nagy hiba, amelyet a felhasználók a színcsapdák használata során elkövetnek, az a csapdák rossz elhelyezése. A cseresznyelégy fajoknál kőkemény matriarchátus uralkodik és mindkét faj egyedei meglehetősen meleg kedvelőek.
Ennek következtében a rajzás során a nőstények csak olyan hímmel hajlandóak párosodni, amely a peterakásra jó meleg helyen, a fák koronájának tetején választott ki egy szép gyümölcsöt.
Ezen ok miatt az imágók túlnyomó többsége a korona legfelső harmadában található. Ezért az előrejelző eszközöket is oda kell helyezni. Az alul elhelyezett lapok sokszor már csak akkor fogják érdemleges mennyiségben e kártevőket, amikor fenn a korona tetején már szinte minden gyümölcs „foglalt”. Ekkor viszont a kártétel döntő hányada megtörtént.
Használjuk a sárga színcsapdákat a cseresznye és meggy állományokban. Ugyanakkor csak előrejelzésre és csak néhányat, de azokat jól elhelyezve. Így a természetes rovarfaunában sem okozunk durva károkat és a védekezés időzítéséhez szükséges adatokhoz is hozzájuthatunk.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
