Az idén elvetett kapás kultúrák, így a napraforgó és a kukorica kelése nem sokára már esedékessé válik. Bár a jelenlegi csapadékhiányos időjárás éppenséggel nem segíti ezeknek a szántóföldi növények a kelését, de előbb-utóbb azért mind ki fognak kelni és leveleik megjelennek a felszínen.
Sajnos ez a frissen megjelenő növényi produktum nem csak számunkra, gazdálkodók számára fontos, hanem több károsító is ízletes tápláléknak tekinti. Ha a kártevők túlontúl sokat falatoznak a fiatal növényekből, akkor azok termésében is meg fog mutatkozni a fiatal korban elszenvedett károsodás.
Barkófajok és életmódjuk
A kapás kultúrák fontosabb fiatalkori károsítói döntően a különféle ormányos bogarak (Coleoptera, Curculionidae) közül kerülnek ki. Hazánkban alapvetően a meglehetősen meleg igényes kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis) a leggyakoribb, de rokona, a hegyesfarú barkó (Tanymecus palliatus), illetve a különféle répabarkók (Cleonus punctiventris, Cleonus tigrinus, stb.) is felléphetnek.
E kártékony bogarak közös vonása, hogy évente (szerencsére) csak egyetlen nemzedéket nevelnek, imágó alakban telelnek, lárváik gyakorlatilag alig érzékelhető károkat előidézve a gyökereken táplálkoznak, míg az imágók a fiatal csíranövények pusztítói.
A kártétel mértékét befolyásoló tényezők
A bogarak által okozott károsítás részben függ a kártevők mennyiségétől is. Elszigetelt, vagy a többieknél korábban kikelő kapás kultúrákban esetenként hatalmas mennyiségben is összegyűlhetnek ezek a bogarak. Értelemszerűen a sok kártevő nagyobb fogyasztással és ez által nagyobb kártétellel jár.
Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy az sem, hogy az érintett kultúrák növekedése mennyire gyors. Az imágók 10-20 napig károsítanak csak, így ha ez idő alatt az érintett kukorica, vagy napraforgó állományok növekedése visszafogott, a kártevők fogyasztása meghaladja a növekedés volumenét, akkor ezek a falánk bogarak képesek a földig lerágni, azaz teljesen megsemmisíteni a kelő növények tábláit.
Értelemszerűen minden olyan tényező, amely hátráltatja a csírázó növények növekedését, az egyúttal potenciálisan súlyosbítja az esetlegesen fellépő bogarak által okozott kárt. A jelenlegi, meglehetősen erős tavaszi aszály sajnos pont egy ilyen, a csírázás és a fiatalkori növekedés ütemét fékező tényező. Ilyen körülmények között eléggé nagy a veszélye annak, hogy a fiatalkori kártevők súlyos, akár a növényzet létét is veszélyeztető károkat okoznak.
Korszerű védekezési lehetőségek
A fiatal korban fellépő rágó kártevők ellen korábban hírhedten toxikus rovarölő készítmények és hatóanyagok használata volt a nagyüzemi gyakorlat. Szerencsére ezek a hatóanyagok napjainkra már betiltásra kerültek.
Így sem rendkívüli akut toxicitású inszekticid karbamátok (pl. aldikarb és társai), sem pedig a hasonló pusztító erővel bíró egyes szerves foszforsav-észter hatóanyagok (pl. monokrotofosz) nem veszélyeztetik már a felhasználókat és a környezetet sem. Ugyanakkor a probléma előidézői nem tűntek el, így ellenük a fellépés napjainkban is indokolt.
Tápanyag, víz és növekedési erély szerepe
A talajfertőtlenítésre jelenleg leginkább elterjedt, magas gőztenziójú szintetikus piretroid hatóanyagot, a teflutrint tartalmazó talajfertőtlenítők alapvetően a talajlakó kártevők ellen hatékonyak. A talaj felszínén „ügyködő” károsítók ellen érdemi hatásuk nincs.
Ugyanakkor egyes talajfertőtlenítő készítményekhez már gyárilag kevernek a fiatalkori növekedést serkentő tápanyagokat. Az inszekticid komponens ezen esetekben véd a talajlakó kártevők ellen, míg a jól táplált, gyorsan növekvő fiatal növények könnyedén „kinőhetnek a barkók foga alól”.
A növények etetése ugyanakkor aszályos időben nem ad kielégítő eredményt, hiszen kellő mennyiségű víz nélkül a jelenlevő tápanyagokat a kis növények nem képesek felvenni. Ilyenkor – feltéve, hogy van rá lehetőségünk – egy kelesztő öntözés rengeteget segíthet.
Állománykezelés és időzítés jelentősége
Amennyiben a fennálló szárazság és az öntözési lehetőségek hiánya miatt vegyszerek használata nélkül nem tudunk úrrá lenni a barkók fellépése által kialakuló problémán, akkor kénytelenek vagyunk rovarölő szeres állománypermetezéssel meggátolni a kártételt. Erre a különféle szintetikus piretroid hatóanyagú rovarölő szerek alkalmazása vált be. Szerencsére ezen kártevők esetében még nem alakult ki rezisztencia a készítményekkel szemben.
A jobb hatékonyság elérése céljából célszerű fényes nappal végrehajtani a kezelést, amikor is a nyílt színen táplálkozó barkók testét is le tudjuk permetezni. Mivel majdnem friss vetésekben folynak az ilyen kezelések, így a virágzó gyomok nincsenek jelen, ezáltal méhekre és vadon élő beporzó szervezetekre sem kell számítanunk.
Fontos, hogy időben védekezzünk, mivel ezek a bogarak meglehetősen nagy étvággyal vannak „megáldva”, így két-három napos késlekedés akár a fiatal állományok kényszerű felszámolásához is vezethet!
A képek a szerző felvételei.
