Az idei évben is elérkeztünk az őszi időszakhoz, amely a betakarítás mellett az őszi vetésű kalászosok és a repce vetésének időszaka is egyben. A frissen kikelt kalászos állományoknak már életük első heteiben kellemetlen és veszélyes kártevőkkel kell megismerkedniük, amelynek következményei egészen a jövő év tavaszáig láthatatlanok maradnak.
Ne csapjon be minket a frissen kizöldellt gabonavetések üde zöld látványa! Gondosan szemrevételezve a növényeket ugyanis találhatunk rajtuk olyan rovarokat, amelyek a tényleges jelenlétüknél sokkal nagyobb károk okozására képesek.
Amit a gabonavírusokról tudni érdemes
Ahogy az embernek, az állatoknak, úgy a növényeknek is megvannak a maguk vírusos eredetű betegségei. Bár a kalászos gabonák esetében világszerte meglehetősen sok vírusfajt írtak már le az e szakterületen vizsgálódó tudósok, de hazánkban a kalászosokra döntően két vírusfaj jelenthet komoly mértékű veszélyt. Az árpa sárga törpülés vírusa (BYDV) és a búza törpülés vírusa (WDV). E két kórokozó nagyon hasonló tüneteket idézhet elő szinte valamennyi fűféle növényen, egymástól való elkülönítésük kizárólag virológiai laborban történt vizsgálatok útján lehetséges.
Természetesen vannak azért különbségek az egyes vírusok között. Az árpa sárga törpülés vírusát levéltetvek viszik át egyik növényről a másikra, míg a búza törpülés vírusnak különféle kabócák a vektorai. Az árpa sárga törpülés vírusa – nevéből adódóan – valóban okoz akár nagyon is szembetűnő sárgulást, de ezt általában csak az árpán, döntően az őszi árpán idézi elő. Más gabonafajokban is jelen van ez a vírus, de ott sárgaságot nem, vagy csak alig észrevehető mértékben okoz.
A búza törpülés vírusa nem okoz sárgulást, bár ez a kórokozó is valamennyi kalászos gabonánkban előfordul. A növények törpülése ugyanakkor mindkét vírusfajra jellemző. A vírusos növények ráadásul a törpülés mellett rendkívül megnövekedett turgorral is rendelkeznek, így leveleik nagyon keménynek tűnnek, érintésre nem nagyon hajolnak el. Későbbiekben a fertőzött növények a tavasz folyamán „ülve maradnak”, azaz részben vagy egészében nem szöknek szárba, tehát termést sem hoznak.
Ezek a vírusos tünetek ugyanakkor jelentős mértékben függenek a fertőzés óta eltelt időtől is. Ahhoz, hogy a növények számottevő mértékben törpüljenek a tavasz folyamán és észlelhető mértékű terméscsökkenés következzen be a szárba szökkenés elmaradása miatt kieső kalászok okán, már az ősz folyamán meg kell fertőződniük.
Nyilvánvalóan a vírusok a tavasz folyamán is folytatják terjedésüket, de igazán látványos tüneteket ekkor már nem okoznak és számottevő termésveszteség sem jelentkezik ekkor. Ugyanakkor ez a látens fertőzés kiváló rezervoárja a vírusoknak, amelyeket a vektorok folyamatosan terjesztenek mindaddig, amíg a fertőzés el nem éri az őszi vetéseket.
Szerencsére perzisztens vírusokról van szó
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ezek a gabonavírusok mind perzisztens típusúak, azaz a vírusok átadására a vektorok a felvételt követően csak 5-7 nap múlva képesek. Így a vektorok jelenlétét észlelve még van idejük a gazdálkodóknak védekezni az előtt, hogy a fő kártétel, azaz a vírusok átvitele megtörténne.
Az ősz folyamán a vírusos fertőzéseknek általában semmiféle szemmel érzékelhető tünete nem észlelhető. Igazság szerint szinte mindegy is, hogy láthatóak-e a fertőzések nyomai, vagy sem, hiszen a vírusok a növényből már semmiféle módszerrel sem irthatók ki, legfeljebb a növény elpusztítása révén. Tünetek általában csak tavasszal, április környékén jelentkeznek, amikor már semmivel sem lehet védekezni.
Védekezési lehetőségek a vírusok ellen
Bár rendkívül alattomos kórokozókról beszélünk a gabonavírusok esetében, de lehet többféle módon is védekezni ellenük. Az agrotechnikai, a genetikai és a kémiai védekezés elemeit megfelelően alkalmazva le lehet szorítani olyan alacsony szintre a fertőzések gyakoriságát, hogy az már érzékelhető kárt, termésveszteséget ne okozzon.
Agrotechnikai védekezés
Az agrotechnikai védekezés elemei közül leginkább a tarlók és árvakelések gondozását, illetve a vetésidő helyes megválasztását érdemes kiemelni, mint hatékony lehetőséget. A vírusok átviteléért felelős rovarok igen nagy hányada a kalászos árvakeléseken él és szaporodik az aratás óta és közben felveszi az ott levő, vírusos növényekből a fertőzést.
Különösen fontos ez az idei évben, amikor a nyári aszály miatt nagyon sok kukorica már a nyár közepére elszáradt, így a szintén nagyon gyakori, nyáron a kukoricán élő zselnicemeggy levéltetvek (Rhopalosiphum padi) populációja csak töredéke a szokásosnak. Idén a „klasszikus” gabonalevéltetvek, mint pl. a Macrosiphum avenae, vagy a Schizaphis graminum fajok dominanciájára kell számítani. A tarlókon és árvakeléseken élő levéltetű- és kabócapopulációk megszüntetésével drasztikusan csökkenthetjük a fertőzési nyomást, amely akár 1-2 inszekticides védekezés megspórolását is eredményezheti.
A vetésidő helyes megválasztásán is sok múlik. Egyre melegedő klímánk alatt a kalászosok őszi aktív vegetációs periódusa egyre hosszabb lesz. Ezt a periódust a végén az időjárás nyújtja meg, de az elején a gazdálkodók teszik ugyanezt azzal, hogy a szükségesnél jóval korábban vetik el a gabonákat. A vektorok tevékenységére alkalmas időszak így jelentősen meghosszabbodik. Ráadásul a nagy vegetatív lombtömeg még kiválóan védi is a gyengébb fagyoktól az állomány belsejében élő vektorokat, amely tovább hosszabbíthatja káros tevékenységük tartamát.
Genetikai védekezés
Kevesen tudják, de létezik és hatékony pl. az árpa sárga törpülés vírusa ellen a genetikai védelem. Néhány innovatív növénynemesítő cég ugyanis kifejlesztett és hazánkban is forgalmaz olyan árpafajtákat, -hibrideket, amelyek teljes mértékben rezisztensek az árpa sárga törpülés vírus nálunk is gyakori törzsei ellen. Helyes fajtaválasztással tehát akár a teljes vírusok okozta probléma megoldható.
Kémiai védekezés
Hazánkban a leginkább elterjedt védekezési módszer (amelyet ráadásul sokszor csak önmagában alkalmaznak) a vektorrovarok elleni inszekticides védekezés. Ez hatékony ugyan, de általában több kezelés szükséges ahhoz, hogy a vírusos fertőzés a kellő mértékben csökkenjen. A védekezés időzítése rendkívül lényeges.
Levéltetvek esetében a növények aprólékos átvizsgálása a célravezető. Amennyiben a sokszor még szárnyas nőstény mellett már megjelentek a legelső lárvák, akkor a védekezést végre kell hajtani. Korábban nem célszerű, mivel a vírusok perzisztens jellegéből adódóan még van időtartalék az átvitel előtt, így a kicsivel később betelepülő egyedeket is elpusztíthatjuk. Később pedig már értelmetlen „vérbosszú” lesz csak a kezelés, hiszen a vírusok átvitele már megtörtént.
A búza törpülés vírus átviteléért felelős kabócák esetében némileg más a helyzet. Nem lehet őket számolgatni a leveleken, mivel zavarásra azonnal elugranak. Viszont a növényállományban sétálva a lábunkkal felzavarhatjuk őket és ilyenkor látványosan ugrálva menekülnek a szemléző útjából. Ha sok ilyen kistestű, ugrabugráló rovart verünk fel a szemlézés során, akkor biztosak lehetünk abban, hogy jó sok kabóca él a területen.
A jól sikerült védekezés után sajnos nem sokáig dőlhetünk hátra nyugodtan. A kezelésekre leggyakrabban használt szintetikus piretroid hatóanyagú készítmények hatástartama általában meglehetősen rövid, így a további szemlézések egy idő után ismét jelezni fogják a kártevők ismételt betelepülését. Így az ősz folyamán igen jó eséllyel több, a vírusvektor rovarok ellen célzott kezelésre is szükség lehet.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
