6℃ 1℃
április 6. Vilmos, Bíborka, Taksony, Celesztin
Növényvédelem

Inváziós kártevők: a burgonyamoly

Agrofórum Online

A burgonyamoly vagy burgonya-sarlósmoly (Phthorimaea operculella) a burgonya világszerte elterjedt kártevője, mely a Magyarországnál melegebb klímájú területeken a burgonya növényvédelmét alapjaiban meghatározó kártevő. Jelentősége a klímaváltozás miatt tapasztalható fokozódó hőmérsékleti anomáliák miatt a mérsékelt éghajlatú területeken is egyre növekszik.

A faj magyarországi megjelenése ékes példája az évtizedek óta tapasztalható trendnek, miszerint az idegenhonos fajok egyre nagyobb számban jelennek meg a hazai faunában.

Rendszertani besorolása

A burgonyamoly a lepkék (Lepidoptera) rendjén belül a sarlósajkú-molylepkefélék vagy egyszerűen csak sarlósmolyok (Gelechiidae) családjába tartozó faj. Nemének egyetlen hazai képviselője, a Phthorimaea genusz egyetlen tagja, mely előfordul Európában. A nem többi tagja az amerikai kontinens trópusi területein terjedt el, egy-egy fajuk az Arab-félszigeten, illetve Észak-Afrikában honos. Növényvédelmi jelentősége ezek közül kizárólag a burgonyamolynak van. Távolabbi rokonságába ugyanakkor számos kártevő faj is tartozik, ilyen például a hazánkban szintén nemrég megjelent paradicsommoly (Tuta absoluta). A burgonyamoly tudományos nevének jelenlegi alakját csak később nyerte el, így régi szakirodalmakban Gelechia operculella és Gnorimoschema operculella néven is találkozhatunk vele.

Morfológiája

Kistermetű molylepke, hossza 10 mm körül, szárnyfesztávolsága 12-17 mm körül alakul. A valamivel nagyobb termetű nőstények szárnyaikon jellegzetes alakú foltot viselnek, melyek összecsukott állapotban együtt X-alakot formáznak (1. kép).

1. kép: A burgonyamoly imágója (nőstény)
(Fotó: Horváth D.)

A hímek ezzel szemben elülső szárnyaikon csupán párhuzamos pontsorokat viselnek, melyek nagyobb foltokká is összeolvadhatnak, de X-alakot ilyen esetben sem formáznak. Az elülső szárnyak alapszíne mindkét ivar esetében általában barnásszürke. A hátsó szárnyak színe világosszürke, jellegzetes mintázat nélkül. Mindkét szárnypár hátsó részét hosszú rojtok szegélyezik (2. kép). A csápok hosszúak, vékonyak, a hím esetében fejlettebbek.

2. kép: Preparált burgonyamoly példány
(Fotó: Caroline Harding)

A gömbölyű tojások mérete 1 mm körüli, színezetük kezdetben áttetsző, majd a piszkosfehértől a sárgáson át a világosbarnáig terjedhet. A kikelő lárvák valódi hernyók, színezetük világos, enyhén barnás, a fejtok sötétbarna (3. kép).

3. kép: A burgonyamoly hernyója
(Fotó: David Jones)

Öt lárvastádium után a kifejlett hernyók mérete majdnem egy centiméter. E lárvák a gumón kívül a rügyek közelében szövedékből bábkamrát készítenek, ennek menedékében kerül sor a bábozódásra. A bábok színezete kezdetben sárgás, majd idővel bebarnulnak (4. kép).

4. kép: A burgonyamoly fiatal (balra) és idősödő (jobbra) bábja
(Fotó: Horváth D.)

Elterjedése

A burgonyamoly őshazája egybeesik a burgonya géncentrumával, ami Dél-Amerika nyugati részét jelenti. Világméretű terjedését már korán megkezdte, a 19. század közepén Ausztráliából és térségéből jelentették kártételét, később a századfordulón Indiából. Az 1980-as évek elején már Oroszországban is előkerült. Mára a világ szinte valamennyi burgonyatermesztő régiójából ismert (5. kép).

5. kép: A burgonyamoly világszintű elterjedése (Adatok: CABI.org, térkép: Horváth D.)

Magyarországi megjelenését már 1926-ban megjósolták, tényleges felbukkanása azonban 2015-ig váratott magára. 2015 őszén a Magyarország határától csupán 17 kilométerre található Laskó (Horvátország) településen ütötte fel fejét, ahol egy családi gazdaság teljes beraktározott készletét, mintegy két tonna burgonyát tett tönkre. Néhány héttel később a Baranya megyei Komlóról került elő. 2016 őszén a szintén Baranya megyei Nagykozár településen találkoztunk a fajjal és kártételével. Ezek alapján kijelenthető, hogy a burgonyamoly a dél-dunántúli régióban immár meghonosodott, a stabilnak tűnő populáció további terjedése várható. Országos elterjedésének vizsgálata 2017 tavaszán kezdődik meg.

Az invazív kártevők terjeszkedését legjobban az emberi tevékenységek segítik elő. Számos faj megjelenése egy-egy területen elképzelhetetlen lenne emberi beavatkozás nélkül. A burgonyamoly ugyanakkor kiváló önálló terjedési potenciállal is rendelkezik, hisz déli megjelenése arról tanúskodik, hogy az európai kontinensen belüli terjeszkedéshez már nincs szüksége emberi segítségre.

Tápnövényei és kártétele

A burgonyamoly oligofág (kevés tápnövényű) rovar. Tápnövényei a burgonyafélék (Solanaceae) családjából kerülnek ki, ami azonban nem azt jelenti, hogy a család összes növényfaját egyformán szívesen fogyasztja. Táplálkozásában erős preferencia jelenik meg. Legkedveltebb tápnövénye a burgonya, melyen világszerte jelentős károkat okoz. A burgonyán kívül egyéb kultúrnövényeket (tojásgyümölcs, paradicsom, paprika, dohány, perui földicseresznye stb.), valamint gyomnövényeket is (fekete csucsor /Solanum nigrum/, csattanó maszlag /Datura stramonium/ stb.) elfogyaszthat, bár szaporodni csak akkor képes, ha burgonya, paradicsom vagy tojásgyümölcs is rendelkezésére áll.

Erős preferenciája miatt jelentős kártételt leginkább a burgonyán okoz. Kártételét két részre oszthatjuk, hisz hernyója mind szántóföldi, mind raktározott körülmények között károsít. A szántóföldi kártétel a mérsékelt égövben kisebb jelentőségű, jelentősége inkább a trópusi területeken nagyobb. Szabadföldön a hernyók a levelekben aknáznak, mindig előnyben részesítve a fiatal növényi részeket. A szabálytalan aknákat a sérülés súlyosságától függően nekrózis kísérheti (6. kép).

6. kép: A burgonyamoly hernyójának levélkártétele
(Fotó: Government of Western Australia)

A lombkártétel azokon a területeken lehet jelentős, ahol a magas hőmérséklet és a kedvező környezeti feltételek miatt évente sok nemzedék alakul ki. Ilyen esetekben a lombvesztés a termésmennyiségben is megmutatkozhat. Magyarországi körülmények között a lombkártétel várható jelentősége jóval kisebb a vélhetően kisebb nemzedékszámnak köszönhetően.

Másik – jelentősebb – kártételi forma a gumókártétel. A nőstények tojásrakása, a gumók „fertőződése” jellemzően már a szántóföldön megtörténik. Amennyiben zöld lombfelület nem áll rendelkezésre, a száraz, kirepedezett talaj résein keresztül a tojásrakásra készülő nőstények képesek lehatolni a gumóig, tojásaikat annak közelében elhelyezni. A tenyészidőszak vége felé, a burgonya leveleinek, szárának száradásakor a lárvák is elhagyhatják a növényt és a talaj repedésein keresztül a gumóban keresnek menedéket és táplálékot. Ebből a szempontból (is) hátrányosabb helyzetben vannak a kötöttebb, könnyen cserepesedő talajon gazdálkodók, hisz laza, repedésmentes talajon a gumókat nehezebben érik el a kártevők, amíg a föld alatt vannak.

A gumók „fertőződésére” legnagyobb rizikó a betakarításkor áll fenn, olyan esetekben, ha a talajból való kiforgatás és a gumók összegyűjtése, elszállítása nem kapcsolódik össze szorosan (kisüzemi technológiák, kétmenetes betakarítás), a burgonya huzamosabb ideig a talaj felszínén van. A nőstények ilyen esetben a gumókat könnyedén megtalálják, tojásaikat a gumókra, a rügyek közelébe helyezik. A kikelő hernyók a rügyek mellett befúrnak a gumóba, ahol vékony, ürülékkel, szövedékkel és lárvabőrökkel szennyezett járatokat vájnak a gumóhúsba. Az ürülékes szövedék gyakran megjelenik a gumó felszínén is, ilyen esetekben a fertőzés könnyedén észlelhető (7-8. kép).

7. kép: A hernyókártétel jellemző tünete: ürülék a gumó rügyeinek közelében
(Fotó: Horváth D.)

8. kép: A hernyókártétel jelei a gumó felszínén
(Fotó: Horváth D.)

A lárvajáratok jellemzően nem hatolnak mélyen a gumóba, a héj alatti 1-2 cm-es mélységben található a járatok többsége, ez azonban gyakran az egész gumóra kiterjed, így a burgonya teljes egészében használhatatlan lesz (9. kép).

9. kép: Károsított burgonyagumó hámozás után
(Fotó: Horváth D.)

Súlyos esetben a betárolt burgonya 100%-a károsodhat, az ilyen termény étkezési célokra többé nem használható fel. A sérült gumók fokozottan ki vannak téve a különböző tárolási betegségeknek.

Életmódja 

A bábból való kikelés után 16-20 órával az imágók megkezdik a párzást. A nőstények által kiválasztott szexferomon csalogatja a hímeket, így a fajtársak könnyedén egymásra találnak. A párzást követően a nőstények tojásrakásba kezdenek. A tojások száma erősen függ a nőstények tápláltságától, 40-290 között változik. A tojásokat a körülményektől függően egyesével vagy kisebb csomókban (2-20 db) rakja le a levelek bármely oldalára a főér közelébe. A tojások kelése és a lárvák fejlődése hőmérséklet függvénye, a teljes folyamat 16-67 napot vehet igénybe. Mérsékelt égövi, mediterrán területeken a fajnak általában 2-3 szabadföldi generációja fejlődik ki évente, a trópusokon azonban akár 13 nemzedék is létrejöhet egy évben (de nem egy növény tenyészidőszaka alatt).

Életmódjára hazánkban egyelőre nincsenek megfigyelések, itthon várhatóan évente egy nemzedéke fejlődik majd ki, mely kiegészül a raktárban szaporodó nemzedék(ek)kel.

A burgonyamoly éjszakai életmódot folytat, aktivitását szürkületkor kezdi. Mind a párzásra, mind a tojásrakásra az éjszaka folyamán kerül sor. A faj egyedei kiválóan repülnek, egy egyed akár 10 kilométeres távolságot is képes megtenni egyhuzamban, ugyanakkor feltétlenül igénylik a szélcsendet, 5-6 m/s szélsebesség fölött már nem képesek repülni.

Megelőzés, monitorozás, védekezés

A burgonyamoly szabadföldi lombkártétele egyrészt szerény mértéke miatt nem érdemel különösebb figyelmet, illetve a tenyészidőszakban a burgonyabogár ellen kivitelezett inszekticides permetezések megfelelő védelmet nyújtanak a kultúrnövénynek a burgonyamoly ilyen jellegű kártétele ellen is.

A faj már bekövetkezett gumókártételének kezelésére nincs lehetőség, így a hangsúly mindenképpen ennek megelőzésén van. A megelőzés során olyan alapvető agrotechnikai módszerek kerülnek előtérbe, mint a vetésforgó megfelelő alkalmazása, árvakelésű burgonya megjelenésének megakadályozása, Solanaceae családba tartozó gyomnövények különös figyelemmel történő irtása. A tenyészidőszak alatt a kirepedezett, cserepes talaj lehetőséget biztosít arra, hogy a kártevő már a betakarítás előtt károsítsa, vagy a tojásait elhelyezze a gumón, így az ilyen talajállapotot ebből a szempontból is fontos lenne elkerülni. A burgonya betakarítása során előnyben kell részesíteni azon technológiákat, melyekkel elkerülhető, ahogy a gumók huzamosabb ideig álljanak a táblán a betárolás előtt, hisz ilyenkor a termény ki van téve a tojásrakásra készülő nőstényeknek. A betárolás során fontos a gumók alapos átvizsgálása. „Fertőzött” gumót semmiképp sem szabad betárolni, az ilyen növényi részek mihamarabb megsemmisítendők.

A gumókártétel legjellemzőbb forrásai a nem megfelelő tárolási körülmények. Enyhe időjárási viszonyok esetén az esetlegesen raktárhelységbe bekerült kártevők folytatják életciklusukat, illetve, ha a betárolt termény nem izolálható megfelelően, a „fertőzés” a betárolás után is bekövetkezhet. A megoldás a tárolók hűtése, mely sajnos sok esetben nem valósítható meg, a termelőkre pedig olyan plusz terheket ró, melyek a burgonyatermesztés jövedelmezőségét erősen megkérdőjelezik. A szabályozható légterű tárolókban a hőmérsékletnek 10 °C alatt kell maradnia, s bár egyes tanulmányok azt mutatják, hogy rövidebb ideig akár –6 °C-ot is képesek elviselni, az életfolyamatok olyan szintre lassulnak, hogy a kártételi küszöböt átlépni nem tudják.

A faj szántóföldi előrejelzése is lehetséges. Szexferomonja ismert, fő összetevői az (E4-Z7) tridecadienil-acetát és az (E4-Z7-Z10) tridecatrienil-acetát, melyek mesterségesen is előállíthatók és felhasználhatók feromoncsapda készítésére. A kereskedelmi forgalomban is kapható (CSALOMON®) fajspecifikus ragacslapos csapdával a rajzás nyomon követhető.

A burgonyamoly elleni biológiai védekezésre számos külföldi példa van, melyek természetes ellenségek egész sorát vonultatják föl a vírusoktól a fonálférgeken át a parazitoid és ragadozó rovarokig, e technikák azonban legtöbb esetben a mai napig kísérleti fázisban vannak. Egyes országokban különböző növények (Eucalyptus, Lantana, Minthostachys) szárított vagy porított leveleit természetes repellensként alkalmazva sikeresen szorították vissza a raktári kártételt. Bíztató eredmények láttak napvilágot a burgonyamollyal szembeni rezisztencianemesítés terén is. Bár rezisztens fajtát előállítani eddig nem sikerült, ez nem tűnik lehetetlennek.

Összességében elmondható, hogy Magyarország faunájára új kártevőként a burgonyamoly eddig nem ismert kihívások elé állítja a burgonyatermesztőket. A faj magyarországi terjeszkedésének figyelemmel kísérése, a technológiai fegyelem betartása, illetve a megfelelő tárolási körülmények megteremtése és fenntartása elengedhetetlen kelléke a faj elleni sikeres védekezésnek, és a terjedés lassításának.

Irodalom

  • EPPO (2014): PQR database. Paris, France: European and Mediterranean Plant Protection Organization. http://www.eppo.int/DATABASES/pqr/pqr.htm
  • Golizadeh, A., Esmaeili, N. (2012): Comparative life history and fecundity of Phthorimaea operculella (Lepidoptera: Gelechiidae) on leaves and tubers of different potato cultivars. Journal of Economic Entomology, 105, 1809-1815. doi: 10.1603/EC12144.
  • Horváth D., Fazekas I., Keszthelyi S. (2016): Phthorimaea operculella (Zeller, 1873), First Record of an Invasive Pest in Hungary (Lepidoptera, Gelechiidae). Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica, DOI: 10.1556/038.51.2016.2.18
  • Jablonowski J. (1926): A kolorádói burgonyabogár, a burgonyamoly és egyéb burgonyabetegségek. Rovartani közlemények, 1(3): 96-97.
  • Rondon, S. I. (2010): The Potato Tuberworm: A Literature Review of Its Biology, Ecology, and Control. American Journal of Potato Research, 87:149–166.
  • Trivedi, T. P., Rajagopal, D. (1992): Distribution, biology, ecology and management of potato tuber moth, Phthorimaea operculella (Zeller) (Lepidoptera: Gelechiidae): a review. International Journal of Pest Management 38, 279-285. doi: 10.1080/09670879209371709
Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Hatékony megoldás egyszikű gyomnövények ellen kétszikűekben

2025. április 6. 13:10

A termelőknek hatékony növényvédelmi megoldásokra van szükségük, amelyek hatékonyan irtják az egyszikű gyomnövényeket.

Kalászosok állapota április elején: nincs fertőzési nyomás

2025. április 6. 08:10

Gyakorlatilag egyetlen olyan kórokozó sincs most az őszi búzánál, amely ellen a közeljövőben a védekezés szükségessége felmerülhetne.

Zuzmó: barát vagy ellenség? + videó

2025. április 4. 16:40

A fák ágait dús, szürkészöld réteg fedi, és a kertbarátok gyakran tanácstalanok a jelenséggel kapcsolatban.

A virágvédelem a virágzás előtt kezdődik!

2025. április 4. 16:10

A repcében minden permetezés, amit a virágzás előtt hajtunk végre, meghatározza a virágzatot, mellyel terméshozamunkat is determináljuk.

Inváziós kártevők: a nyugati virágtripsz

2019. március 28. 09:03

A nyugati virágtripsz egy ma már világszerte elterjedt, rettegett inváziós kártevő, mely hazánkban a hajtatott zöldség- és dísznövénytermesztés meghatározó károsítója. Európában megközelítőleg 30 éve van jelen, és az ellene való védekezés több kultúra védelmét alapjaiban határozhatja meg.

Lehet jó oldala is az inváziós fajok megtelepedésének

2018. október 30. 09:45

Az Egyesült Államokban található Smithsonian Környezetkutató Központban már három évtizede folynak klímaváltozással kapcsolatos vizsgálatok.

Az ázsiai márványospoloska

2019. január 24. 04:36

Hazánkból az eredetileg kelet-ázsiai elterjedésű ázsiai márványospoloska első egyedei 2013 őszén kerültek elő. A Magyarországon is általánosan elterjedt bencepoloskával téveszthető össze. E szélsőségesen polifág faj elleni védekezés során a fő hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni.

A selyemfényű puszpángmoly

2018. október 18. 03:38

A selyemfényű puszpángmoly 2010–11. évi, nyugat-magyarországi észleléseket követően rohamosan terjedt szét az országban. A faj életmódjáról, kártételéről és az ellene való védekezés lehetőségeiről nyújt áttekintést a cikk.