A hazai növényvédelemben számos károsító csoport ellen szükséges védekeznie egy szakembernek. A káros környezeti tényezők (pl. erős szél, korai fagyok, jégeső stb.) mellett rendszerezzük az olyan élő szervezeteket, amelyeket a növényvédelmi állattan foglal magában, általánosságban kijelenthetjük, hogy a károkozások 45%-át valamilyen fertőző vírus, gomba vagy fitoplazma okozza. Az esetek nagy részében ezek ellen kell védekeznünk hagyományos vagy biológiai módszerrel. Azonban jelentős terméskiesést és jövedelemcsökkenést okozhatnak a gyomok is, ha nem szentelünk elég figyelmet ezen élőlények szabályozására.
A gyomok ugyanúgy problémát okoznak a szántóföldi növénytermesztésben, mint a kertészetekben. Milyen fajok kezdenek ténylegesen elterjedni hazánk területén, és hogyan tudjuk gazdaságosan, okszerűen kiszorítani őket a termőterületről? Hogyan okozhatnak igazán nagy gondot, és milyen lehetőségei vannak egy átlagos gazdálkodónak a termés megmentése érdekében? Ezeket a kérdéseket járjuk körbe a következőkben.
Mit nevezünk gyomnak?
A hétköznapokban gyakran használjuk a „gyomirtó szer”, „gyomirtózás” kifejezéseket. Pedig valójában nem célja és soha nem is volt a termelőknek a területről teljesen kiirtani a hazai gyomfajokat. Gyomnak nevezzük azokat a növényfajokat, amelyek a kultúrnövénytől különböznek és élettani folyamataikkal képesek csökkenteni a termés mennyiségét és minőségét. Károsítanak, tehát elnyomják a kultúrnövényt, felveszik azokat a makro- és mikroelemeket, melyeket a gazdálkodó szintetikus és szerves trágya formájában ad ki a területre.
Csökkentik a talaj szabadon felhasználható vízkészletét, és később magvaikkal, szármaradványaikkal megnehezítik a betakarítást, szennyezik a terményt, és például takarmányozás során mérgezik a takarmánykeverékeket. Ilyen mérgező gyom a földi bodza (Sambucus ebulus), amelyet gyakran összetévesztenek a nemes bodzával, és bekerül a vadon szedett tételek közé.

Megemlíthetjük még a különböző ürömfajokat (Artemisia spp.) és a selyemmályvát/vaddohányt (Asclepias syriaca) is. Utóbbi kifejezetten komoly ellenfél évelő mivolta és rendkívüli ellenállósága miatt.
Az éghajlatváltozás és a gyomnövények terjedése
Az elmúlt évtizedekben emelkedett hazánk éves átlaghőmérséklete és nemzetközi kereskedelme is. Ezáltal a külföldről behurcolt gyomok száma is megnőtt. Az EU-s zöldítés keretében megvalósult növényvédőszer-kivonások pedig csökkentették a felhasználható engedélyes hatóanyagok számát. Természetesen még így is számos hatékony készítmény áll rendelkezésre, amelyekkel eredményesen visszaszoríthatjuk a káros fajokat. A következő öt évben viszont újabb 40%-os szerkivonás várható, tehát már sokkal több figyelmet kell szentelnünk a mechanikai gyomszabályozás lehetőségeire is.
Gazdasági küszöbérték és precíziós gyomirtás
A gazdálkodó célja, hogy a károsítók számát egy bizonyos gazdasági küszöbérték alatt tartsa. Hiába találunk egy gabonatáblán elszórtan az előbbiekben említett selyemkórót vagy vadkendert, ha nem éri el a gyomok száma az 1 db/m²-es mennyiséget, nem éri meg a posztemergens gyomirtást elkezdeni. Természetesen léteznek a precíziós gazdálkodási formákban olyan foltkezelések, amelyekkel a tábla különböző részeit különböző dózissal kezeljük, de itt is figyelembe kell vennünk a taposási kárt és a légi kijuttatás jogszabályi korlátait.
Az inváziós gyomok terjedési útvonalai
Az inváziós gyomok elterjedését elősegítik a kereskedelemben használt göngyölegek. Gyakran autópálya-pihenők mellett találkozhatunk új gyomfajokkal. Közvetett módon terítik szét a bérkombájnok a gyommagokat: az egyik területen egy gyomosabb táblát aratnak, majd a következő táblán a tarlóra kerülnek a szaporító képletek. Elősegíthetik még a terjedést a vándormadarak is, amelyek ürülékükkel gyorsan képesek szétszórni a megyékben.
Védekezés az inváziós faj ellen
Ilyen inváziós fajok között említhetjük meg a magas aranyvesszőt (Solidago gigantea), a kaukázusi medvetalpat (Heracleum mantegazzianum) vagy a mandulapalkát (Cyperus esculentus). A mechanikai gyomszabályozás módszerei mellett alkalmazhatjuk a tarlóhántás és tarlókezelés módszerét, mely során a gabona tarlókat egy könnyű tárcsával vagy boronával elmunkálják.

A szármaradványokat feldaraboljuk, és az évelő fajok esetében ezután kihajtanak, így a legérzékenyebb stádiumban, 2-3 leveles állapotban kezelhetjük a területet egy totális gyomirtó szerrel. Nem szabad elfeledkeznünk a tábla szegélyek kaszálásáról sem, ezáltal meggátolhatjuk, hogy elérjék a virágzás stádiumát a nem kívánatos fajok.
Egy előre megtervezett gyomszabályozással sikeresen vissza tudjuk szorítani a területünkön élő káros növényfajokat, de az új fajok új kihívások elé állítják a növényorvosokat és gazdálkodókat a jövőben.
Képek: Pixabay