A különféle, mezőgazdasági szempontból jelentőséggel bíró károsítók elleni fellépés során sajnos gyakorta „szeretünk megfeledkezni” a mezei rágcsálók népes társaságáról. Pedig ezek a rendkívül szapora kisemlősök szinte mindenütt jelen vannak, sokszor hatalmas károkat is okozhatnak.
Ugyanakkor rejtőzködő életmódjuk miatt alig kerülnek a szemünk elé, így az „amit nem látunk az nincs is” alapon gyakorta megússzák az ellenük történő védekezést.
Kevés, de sok lesz belőle
A mezei rágcsálók döntő hányada a hideg, sokszor táplálékhiányos téli időszakban nem szaporodik. Ekkora populáció a természetes mortalitás, illetve a lepusztult, betakarított növényzet okozta nagyobb kitettség miatt felerősödő természetes predátor tevékenység miatt csökkenésnek indul. Ahol ősszel még rágcsálóktól nyüzsgő pocokvárak voltak, ott tavasz elejére lehet, hogy egyetlen élő jószág sem marad.
Mi kell a megtelepedésükhöz? Táplálék és búvóhely
A mezei rágcsálók, így a sok esetben leggyakoribbnak számító mezei pocok (Microtus arvalis), illetve a güzüegér (Mus musculus spicilegus) laza kapcsolatot ápoló társas állatok. Megtelepedésükhöz alapvetően két feltétel szükséges: kellő mennyiségű és folyamatosan rendelkezésre álló táplálék, valamint megfelelő búvóhely, ahol utódaikat felnevelhetik.
Ilyen szempontból pl. a mezőgazdasági táblák ruderáliás szegélye is kiváló helyszín a megtelepedésükre, de a nagyobb, télen is elérhető fitomasszát nevelő szántóföldi kultúrák, mint pl. az őszi káposztarepce is kiváló életfeltételeket tud biztosítani a rágcsálóknak.
Téli táplálkozás, látványos tavaszi nyomok
A tél folyamán ezek a kistestű állatok ugyanúgy táplálkoznak, mint más időszakokban, csak a szaporodásuk marad ki. mivel melegvérű állatok, így étvágyuk a hidegben sem csökken. Viszont a növényzet a tél folyamán nem növekszik, így a táplálkozásuk eredménye a tél vége felé már meglehetősen látványos lehet.
A „pocokvárak” szűkebb környezetében minden élő növényt felfalnak. Így ott még akkor is egy kultúrnövénytől mentes folt alakul ki, amikor esetleg egy jó tőhiány kompenzáló növényt, mint pl. a repce érint a károsítás. Ott a vegetációs időszakban egy jókora gyomosodási góc alakul ki, annak minden problémájával együtt.
Egy pocok is veszélyes lehet
Ilyenkor, tél végén a legkisebb ugyan a mezei rágcsálók egyedszáma, de ez a szaporodási időszak megindulásával gyakorlatilag exponenciális mértékben fog növekedni. Napjainkban ezért már az 1 pocok, illetve lakott járat/100 m2 mennyiség is veszélyes lehet!
A természetes ellenségek szerepe
A mezei rágcsálók ellen a legolcsóbb és leginkább környezetbarát megoldás a természetes ellenségek tevékenységének előmozdítása. A különböző T-fák kihelyezése sohasem volt a bio gazdálkodók privilégiuma, azokat bármely gazdálkodó, földtulajdonos kihelyezheti. Ezeken nappal ölyvek, vércsék, éjjel pedig különféle baglyok végzik a számunkra igencsak előnyös táplálkozásukat.
Ha egy ilyen leshelyen egy idő után már nem látunk nappal madarat és a fák alatt sem szaporodnak a bagolyköpetek, akkor a fát át lehet helyezni. Ott már nem maradt annyi rágcsáló, amely miatt bármely ragadozónak érdemes lenne oda kiülnie.
Mikor nem elég a természet?
Bár tavasszal már akár 1 lakott járat 100 négyzetméterenként már igencsak veszélyes egyedsűrűségnek számít, de előfordulhat, hogy ennek sokszorosa él egy adott területen és ott az emberi zavaró tevékenység miatt a természetes ellenségek szerepe korlátozott. Ekkor nincs más megoldás, kémiai védelemhez kell folyamodnunk. Ehhez szerencsére többféle készítmény is a rendelkezésünkre áll.
Biocid vagy növényvédő szer – nem mindegy
Fontos tudni a rágcsálók vegyszeres irtásáról, hogy az emberi egészség és a környezet védelme érdekében épített környezetben (házakban, raktárakban) kizárólag biocidek, azaz közegészségügyi irtószerek alkalmazhatóak ezek ellen a kártevők ellen.
A szántóföldeken, ültetvényekben, mezőgazdasági területeken viszont ezek használata tilos, ott csak növényvédő szerként regisztrált készítmények használhatóak fel. Szerencsére ezekből is van többféle.
Cink-foszfid: hatékony, de időjárásfüggő
A cink-foszfid hatóanyagú rodenticidek mind II. forgalmazási kategóriájú készítmények. Többféle formulációban is hozzáférhetőek és ezek palatabilitása, azaz a rágcsáló által történő elfogadottsága is rendkívül jó. Ugyanakkor a jelenlegi nedves, havas, ködös, párás időben sajnos nem használhatóak eredményesen.
Hatóanyaguk a sok jelenlevő víz miatt még az előtt „elműködik”, azaz kifejlődik belőle a tényleges ölőhatást kifejtő, rendkívül toxikus foszfin gáz, hogy a csalétket a rágcsáló megette volna.
Antikoagulánsok és a szükséghelyzeti engedély
A növényvédő szerek között a rágcsálóirtó szerek másik csoportját az antikoaguláns, azaz véralvadás gátló készítmények alkotják. Ezek használata az EU területén csak szükséghelyzeti engedély birtokában engedélyezett. Ezt a területileg illetékes kormányhivatalnál kell kérelmezni és mindenképpen indokolni is kell, hogy miért szeretnénk ilyen kezelést alkalmazni.
A kérelemben meg kell jelölni a rágcsáló fertőzés mér ékét is lakot járat/100 m2 dimenzióban. Ez időnként gondokat is okozhat a termelőknek.
Hogyan mérjük fel a fertőzöttséget?
A lakott járatok számát alapvetően az adott területen az összes létező járat betaposása, majd a kinyitott, azaz biztosan „lakott” járatok 24 óra után történő leszámlálásával lehet megállapítani. Ugyanakkor fagyott talajon szinte lehetetlen betaposni a rágcsálók járatait, a hó alatt meg azt sem látni, hogy egyáltalán van-e ott bármilyen járat. Gyakorlott, növényvédelemben jártas szakembereknek ugyanakkor ez nem jelenthet gondot.
Pocoksztrádák és a felelős beavatkozás
A mezei rágcsálók rendkívül gondos jószágok. Járataikat és annak közvetlen környezetét gondozzák. Kihordják a beömlött földet, lerágják az útban levő növényi részeket. Mivel a járat közelében általában egy adott nyomvonalon közlekednek, azt ki is tapossák, így „pocoksztrádák” alakulnak ott ki. Ha ilyesmit látunk, az biztos, hogy élő rágcsáló jelenlétére utal.
Ha már zúzmarás a járat széle (nem járt arra rágcsáló, amely lesodorja), akadály van a járatban, akkor tudhatjuk, hogy a járat lakatlan, mivel „nem gondozta senki”. Ennek alapján egy gyakorlott szakember taposás nélkül is meg tudja állapítani kellő pontossággal a fertőzés mértékét.
A szükséghelyzeti engedély egy kormányhivatal által kiadott határozat, amelyet szigorúan be kell tartani. Eleve csak növényvédelmi szakmérnök, vagy növényorvos személyes helyszíni jelenléte mellett végezhető el a kezelés.
Tudomásul kell venni, hogy ekkor mérgező anyagokat juttatunk ki a területre, ezért a környezet és a humán egészségügyi veszélyek minimalizálását célzó előírásokat igencsak ildomos komolyan venni. A rágcsálók ellen az ilyen kezeléseknél alkalmazott, első generációs antikoaguláns hatóanyag, a klórfacinon sem egy életelixír, így használata során mindig kellő körültekintéssel kell eljárni.
A képek a szerző felvételei.
