Az őszi káposztarepce alapvetően nem tartozik a „legbetegebb” szántóföldi haszonnövényeink közé. Nincs túlzottan sok kórokozója, bár amelyek megtámadják, azok egy része meglehetősen nagy károk előidézésére is képes.
Gondoljunk csak a fehérpenészes betegségre (Sclerotinia sclerotiorum), amely ellen hazánkban általában egy alkalommal fungicides állományvédelemmel is be kell avatkozni a növény érdekében.
A repce másik, kiemelten fontos betegsége a fómás levélfoltosság és szárrákosodás, amelyet egy, a keresztes virágúakon élő gomba faj, a Phoma lingam okoz. Ez a kórokozó meglehetősen gyakori hazánkban és a vegetációs időben bármikor, így akár télen is megtalálható a repce növényeken.
A Phoma lingam szerepe és életciklusa
A Phoma lingam gomba fellépésére gyakorlatilag valamennyi repceállományban számítani lehet. Ez a Phoma faj valójában a Leptosphaeria maculans nevű tömlősgomba ivartalan alakja és a gyakorló növénytermesztők is általában csak az ivartalan alakkal találkozhatnak.
A gomba ivaros alakja ugyanis csak a repce szártövén kialakuló elfeketedett, rákosodó, elhalt növényi részeken fejlődik ki. Viszont más növényi részeken nem. Igazság szerint a kórokozó életciklusában játszott szerepe nem nagy, a gomba e nélkül is könnyedén tud fertőzni, szaporodni, károkat okozni.
A fómás levélfoltosság jellegzetes tünetei
A fómás levélfoltosság jellegzetes tünetei a leveleken kialakuló kerek, nagyjából 1 cm átmérőjű foltok, amelyeknek határozott, pigmentálódott szegélyük van, és amelyek nem keresztezik a levelek ereit. Ez alapján a legkönnyebb elkülöníteni a kórokozó tüneteit pl. egy műtrágya általokozott perzselés foltjaitól.
Fertőzés és a termőtestek megjelenése
A fertőzést általában a talajról a csapadékkal felverődő konídiumok okozzák. A fertőzést követően kialakuló folton kedvező időjárás esetén már egy héten belül megjelenhetnek a kórokozó termőtestei, a piknídiumok. Ezek igen apró, mákszemnél is kisebb fekete pöttyök formájában jelentkeznek.
Sok esetben (főleg hó borítás után) az elhalt foltokon szaprofág életmódú, tehát korhadékevő gombák is megjelenhetnek. Ezek is feketés színt visznek a képbe, de konídium pamacsaik általában jóval nagyobbak a Phoma lingam piknídiumainál.
Környezeti igények és felszaporodás
Ez a kórokozó a többi, gyakran nagy gazdasági jelentőséggel bíró Phoma fajhoz hasonlóan erősen pára és nedvesség kedvelő. Ráadásul inkább a hűvösebb időjárást preferálja, mint a forróságot. A gomba alapvetően a növény minden zöld, föld feletti részét képes megtámadni. A leveleken a már említett kerek levélfoltokat idézi elő és általában itt történik a kórokozó fertőző anyagának nagymértékű felszaporodása.
Szárfertőzés és súlyos következmények
Ez az ősz és a tél folyamán szinte folyamatos és tavaszra általában hatalmas mennyiségű inokulum áll készen a repce szárának, szártövének megfertőzésére. Ezt segítheti a mai, rendkívüli növekedési eréllyel bíró repce hibridek azon tulajdonsága is, hogy a gyors növekedés miatt szárukon gyakorta képződnek repedések. Ezek a nagy felületű, nyílt sebek kiváló fertőzési kapuk ennek a kórokozónak.
Ráadásul a Phoma lingam képes a becőket, sőt a magokat is megfertőzni. A torzult, elfeketedő becőket sokan egy Alternaria fertőzés (A. brassicae, A. brassicicola) számlájára írják, pedig a piknídiumok megjelenése egyértelműen a Phaoma lingam jelenlétét bizonyítja.
Rezisztencia mint alapvető védekezési mód
Igazság szerint ez ellen a veszélyes kórokozó ellen viszonylag könnyű a hatékony védekezés. A hazánkban jelen levő patotípusokkal szemben a napjainkban termesztett repce fajták és hibridek túlnyomó többsége rezisztens. Ezeken erősen csökken a levélfoltok mennyisége és a tényleges veszélyt okozó szárrákosodás nem alakul ki, ahogy a kórokozó ivaros alakja sem jelenik meg.
Fungicides védekezés fogékony fajták esetén
Napjainkban ez az egyik lényeges alapja a kórokozó elleni védekezésnek. Amennyiben mégis fogékony fajtát, vagy hibridet vetnénk, úgy kizárólag fungicides beavatkozással védhetjük meg a repcét ettől a kórokozótól.
Regulátorozás és járulékos védelem
A fómás levélfoltosság elleni védelem másik sarkalatos pontja tehát a fungicid hatóanyagok kijuttatása. Ezt ugyanakkor az őszi káposztarepce esetében nem a gombás eredetű betegségek elleni védekezés céljából alkalmazzuk, hanem a repce növekedésének és fejlődésének szabályozására.
Ez a regulátorozás néven ismert termesztés technológiai elem triazol típusú készítmények használatával jár, amelyek kiválóan kontrollálják ezt a veszélyes kórokozót.
Kezelési korlátok és hatóanyag-választás
Mivel a repce esetében egyre gyakoribb a korai vetés és ennek következtében a túlnövekedésre, túlfejlődésre való hajlam, ezért egyre gyakoribb, hogy a repce ősszel és tavasszal is, több alkalommal részesül ilyen kezelésben. Ez kellő védelmet biztosít a fómás levélfoltosság és szárrákosodás ellen.
Fontos tudnunk ugyanakkor, hogy a triazolok a túlzottan fiatal növények élet folyamataiba túl durván avatkoznak be, így a repce esetében a 4 levelesnél fiatalabb állományokat ilyen típusú szerekkel nem kezelhetjük. Ha egy erős fertőzés (fogékony fajta esetén pl.) miatt mégis erre lenne szükségünk, akkor más hatóanyag csoportból származó hatóanyagot tartalmazó fungicidet kell használnunk.
A képek a szerző felvételei.
