A tavasz első hónapjában beköszöntött rendkívül meleg, csapadékmentes időjárás hatására visszavonhatatlanul megindult a különféle növények fejlődése.
Ezek között sok olyan faj is van, amely úgy tud csak fennmaradni, hogy kihasználva a kora tavaszi időszak versenytársaktól többé-kevésbé mentes környezetét, ebben az igen korai időszakban virágzik, majd később érlel magot. Ezzel óhatatlanul megkezdődik a növényzet esetében a vegetációs időszak.
A virágzásban nincs megállás
A különféle élőhelyeken élő növényfajok virágzási időszaka gyakorlatilag kitölti az igazán zord téli időszak kivételével az év szinte minden napját.
Kora tavasszal (vagy akár enyhébb téli napokon is) az olyan, alapvetően a T1 és T2 életformába sorolható növények virágoznak, amelyek kellően jól bírják a hideget és életmódjukban a kora tavaszi viszonylag hűvös, de árnyékolástól, konkurens növények jelenlététől kevésbé zavartatva tudják véghez vinni életciklusukat.
Korán virágzó növényekkel szinte mindenütt lehet találkozni. Elég csak a kiskertekben díszelgő kora tavaszi virágszőnyeget alkotó hagymás, hagymagumós dísznövényekre gondolni, mint pl. a hóvirág, sáfrány, jácint.
Bár a kertek tavaszi virágpompája döntően emberi tevékenység eredménye, de egy figyelmes szemlélő egy nem teljesen mesterséges (és teljesen gyommentesen tartott) kertben is felfedezheti azokat a vadon termő növényeket, amelyek ilyenkor bontják szirmaikat.
A kertekben, de a gyümölcsösökben és a szántóföldeken is sok olyan gyomnövény található, amelyek már virágoznak. A rendkívül gyakori gyom, a fehér virágú tyúkhúr (Stellaria media) mellett a kék virágú veronika fajok (Veronica spp.) már szinte az egész országban nyílnak.
Sok helyen csatlakozik már hozzájuk néhány árvacsalán (Lamium spp.) faj is. Ezek a növények mind rovarok által beporzott növények. Virágzásuk egyúttal jelzés is a hozzáértő szakemberek felé: Vannak már a légtérben beporzó rovarok!
Beporzó rovarok és a növényvédelem
Az valószínűleg mindenkinek egyértelmű, hogy ha már nyílnak az olyan növények, amelyeket rovarok poroznak be, akkor ott rovarok is jelen vannak. Különben ezek a most virágzó fajok már rég kipusztultak volna.
Ugyanakkor ezek a rovarok számunkra nagyon is fontosak. Mivel a beporzó tevékenységük igen kis kivétellel nem fajspecifikus, így más, számunkra gazdasági szempontból igencsak fontos növények (őszi káposztarepce, gyümölcsfajok) beporzásában, így a termés előállításában is szerepet játszanak.
A kora tavasszal virágzó növények jelentős része eleve olyan színű virágokat hoz, amelyet a különféle viráglátogató rovarok jól látnak. A legyek és hártyásszárnyúak (méhek pl.) kiválóan látják a fehér, a kék és a sárga színt.
Ugyanakkor ezek a rovarok az emberi szemtől eltérő hullámhossz tartományban látnak és érzékelnek. Például, az általunk közönségesnek érzett, „hússzínű” árvacsalán virágok egy hártyásszárnyú beporzó rovar szemével gyönyörű, tarka virágkölteménynek tűnnek.
A beporzó rovarok jelenléte az aljnövényzetben levő virágokon hasznos a számunkra. Odavonzza a rovarokat, amelyek később a területen termesztett áru növények beporzását is elvégzik, vagy más hasznos tevékenységet végeznek. Sok zengőlégy faj lárvája levéltetvekkel táplálkozik. Ezek a gyors röptű rovarok tehát duplán hasznosak a termelők számára.
A virágos növények jelenléte ugyanakkor a kiskertekben és a szántóföldeken is némiképp korlátozza a vegyszeres növényvédelem során a lehetőségeinket. Attól a pillanattól kezdve, hogy virágos növények vannak egy területen, azt virágzó kultúrának kell tekinteni. A kémiai növényvédelem során úgy kell eljárni, hogy a beporzó rovarokat ne veszélyeztessük.
Bár a növényvédő szerek jegyzékében minden készítménynél fel van tüntetve annak méh veszélyessége, de célszerűbb ennél egy fokozattal jobban kímélni a hasznos segítőinket.
Nagyon sok készítménynél a „méhekre nem jelölés köteles” kitétel olvasható, amely azt jelenti, hogy a mézelő méhek direkt lepermetezve sem pusztulnak el az adott szertől. Ugyanakkor a méhek társas lények és nem tűrik meg egy adott méhcsaládban az idegen családok egyedeit. Ezt a „szagukról” döntik el.
Egy lepermetezett méhnek pedig már „idegen”, azaz vegyszer szaga van. Így a kezelésen átesett méhet a család többi tagja fogja megölni még a kaptárba való bejutás során. Ez sajnos a kisebb családokban élő más méh és poszméh fajok esetében is igaz.
A legjobbat akkor tehetjük ezekkel a beporzó szervezetekkel, ha bármilyen növényvédő szeres kezelést csak úgy hajtunk végre, hogy a kijuttatott permetlé a rovarokkal semmilyen formában se kerüljön kapcsolatba. Ne fújjuk le a rovarok testét, mert lehet, hogy ezzel a pusztulásukat idézzük elő.
Válasszunk olyan időszakot a kezelésre, amikor a rovarok már nem repülnek, vagy még nem kezdték meg napi aktivitásukat. Érvényes ez a kiskertekre is, ahol esetleg dekoratív tavaszi hagymás dísznövények virágoznak olyan fák alatt, amelyeket valamilyen okból le szeretnénk permetezni.
Ne feledjük: ahol virágok vannak, ott beporzó rovarok is vannak!
A képek a szerző felvételei.
