A kukoricamoly rajzása fénycsapdákkal jól nyomon követhető, azonban a minták feldolgozása igen munkaigényes, illetve speciális szaktudást igénylő feladat a csapdába berepülő egyéb, igen sokféle lepkefajtól való elkülönítés és a gyűjtött nagy egyedszámok miatt. Ezen túl a fénycsapdák telepíthetősége és üzemeltetése szintén korlátozza azok széles körű használatát.

A külföldön és alkalmanként hazánkban is kapható kukoricamoly szexferomon csapdák a sok évtizedes tapasztalat szerint nagyon megbízhatatlanok, általában csupán elvétve, néhány egyedet fognak be, ami a megbízható előrejelzéshez, rajzáskövetéshez nem kielégítő.

Nemrégiben kifejlesztésre került egy nem feromonos, hanem táplálkozási csalogatóanyagos, úgynevezett biszex (mivel nemcsak a hímeket, hanem a nőstényeket is csalogatja) kukoricamoly-csapda, amivel tapasztalatunk szerint a kukoricamoly rajzása megbízhatóan nyomon követhető.

Azonban, mivel ebben az esetben táplálkozási csalétekről, és nem szexferomonról van szó, a célfaj kukoricamolyon kívül még számos más, közeli vagy távolabbi rokonságban levő moly- és bagolylepkefaj is a csapdákba repül. Bár ezek száma és tömegessége jóval kisebb, mint a fénycsapda esetén, ezek elkülönítése a kukoricamoly fogásoktól fontos és szükséges feladat a fogások helyes értékeléséhez. Jelen cikkünkben többéves csapdázási tapasztalataink alapján a kukoricamoly biszex csapdákban leggyakrabban előforduló, szennyező lepkefajok felismeréséhez kívánunk segédkezet nyújtani.

A bagolylepkék közül több faj fogásai tapasztalhatók: igen gyakran találkozhatunk a gamma bagolylepke (Autographa gamma) berepülésével (1. kép), és a hozzá nagyon hasonló cseppfoltú aranybagoly (MacDunnoughia confusa) fogásával.

1. kép: Gamma bagolylepke (Autographa gamma) és cseppfoltú aranybagoly (MacDunnoughia confusa) szennyező fogások a csapdában.

E bagolylepkék jóval nagyobb termetűek, mint a kukoricamoly, valamint jellegzetes szárnymintázattal bírnak, így attól könnyen megkülönböztethetők, a csapdát használók számára valós problémát nem okoznak.

Az előbbi fajok közeli rokona két, egymástól nehezen elkülöníthető ezüstbagoly faj (Abrostola tripartita, A. triplasia) is, melyekkel a csapdafogásokban rendszeresen találkozhatunk (2. kép). Ezek nagyobb méretük és sötét, feketés szárnyszínük alapján szintén nehezen keverhetők össze a kukoricamollyal.

2. kép: A csapdákba esetenként bekerülő ezüstbagoly fajok (Abrosola tripartita, A. triplasia)

A nyár második felében előfordulhat a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) berepülése is (3. kép). Ennek világos alapszíne hasonló ugyan a kukoricamolyéhoz, de általában jóval nagyobb és zömökebb, így tévesztés veszélye legfeljebb a kis termetű, kopott példányok esetében merülhet fel.

3. kép: A szezon végén csapdába kerülő vándor gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera)

A felsorolt bagolylepkék között több kártevőként számon tartott faj is akad (pl.: gamma, ill. gyapottok-bagolylepkék). Nem javasoljuk azonban, hogy e fajok előrejelzésére bárki is a kukoricamoly biszex csapdát használja, mivel ennek hatáserősségét e fajok tekintetében nagyságrendekkel meghaladja a megfelelő szexferomon készítmény, ami jóval szelektívebb is.

Természetesen kisebb számban más lepkefajok, sőt, egyéb rovarcsoportok fajai (pl.: darazsak, fátyolkák, bogarak stb.) is bekerülnek a csapdába, de ezek aránya rendszerint igen kicsi és a célfaj fogásainak értékelését az eddig bemutatottakhoz hasonlóan egyáltalán nem zavarják.

Azonban van egy, a kukoricamoly családjába tartozó molylepke, a csalánevő tűzmoly (Haritala ruralis v. Pleuroptya ruralis), ami olykor igen nagy számban is berepülhet csapdáinkba (4-5. kép).

4. kép: A kukoricamoly fogások értékelését megnehezítő csalánevő tűzmoly (Haritala ruralis) és a célfaj egyedei a csapdában

5. kép: A kukoricamoly és a csalánevő tűzmoly gyűjteményi célra preparált egyedei

Ez az a szennyező faj, amely a legtöbb fejfájást okozhatja a kukoricamoly fogásoktól való elkülönítésben. Bár ez a lepke valamivel nagyobb, mint a kukoricamoly, és a szárnyának felszíne lilásan irizál, ez a bélyeg kopott példányokon néha nehezen látható. A faj csalánon él, nem kártevő.

Az, hogy a felsorolt szennyező fajokat milyen arányban fogja a csapda a kukoricamolyhoz képest, függ a helyszíntől és az időponttól is. Sajnos a szennyezés mértékét nem lehet egy meghatározott aránnyal megadni, mivel a célfajunk és a szennyező fajok népességének nagysága folyamatosan változik a szezon folyamán (a rajzás indulása, a rajzáscsúcs, a rajzás lecsengése legtöbbször nem esik egybe két faj esetén). Ezen kívül, míg csalétkünk a kukoricamolyt aránylag nagy hatékonysággal csalogatja, addig a szennyező fajok irányában mutatott csalogatóképessége eltérő (legtöbbször kisebb) lehet. Minta-ábránkon bemutatjuk, hogyan változik egy célfaj és egy szennyező faj fogásának aránya a csapdában a szezon folyamán, a két faj pillanatnyi természetes népességének különböző aránya függvényében (1. ábra).

1. ábra: A célfaj és egy szennyező faj fogásainak aránya a csapdákban, rajzásuk különböző időpontjaiban. A csapda a célfajt 80%-os, míg a szennyező fajt 10%-os hatékonysággal fogja be.

Végezetül meg kell még említsük, hogy a felsorolt lepkefajokon kívül a csalétek kis mértékben csalogatja a háziméhet (Apis mellifera) is, ezért nem javasolható a biszex kukoricamoly csapda használata kaptárak közelében. A probléma megoldására töretlenül folytatjuk kutató-fejlesztő munkánkat.

Bízunk benne, hogy a fenti ismeretek közlésével hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a hazai kukoricatermesztők hatékonyabban használhassák fel a moly elleni védekezésben a biszex kukoricamoly csapdát, ezt a nemrégiben kifejlesztett, újszerű előrejelzési eszközt.

Dr. Tóth Miklós
MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest
Dr. Nagy Antal, Dr. Szarukán István
DE Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Növényvédelmi Intézet