A különféle, tavasszal elvetésre kerülő kultúrák esetében gyakorta találkozhatunk a fiatal növények sokszor durva mértékű mechanikai károsodásával, azaz megrágásával. Különösen a borsó és az egyéb, takarmány célra vetett pillangósok lehetnek veszélyben.
A növényzet károsodása sokszor messziről alig érzékelhető, csak azt vesszük észre, hogy a növényzet valahogy „nem hajlandó növekedni”. Közelebbről megvizsgálva a károsodott növényeket azok levelein kicsi, félköríves berágásokat találhatunk. Ezek a tünetek a borsón éppen úgy fellelhetőek, mint a most már zöldellő lucernán és hereféléken.
Sok kicsi sokra megy
A kártételt a pillangósvirágú növényekre specializálódott kis testű ormányosbogarak, a csipkéző barkók (Sitona spp.) okozzák. Nevüket is jellegzetes kárképükről kapták. Ezek az apró, 3-4 mm-es bogarak évente szerencsére csak egyetlen nemzedéket nevelnek.
Kifejlett imágó alakjában telelnek át a pillangós kultúrák talajában és már kora tavasszal megjelenhetnek. Lárváik a gyökereket és a gyökérgümőket rágcsálják. Bár ezzel is okoznak némi kárt, de alapvetően a fő problémát a kifejlett bogarak ivari érési táplálkozása okozza.
Miért veszélyes a tömeges barkófertőzés?
A csipkéző barkók a hűvösebb és szárazabb időjárást kedvelik. Ahhoz, hogy párosodni és szaporodni tudjanak, a kirajzott bogarak intenzív táplálkozást folytatnak. Ennek során félköríves, karéjozó rágást ejtenek a leveleken, amelytől azok széle jellegzetesen csipkés lesz.
Ez a kártétel önmagában nem lenne veszélyes, de sajnos ezek a kis kártevők esetenként hatalmas egyedszámban jelenhetnek meg. Erre pl. egy, az előző évben felszámolt évelő pillangós tábla közelében eléggé nagy valószínűséggel számíthatunk.
Miért tűrik jobban a lucernák a kártételt?
A szakirodalmi adatok szerint négyzetméterenként 8-10 bogár már olyan károkat okozhat, amely már inszekticides védekezést tehet szükségessé. Ugyanakkor ezt a számot ne tekintsük valamilyen „vasba öntött” határértéknek. Egy jó karban levő, most hajtani kezdő lucernának ez a mennyiség sokszor meg sem kottyan.
Jókora gyöktörzsük és mélyre hatoló karógyökérzetük révén az évelő pillangósok kora tavaszi gyors növekedése általában még nagyon kedvezőtlen körülmények (tavaszi aszály pl.) között is fennmarad és a kultúra sok esetben gyorsan „kinő a kártevők foga alól”. Az egyéves pillangósok ugyanakkor messze nem ennyire szerencsések.
A fiatal egyéves pillangósok fokozott kockázata
A borsó és a tavaszi vetésű egyéb pillangósok esetében a kezdeti növekedési erély kulcs fontosságú a kártétel szempontjából. Előfordulhat, hogy a szárazság miatt lelassul, vagy leáll a növények növekedése. A hűvös és száraz körülményeket kedvelő barkók étvágya ugyanakkor nem csökken.
Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a karéjozó berágások már egymást érik és a csipkés levélszélekből pár napon belül tarra rágás alakul ki. Szerencsétlen esetben ehhez kisebb kártevő népesség is elég lehet.
Mikor válhat végzetessé a barkók támadása?
Amennyiben a lokálisan nagyon nagy létszámú károsító populáció a növekedésben valamiért gátolt fiatal, tehát kis lombozatú pillangós kultúrával találkozik, akkor az a növényzet számára végzetes is lehet. Szerencsére a kiskertekben akár egy öntözéssel is rásegíthetünk úgy a frissen vetett pillangósok növekedésére, hogy azok hamar kinőhessenek a veszélyeztetett korból és méretből.
Agrotechnikai és kémiai védekezési lehetőségek
A csipkéző barkók ellen természetesen lehetséges inszekticidekkel is védekezni. Mivel sok ilyen kultúra vagy viaszos felületű, vagy erősen szőrözött, így a kezelések során mindenképpen használjunk tapadás fokozó adalékot! Szerencsére a felhasználható rovarölő szerek választéka kellően nagy és rezisztencia sem ismeretes ebben a kártevő csoportban, így a csipkéző barkók elleni védekezés nem megoldhatatlan feladat.
A kép a szerző felvétele.
