Az őszibarack a hazai gyümölcsfajok közül meglehetősen beteg növény, bár kórokozója igazán nincs sok. Ugyanakkor a kórokozók közül néhány, így pl. a tafrinás levélfodrosodás okozója, a Taphrina deformans nevű tömlősgomba önmagában képes meghatározni nemcsak a termesztés sikerességét, hanem még az állomány létét is gyakorta veszélyeztetheti.
Látványos és nehezen leküzdhető
Az őszibarack tafrinás levélfodrosodását okozó gomba alapvetően nedvesség- és hidegkedvelő faj. Döntően micélium formájában telel át a vesszőkön, illetve a fertőzött rügyek belsejében. Endoparazita faj, amely a levelek szöveteinek belsejében él és károsít. Mivel hidegkedvelő, már a rügypattanás időszakában elkezdheti a fejlődését és a terjedést.
Általában a rügyfakadás idején a hőmérséklet és a páratartalom kedvező a kórokozó terjedése számára. Bár nedvességigényes kórokozó, de ez alatt ne nagy csapadékokat értsünk (ezek csak a sokáig fennálló magas páratartalom hátteréül szolgálnak), hanem minél hosszabb ideig fennálló minél magasabb páratartalmat és felületi vízborítást a fiatal növényi részeken.
A kórokozó fertőzésének tünetei, a levelek hullámos torzulása és elszíneződése, majd lehullása könnyen észrevehető, látványos jelenségek. Ráadásul járványveszélyes időszakban sokszor az adott rügyben elhelyezkedő hajtáskezdemény tenyészőcsúcsa is elfertőződhet. Ekkor abból a fertőzött rügyből annak elhalásáig csak fertőzött levelek fognak kifejlődni.
A tafrinás levélfodrosodás olyan mértékű lombveszteséget képes okozni a megfertőzött fákon, hogy azok a levélzet folyamatos pótlási kényszere miatt rendkívüli mértékben legyengülnek, és más biotikus, vagy abiotikus eredetű stresszek áldozatául is eshetnek. Nem kérdéses tehát, hogy a kórokozó ellen valamilyen formában erősen ajánlott a védekezés.
Védekezési lehetőségek
A tafrinás levélfodrosodás ellen léteznek hatékony agrotechnikai eszközök. Ilyen pl. az ültetvény helyének és a sorok tájolásának helyes megválasztása. Kerülni kell a ködös, mély fekvésű helyeket és az uralkodó szélirányra merőleges sorkiosztást.
Bár az egyes fajták között eléggé nagy fogékonysági különbségek vannak, de igazán járványveszélyes időszakban szinte minden fajta erősen fertőződik. A genetikai védelem ez ellen a kórokozó ellen még nem eléggé hatékony.
Az őszibarack lemosó permetezése ősszel és tavasszal réztartalmú készítményekkel eléggé hatékony a vesszőn áttelelő kórokozó ellen, így ez a kezelés igazság szerint a védekezés alapjának tekintendő.
Ugyanakkor az őszibarack jó csonthéjasként nem tűri a tenyészidőszakban a rezes készítményekkel való kezelést és levélperzselődéssel, illetve a termések elrúgásával reagál erre a kémiai jellegű stresszre.
Jelen időszakban, az április 15-tel kezdődő héten (végre) erős lehűlés várható, országos szinten is jelentős mértékű csapadékkal. Ez vélhetően kedvező feltételeket fog teremteni a kórokozó számára a fertőzéshez.
Ilyenkor mindenképpen célszerű lehetőleg preventív módon védekezni a kórokozó ellen.
Erre a célra általában valamilyen azol hatóanyagú fungicid használata ajánlott. Fontos, hogy a permetezés során használjunk tapadásfokozó adalékot, mivel az őszibarack sima, viaszos levelén a permetlé cseppek nehezen tapadnak meg.
A triazolok, különösen a tebukonazol hatóanyagú készítmények alkalmazása során kiemelten ügyeljünk arra, hogy ne alkalmazzuk acetamiprid hatóanyagú inszekticiddel kombinálva a méhek védelme miatt. Inszekticid használatra pedig szükség lehet, ha a barackmoly (Anarsia lineatella), vagy már a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) hernyóinak károsítását észleljük.
Az is fontos, hogy a fungicides kezelést a járványveszélyes időszak végéig szükség szerint akár több alkalommal is megismételjük. Ekkor lehetőség szerint eltérő hatóanyagú, más és más készítmények alkalmazása javasolt a rezisztencia kialakulásának megakadályozása céljából.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
