Az időszerű növényvédelmi teendők között jelenleg a kalászos gabonák védelme élvez még mindig elsőbbséget. Június első hetére a beköszöntő nyárias időjárás egyes búza- és árpaállományokban a már jelen lévő kórokozók robbanásszerű felszaporodását is előidézheti, amelyre esetlegesen készülni kell.
A csapadékosabb időjárási periódus elmúltával a búzafajok kalászfuzáriózisának veszélye csökkent, bár még a tejes érés időszakában a fertőzés esélye továbbra is eléggé magas. Viszont már korábban több búzaállományban megjelent és terjedni is kezdett a búza fahéjbarna levélfoltossága (Drechslera tritici-repentis). Ez a nedvesség- és melegigényes kórokozó a soron következő időszakban minden feltételt megtalálhat ahhoz, hogy a lombozaton elszabaduljon, és azt végletekig lepusztítsa.
Feltételek a fertőzéshez
Ahhoz, hogy a kórokozó veszélyes mértékben el tudjon a búzákban szaporodni, néhány feltételnek teljesülnie kell. Először is szükséges a kellő mennyiségű nedvesség. Tehát a fahéjbarna levélfoltosság érdemleges felszaporodására ott kell számítani, ahol a korábbi időszakokban nagyobb csapadékok érték a táblákat, és az állomány eléggé sűrű ahhoz, hogy a napsütés, illetve a szél ne tudja a lombozat belsejét felszárítani.
Fungicides elővédekezés hatása
Ne feledkezzünk el arról sem, hogy a kenyérgabonákat nemrég fungicides védelemben részesítették a kalászfuzáriózis veszélye miatt. Márpedig a fuzáriózis kórokozói pont annyira „kemény” kórokozók, mint a búza fahéjbarna levélfoltosságának kórokozója. Azok a készítmények, amelyek alkalmasak a fuzáriózis ellen, azok hatékonyan kontrollálják a fahéjbarna levélfoltosságot is. Így ennek a veszélyes kórokozónak az elszabadulására csak ott érdemes számítani, ahol nem védekeztek a fuzáriózis ellen, vagy csak jó pár hete, a kalászolás időszakában történt meg a kezelés.
Védekezés dilemmája az árpákban
Az árpák, főképp az őszi árpa esetében az érés már annyira előrehaladott állapotú, hogy a legtöbb kórokozó ellen már vagy nem lehet, vagy nincs értelme a védekezésnek. Igen sok, gabonákban alkalmazott fungicidnek olyan hosszú az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje, hogy az aratás várható időpontja miatt a készítmény használata már kockázatos.
Ráadásul az érésig hátralevő időszakban már egyre fogy a fungiciddel megmenthető lombfelület, és a kezeléssel megmenthető termés értéke is. Igen jó eséllyel mostanra már hiába lenne indokolt növénykórtani szempontból egy adott betegség ellen a védekezés, ha a kezelés költsége nagyobb, mint amekkora értéket ezzel meg lehetne menteni.
Kivételt képezhetnek a vetőmagárpák
A nagyon hosszú tenyészidejű és a vetőmagnak termesztett őszi árpák esetében azonban egy védekezés még akár szükséges is lehet. Főleg akkor, ha az idősödő növények ellensége, a ramuláriás levélfoltosság (Ramularia collo-cygni) megjelent az állományban. Ez a kórokozó meglehetősen nagy lombveszteséget képes előidézni, így ellene a fungicides állományvédelem indokolt lehet.
Komolyabb gond a kártevőnyomás
Az árpák esetében sokkal nagyobb gondot jelent a vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) lárváinak tömeges jelenléte és kártétele. Mivel a szintetikus piretroid hatóanyagok (amelyek szinte egyeduralkodóan engedélyezettek e kártevők ellen) ellen igen jó eséllyel egy masszív rezisztencia alakult már ki hazánkban. Így a hatékony védekezés csak más, engedélyezett hatóanyagokat (is) tartalmazó készítmények alkalmazásával lehetséges.

Flupiradifuron: alternatíva a védekezésre
Nem sok ilyen hatóanyag van, de pl. a flupiradifuron egy ilyen. Nem piretroid típusú hatóanyag, amelynek használata kalászosokban engedélyezett a vetésfehérítő bogarak ellen is. A védekezést ugyanakkor érdemes mielőbb foganatosítani, mivel a kártevő lárvák étvágya napról napra nő, és az idősebb lárvák az inszekticidekkel szemben is ellenállóbbak lesznek.
A képek a szerző felvételei.