A napraforgóról nem véletlenül tartják a burgonyával (és talán még az árpával együtt), hogy a „legbetegebb” szántóföldi kultúrák közé tartozik. Igaz ez a mondás még akkor is, ha az idei év alapvetően nem a növénykórtani problémák miatt jelentett súlyos kihívásokat a napraforgó termesztő gazdák számára.
A napraforgó egyik közismert betegsége a fehérpenészes rothadás. Okozója a Sclerotinia sclerotiorum nevű rendkívül polifág gomba két módon is képes megfertőzni a naprafoprgót. Az ivartalan úton, a talajból támadó micéliumok ellen nem igazán tudunk kémiai úton védekezni. A fertőzésnek ezt a változatát leginkább a kórokozó tápnövényeinek (repce, napraforgó, szója pl.) a vetésváltásban való ritkításával tudjuk elősegíteni. Ugyanakkor létezik egy ivaros, aszkospórás eredetű fertőzési formája ennek a kórokozónak, amely a szár közepét, vagy egyenesen a tányért fertőzi meg és pusztítja el. Az idei év meglehetősen kedvezőtlenül alakult a fehérpenészes rothadás kórokozója számára. Alig volt csapadék, így elmaradt a kórokozó ivaros termőtesteinek, az apotéciumoknak a kifejlődése valamint az aszkospórák szóródása is. A csapadék hiány indirekt módon is hátráltatta a kórokozó szaporodását. Apotéciumok csak sötétben képesek kifejlődni a talaj felszínén levő szkleróciumokból. Ezen ok miatt a fertőzés kialakulásának egyik fontos feltétele, hogy a napraforgó táblák talaja végig árnyékban legyen. A szárazság miatt növekedésben visszamaradt, kókadó levelű állományokban ez a feltétel nem teljesült idén, így a fehérpenészes tányérrothadás az idei évben csak rendkívül ritkán jelentkezett.
Sajnálatos módon más gombás eredetű fertőzések ugyanakkor meglehetősen nagy számban jelentek meg a napraforgó állományokban. A hőség és vízhiány miatt legyengült, stresszes állapotban levő növényeket a gyengültségi és sebparaziták több faja is megtámadta. A napraforgóban eddig is közismert alternáriás levél és szárfoltosság kórokozói (Alternaria helianthi, Alternaria helianthinficiens) a korábban már közismert, levélen át történő fertőzési mód mellett egyre gyakrabban jelentek meg közvetlenül a tányéron, annak száraz korhadását okozva. Az alternáriás száraz tányérkorhadás és a fehérpenészes rothadás tünetei messziről nézve meglehetősen hasonlóak, de kézzel fogható különbség a két kórokozó által előidézett tünetek között az, hogy míg a fehérpenészes rothadás esetében a rothadó tányér nedves, puha, addig a száraz korhadással sújtott napraforgó tányér száraz és kőkemény.
Az alternáriás eredetű száraz korhadás idén valamilyen, eddig még nem tisztázott ok, vagy okok miatt megritkult. Helyét egy szintén gyengültségi és sebparazita gomba, a Rhizopus arhizus okozta száraz tányérkorhadás vette át. Az Alternaria fajok és a Rhizopus okozta fertőzés a tányéron rendkívül hasonló, száraz korhadást okoz, amely csak minimális mértékben húzódik visszafelé a szárra. A száraz, elhalt tányér megtörése után az Alternaria fajok fertőzését nagy mennyiségű, szénfekete spóratömeg jelzi, míg a Rhizopus okozta korhadás esetében a tányér belső állománya halvány drapp színű marad.
A Rhizopus arhizus gombafaj több, egymástól eltérő tünetet is okozhat a napraforgón. A száraz tányér korhadás mellett kevésbé forró és száraz nyarakon gyakori, hogy a napraforgó tányérján és a legfelső levélnyeleken nedves rothadást idéz elő. A kórokozó a növény szénhidrát tartalmát alkoholos erjedés során bontja le, a keletkező széndioxid az így kialakult alkoholos nedvet habos exudátumként juttatja a levélnyelek és a tányér felszínére a sebzéseken. Az így hozzáférhető alkoholos nedv nagyon vonzó a különböző rovarok, így legyek, darazsak és méhek számára is.
A nyár, főképp ha kellően forró, a napraforgó egyik leginkább meleg kedvelő betegségét, a napraforgó rozsdát (Puccinia helianthi) is előhozza. Ez a kórokozó csak a napraforgón él meg és a vegetációs időszak vége felé időnként szélsőséges mértékű felszaporodást is előidézhet a leveleken. Gondot akkor jelent, ha még a kaszatok telítődése idején már nagy levél felületeket fertőzött meg és pusztított el. Ilyenkor drasztikusan csökkenhet a termés mennyisége és egyes minőségi mutatók (olaj tartalom, sav összetétel) tekintetében is kedvezőtlen változásokat okozhat.
Nyilvánvalóan a jelenlegi időszakban már senki sem fog fungicidekkel védekezni az itt felsorolt kórokozók ellen. Erre igazság szerint nincs is már szükség, a védekezést jóval korábban, még a virágzás idején kellett volna végrehajtani. A kellő időben megfelelő fungicidekkel kezelt növényeken az obligát paraziták, mint pl. a napraforgó rozsda nem tudnak a nyár elején – közepén fertőzéseket előidézni, így nem lesz miből súlyosabb felszaporodásnak kifejlődnie. A gyengültségi és sebparazita fajok esetében is jóval kisebb a károsodott tányérok aránya egy kezelt állományban, mint egy olyan napraforgó táblán, amely fungicid kezelésben nem részesült. Amikor a tányérok rothadása, vagy száraz korhadása már megjelenik, akkor a védekezés már rég elkésett. Érdemes tehát időben gondoskodni a napraforgó fungicides állományvédelméről.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
