A különböző termesztett gyümölcstermő fajoknak meglehetősen sok kártevőjük van. Ezek ellen mind a nagyüzemi gyümölcsösökben, mind pedig a kiskertekben szükséges védekezni, hogy a fák termését mi fogyaszthassuk el, ne pedig a kártevők.
Jó néhány károsítót, mint pl. a levéltetveket, vagy a cserebogarakat általában jól ismerünk. Vannak ugyanakkor olyan kártevők is gyümölcsfáinkon, amelyek meglehetősen rejtve károsítanak és sokszor nem is tudjuk, hogy egy adott kártételért melyik kártevő a felelős. Tipikusan ilyen társaság a különféle poloskaszagú darazsak csoportja.
Korai gyümölcshullás
Bizonyára sok kerttulajdonos ismeri azt a jelenséget, amikor is az alma, körte, vagy éppen a szilvafák alatt tömegesen lehet találni frissen lehullott, egészen apró gyümölcs kezdeményeket. Rajtuk féloldalas nyílással, kimeneti járattal, vagy pedig az egész kis gyümölcs durván ki van odvasítva. Az így láthatóvá váló üreg belseje feketés színű és meglehetősen büdös. Ez a tünet együttes a poloskaszagú darazsak jelenlétére és károsítására utal.
Specialista darazsak a gyümölcsfákon
A poloskaszagú darazsak (Hoplocampa spp.) alapvetően monofág, azaz egy gazdanövényre specializálódott levéldarázs fajok, amelyek lárvái nem a leveleket, hanem a fiatal terméseket pusztítják.
Sajnos a legtöbb gyümölcsfánknak megvan a maga ilyen darazsa. Almán a Hoplocampa testudinea, míg körtén a Hoplocampa brevis faj garázdálkodik. A szilva ilyen szempontból sajnos egy eléggé peches faj, mivel „neki” két ilyen kártevő is jutott. Az általában gyakoribb fekete szilvadarázs (Hoplocampa minuta) mellett a sárga szilvadarázs (Hoplocampa flava) is károsítja.
Egy nemzedék, mégis komoly veszély
A poloskaszagú darazsak 3-5 mm-es, jól repülő hártyásszárnyúak, amelyek évente kizárólag egyetlen nemzedéket nevelnek fel. A kárt a lárváik okozzák, amelyek a fiatal gyümölcsök belsejében fejlődnek ki. A darázs petéjét (virágonként szigorúan csak egyet!) a bibe, vagy a csészelevelek tövéhez tövéhez rakja le egy általa szúrt kis lyukba. A fiatal lárva először körkörösen körberágja a bibét, majd behatol a képződő magházba és ott felfal mindent.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy fajtól függetlenül egyetlen lárva csak egyetlen gyümölcsöt képes elpusztítani. A lárvák fejlődésük végén általában még a gyümölcs lehullása előtt kifurakodnak a gyümölcsből és a talajba húzódnak. Ott telelnek lárva alakban. A populáció java része ez után az obligát diapauza után egy évvel ki is rajzik.
Miért marad sokszor észrevétlen a fertőzés?
A fennmaradó kisebb népesség diapauzája egy évnél tovább tart, így biztosítva azt, hogy a faj egy szélsőséges időjárású (pl. faggyal sújtott) tavasz esetén se pusztuljon ki. Az imágók már virágzáskor a gyümölcsösben tartózkodnak és pollennel, nektárral táplálkoznak. Peterakásukat a virágzás közepe után kezdik meg.
A poloskaszagú darazsak károsítása meglehetősen alamuszi, nem könnyen tűnik fel. A károsodott gyümölcsök elvegyülnek az egyéb okok miatt lehullott gyümölcsök közé. Így sok esetben azért sem védekezünk ellenük, mert nem is vesszük észre azt, hogy ezek a rovarok a felelősek a súlyos korai gyümölcshullásért.
A védekezés nehézségei
A poloskaszagú darazsak esetében a védekezés során leginkább a gyümölcsfák virágzó állapota okozza a legnagyobb problémát. Mivel mindannyian szeretnénk, hogy a fákon termés is legyen, így erősen ajánlott a beporzást végző rovarok fokozott védelme. Az imágók jelenlétét fehér színű színcsapdák (ragasztós lapok) segítségével igazolhatjuk. Lehetőleg ezekből se tegyünk ki „ipari mennyiséget” a gyümölcsösbe, mivel a színcsapdák szelektivitása gyakorlatilag nulla és tömegesen fogják meg és pusztítják el a beporzásban részt vevő rovarokat is.
Az imágók ellen a virágzó állományokban a kontakt hatásmódú készítmények vagy gyenge hatékonyságúak, vagy pusztítják a beporzó rovarokat, vagy nem rendelkeznek felhasználási engedéllyel. Így kizárólag olyan készítményt használhatunk a poloskaszagú darazsak elleni védekezésre, amely egyrészt nem veszélyeztetik a beporzó szervezeteket, másrészt felszívódó hatásmódjuknak köszönhetően a petékből kikelt fiatal lárvákat is képesek elpusztítani.
A permetlé kémhatása kulcsfontosságú
Szerencsére van ilyen hatóanyag és készítmény a piacon. Az acetamiprid hatóanyagú Mospilan 20 SG engedélyezett a szilvában élő és károsító poloskaszagú darazsak elleni védekezésre.
Felszívódó, acetamiprid hatóanyagú rovarölő szer az eredeti, japán gyártótól.
Részletekért kattintson a képre!
A jóval ritkább poloskaszagú alma és körtedarázs ellen nincs engedélye. Ugyanakkor almában a virágzás idején már jókora létszámban jelenlevő levéltetvek, körtében pedig az ekkor még viszonylag könnyedén visszaszorítható és gyakori levélbolha ellen igen. Mivel ezek a kártevők virágzáskor már jelen vannak a szóban forgó gyümölcsösökben, így az ellenük való védekezéssel egyúttal a poloskaszagú darazsak elleni védekezést is megoldhatjuk.
Kiskerti praktikák a hatékony védekezéshez
Fontos tudni, hogy az acetamiprid olyan hatóanyag, amely a többi, ismert inszekticid hatóanyaggal (karbamátok, szeves foszforsav észterek, piretroidok) ellentétben nem savas, hanem lúgos közegben fejti ki legjobban a hatását. Akut toxicitás tekintetében a 9-es, hatástartam tekintetében a 8-as pH-ra beállított permetlé használata az ideális.
Ezen értékek beállítása egy fillérekbe kerülő indikátor papír segítségével könnyedén ellenőrizhető. Kiskerti körülmények között a permetlé lúgosítására legkönnyebben a szódabikarbóna használható. Ügyeljünk arra, hogy „ne essünk át a ló túlsó oldalára” és ne lúgosítsuk túl a permetlevet! Ez könnyedén vezethet perzseléshez, illetve a fejlődő gyümölcsök élettani eredetű elrúgásához.
A poloskaszagú darazsak nem leküzdhetetlen ellenfelek, csak tudni kell, hogy mikor és mivel védekezzünk ellenük.
A kép a szerző felvétele.
