Május hónapban az intenzív vegetatív növekedés következtében hatalmas mennyiségű növényi biomassza alakul ki mindenütt, így a különféle gyümölcsfákon is. Ezt a táplálkozásra alkalmas zöld tömeget kártevők hosszú sora igyekszik a saját céljaira igénybe venni, azaz általában elfogyasztani.
Sokszor olyan kártevők is felléphetnek, amelyekkel ritkaságuk miatt alig lehet találkozni, így sokszor a gazdálkodók fel sem ismerik őket. Attól, hogy egy károsító ritka, még könnyedén okozhat súlyos károkat. Legfeljebb ennek ritkasága miatt kicsi az adott kártevő gazdasági jelentősége.
Ha csak a csonthéjas kultúrákat nézzük, már itt is találkozhatunk olyan kártevőkkel, amelyek csak ritkán lépnek fel, de ellenük alkalom adtán azért igencsak szükséges lehet a védekezés.
Furcsa levélfoltosság
A cseresznyén és a meggyen május-június folyamán esetenként találkozhatunk a leveleken nagyobb barnás színű, sokszor koncentrikus mintázattal tarkított levélfoltokkal.
Mielőtt még valamilyen, általunk eddig nem ismert gombás fertőzésre gondolnánk és elkezdenénk keresgélni a felhasználható fungicidek között, nem árt közelebbről megszemlélni a károsodott leveleket. Némi vizsgálódás után kiderül, hogy ez bizony nem növénykórtani eset, hanem egy aknázó moly fertőzése.
Aknázómolyok ritkán, de súlyosan károsíthatnak
A cseresznyén és a meggyen alapvetően az alma esetében gyakori fajnak számító lombosfa fehérmoly (Leucoptera scitella) károsításával találkozhatunk. Van ugyan ennek a két gyümölcsfajnak egy „saját” aknázó molya is, a Lithocolletis cerasicolella, de az hazánkban szerencsére nagyon ritka.
Ezek a kártevők évente több nemzedéket nevelnek és picike hernyóik a levéllemez belsejében élnek és táplálkoznak. Az általuk okozott kártétel leginkább a levélveszteségből adódik, amelynek eredménye a károsítás évében a kisebb átmérőjű, alacsonyabb minőségi osztályba sorolható termés lesz.
Ráadásul a lomb veszteség a rügydifferenciálódás időszakában arra készteti a fát, hogy csökkentse a virágrügyek számát a hajtást és leveleket nevelő rügyek javára. Ezzel a soron következő évben kevesebb virág, ezáltal pedig kisebb termés várható.
A rajzásmegfigyelés kulcsfontosságú lehet
Az aknázó molyok ellen nem nehéz a védekezés. Lehetőleg az első nemzedéket igyekezzünk kontrollálni, hiszen ekkor a különböző fejlődési alakok még szinkronban vannak, míg a későbbi nemzedékek esetében már egy időben minden fejlődési alak jelen lehet.
A kezelés helyes időzítése lényeges, de ebben nagy segítségünkre vannak a szexferomon csapdák, amelyek az aknázó molyok esetében kiválóan működnek. Védekezhetünk az imágók, de a fiatal hernyók ellen is. A hernyók ellen – mivel védett helyen, a levél belsejében élnek – csak felszívódó hatásmódú készítményekkel lehet eredményesen védekezni.
Felül látványos, de alul veszélyes
A cseresznyénél és a meggynél maradva gyakorta találkozhatunk a nyár kezdetén durván megrágott levelekkel. Ez a tünet rendkívül látványos, ráadásul ugyanolyan károkkal jár, mint az aknázó molyok fellépése. Sokszor maguk a kártevők is fellelhetőek a megrágott levelek közelében. Ahogy a nagy zöld cserebogár (Anomala vitis) a szőlő nagy lombpusztító kártevője, úgy a kis zöld cserebogár, ismertebb nevén a rezes cserebogár (Anomala dubia) a meggy és cseresznye ellensége.
A cserebogarak jelenléte és lombpusztítása látványos ugyan, de az érdemi, igen súlyos kártételt a lárváik okozzák. Ezek a pajorok két évig fejlődnek a talajban és a gyökérzet rágásával súlyos károkat okozhatnak. Sok esetben egész gyümölcsösöket képesek kipusztítani. Ez kevésbé látványos, mint a lombozaton akár fürtökben lógó bogaraké, de sokkalta veszélyesebb.
Az imágók elleni védekezés megelőzheti a pajorkártételt
A cserebogarak esetében a fő károsítók, a lárvák ellen meglehetősen nehéz a védekezés. Telepítéskor még az ültető gödör kezelhető talajfertőtlenítő szerekkel, de később a gyökérzónába igencsak bajos bármiféle inszekticidet lejuttatni. Ráadásul az idősebb lárvák nagyon ellenállóak a rovarölő szerekkel szemben.
Ugyanakkor az imágók amekkora nagy, kemény vázas bogarak, annyira fogékonyak az inszekticid kezelésekre. Érdemes a cserebogarak rajzása idején az imágók ellen védekezni, mivel így a más módon kivédhetetlen pajor kártételt is megelőzhetjük.
Piros gubacsok a leveleken
A cseresznye és a meggy párosát elhagyva a szilva esetében is találhatunk egy, májusban megjelenő, ritkább károsítót. A lombozatot átvizsgálva több levélen halvány pirosas, a levélen hosszában elhelyezkedő kis gubacsot észlelhetünk. Ezek nagyon hasonlóak az almán élő levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devecta) által okozott gubacsokhoz, bár kisebbek. A különbség csupán az, hogy itt a szürkés színű levéltetvek helyett néhány sárgás színű nyű található a gubacsok belsejében.
A leírt tünetekért egyértelműen a szilva gubacsszúnyog (Putoniella pruni) jelenlétére utalnak. Ez a károsító a szilván (Prunus domestica), illetve rokonain, a kökényen (Prunus spinosa) és a mirobalanon (Prunus cerasifera) él és károsít.
A kialakult gubacsok már nem tüntethetők el
Ennek a gubacsszúnyognak évente csak egyetlen nemzedéke fejlődik, és a talajban telel át. Általában nem okoz súlyos, a lombozat fotoszintetizáló képességét erősen veszélyeztető kártételt. A károsodott levelek ráadásul nem is hullnak le, mint pl. sok aknázómoly esetében. Alapvetően ez egy nagyon látványos károsító, de kártételének gazdasági jelentősége minimális.
Amennyiben esztétikai szempontból zavaró a kártevő jelenléte, úgy felszívódó hatóanyagú (pl. acetamiprid) inszekticidekkel a kártevő hatékonyan kontrollálható. Fontos, hogy a legelső gubacsok kialakulása idején azonnal védekezzünk.
A kezelés ugyanis elpusztítja a gubacsokban élő nyüveket és a lombozatban megbújó szúnyogokat is, de a már kialakult gubacsokat nem fogja eltüntetni. Ezáltal a kialakult esztétikai károsítás megmarad.
A képek a szerző felvételei.
