A hernyók nem igazán tartoznak a közkedvelt állatok közé. Amíg a szép, tarka lepkéket sokan kedvelik, addig a kövér, sok esetben szőrös hernyók látványa sokaknál visszatetszést kelt.
Főleg akkor, ha egyszerre sok ilyen jószággal találkoznak. A csoportosan fellépő, gyakran szövedék védelmében táplálkozó, izgő-mozgó hernyó sereglet valóban nem dísze egyetlen kertnek sem.
Pókhálós molyok szezonja
Szövedéket meglehetősen sok lepkefaj hernyói készítenek. A sodrómolyok, így pl. az almailonca (Adoxophyes orana), vagy a különféle rügysodrók ennek segítségével húzzák össze a megtámadott leveleket, hogy egy ilyen kis gubó védelmében zavartalanul táplálkozhassanak. Ugyanakkor ezek a lepkék, illetve hernyóik magányosan élő állatok.
Néhány lepkefaj hernyói a rájuk leselkedő különféle ragadozók ellen úgy védekeznek, hogy a csoportosan lerakott petékből kikelő hernyók mindvégig együtt maradnak és egy erősebb szövedék védelmében folytatják táplálkozásukat. Több ilyen lepkefajt is ismerünk.
Monofág fajok, látványos szövedékek
A jelenlegi, májusi időszakban többnyire a különféle pókhálós molyok (Yponomeuta spp.) hernyófészkeivel találkozhatunk. Ezen fajok közül hazánkban messze a pókhálós kecskerágómoly (Yponomeuta cognatella) a leggyakoribb. A többi, esetenként haszonnövényeinken is megjelenő faj, mint pl. a pókhálós almamoly (Yponomeuta malinella), illetve a pókhálós szilvamoly (Yponomeuta padella) rendkívül ritkák.
Ezek az egymáshoz rendkívül hasonló fajok alapvetően monofágok. Felismerésük könnyű, mind a lepkék, mind pedig a hernyók fehér színűek, szimmetrikus elrendezésű fekete pettyekkel tarkítva. A pókhálós kecskerágómoly csak a kecskerágó fajok lombját fogyasztja. Ez a tény kevésbé lenne zavaró, de az, hogy alkalmanként a díszcserjeként ültetett japán kecskerágót is megtámadja, már nagyobb gondot jelent. A pókhálós szilvamoly a szilva mellett a zelnice meggyet is kedveli.
Ezek a hernyók általában nem okoznak súlyos gazdasági kárt. Problémát inkább a visszataszító jelenlétük okoz a közterületeken. Szerencsére levedlett bőreik, kitinszőreik jóval kevésbé allergizálóak, mint más hernyóké (pl.: búcsújáró lepkék, aranyfarú lepke).
Amerikai fehér medvelepke vagy pókhálós moly?
Nagyon sokan összetévesztik a kecskerágó pókhálós molyt az amerikai fehér medvelepkével (Hyphantria cunea). Az a faj viszont egy hónappal később jelenik meg, hernyói bár polifágok ugyan, de sokszor kedvenc tápnövényükön, a kőrislevelű juharon (Acer negundo) táplálkoznak.
Védekezési lehetőségek
A pókhálós molyok jelenlétét a dús, fehéres szövedék messziről láthatóan jelzi. Mivel a hernyók szinte mindvégig egy csoportban tartózkodnak, a szövedékből álló fészekkel együtt a mechanikai eltávolítás a leginkább célra vezető. Erre a célra a legalkalmasabb a szinte valamennyi gazdaboltban kapható magassági ágvágó, vagy korábbi nevén hernyózó olló.
A nemkívánatos hernyóktól így tudunk a legkönnyebben és a környezet legkisebb zavarásával megszabadulni. Minden más, kémiai, vagy biológiai beavatkozás már hatással lehet az élőhelyen előforduló egyéb rovarokra, más szervezetekre is!
Mikor indokolt a kémiai védekezés?
Ha a megtisztításra váró felület hatalmas, vagy a mechanikai eltávolítás túlzottan nagy kárral járna, akkor természetesen lehetőség van a kártevők inszekticides irtására is. Erre a célra jobb olyan készítményeket használni, amelyek felszívódó hatásúak.
A tisztán kontakt hatásmódú piretroidok esetében a szövedéken a permetlé cseppek jelentős hányada fennakad, így a kezelés azonnali kontakt hatása sokszor nem tud érvényesülni. A felszívódó hatású acetamiprid hatóanyag ugyanakkor kiválóan pusztítja ezeket a károsítókat.
Biológiai megoldás hernyók ellen
Ha valaki nem szeretne vegyszerekkel beavatkozni a környezetében zajló biológiai folyamatokba, az használhat biológiai „fegyvert” is. A Bacillus thuringiensis var. kurstaki hatóanyagú Dipel készítmény kiválóan alkalmas erre a célra. A kezelés hatása némileg lassabb lesz, mint a kemikáliáké, mivel a hernyóknak el kell fogyasztaniuk a kijuttatott baktériumokat. Azok belsejében egy specifikus fehérje endotoxin található, amely kizárólag a lepkefélékre toxikus.
A képek a szerző felvételei.
