A kalászos gabonáink legfontosabb fajainak, a búzaféléknek meglehetősen sok betegségük van, amelyek összességében jelentékeny termésveszteségért lehetnek felelősek.
Bár a búza nem olyan „beteges” kultúra, mint pl. az árpa, de a lombozatát veszélyeztető kórokozók száma meglehetősen magas. Ráadásul ezek a kórokozók akár már az ősz folyamán jelentkezhetnek és egyesek közülük a téli, kora tavaszi időszakban a leginkább aktívak. A búza esetében tipikusan ilyen betegség a szeptóriás levélfoltosság.
Amit a kórokozóról tudni érdemes
A szeptóriás levélfoltosság kórokozója a Septoria tritici nevű piknídiumos gomba. A kórokozó ivaros alakja, a Mycosphaerella graminicola kimutatható ugyan hazánkban is, de a kórfolyamatban játszott szerepe meglehetősen alárendelt.
Említést érdemel ugyanakkor, hogy a Septoria tritici mellett ahhoz megszólalásig hasonló levéltüneteket okozhat közeli rokona, a szeptóriás pelyvabarnulás kórokozója, a Stagonospora nodorum („leánykori” nevén Septoria nodorum), valamint a meglehetősen ritka, szélsőségesen nedvesség- és párakedvelő Ascochyta graminicola is.
A szeptóriás levélfoltosság kórokozója meglehetősen nedvesség kedvelő faj, ráadásul kedveli a hűvös időjárási körülményeket is.
Bár kétségtelen, hogy közepesen meleg, 20 °C körüli hőmérsékleten szaporodása gyorsabb ugyan, mint pl. 5 °C körüli hőmérsékleti tartományban, de egy ilyen hőmérsékletű közegben a többi kórokozó kompetíciója általában elnyomja, háttérbe szorítja ezt a kórokozót.
A szeptóriás levélfoltosság és rokonai alapvetően nekrotróf életvitelű szervezetek. Így a zöld növényi részek megfertőzése után az általuk elpusztított növényi felületen, a levélfolton képeznek termőtesteket. Leginkább egy unicumos palackra emlékeztető piknídiumokat, amelyekből százezrével szabadulhatnak ki a kórokozó hosszúkás, többsejtű, enyhén hajlított tűre emlékeztető, ivartalan úton képződött piknídiumok.
Ezek a Septoria tritici esetében ráadásul rendkívül könnyűek, így a kora tavaszi időszakban gyakori, erős „böjti szelek” akár több kilométeres távolságra eljuttathatják a kórokozó fertőző anyagát.
A szeptóriás levélfoltosság kórokozója csak a lombleveleket támadja meg. A szeptóriás pelyvabarnulásé ezzel szemben a felleveleket, így a pelyvaleveleket is. A lombleveleken ugyanakkor a két kórokozó által előidézett tünetek teljességgel azonosak.
Védekezési lehetőségek
A szeptóriás levélfoltosság nagyon gyakori, de alapvetően kis pusztító erővel rendelkező kórokozója a búzafajoknak. Gyakorisága miatt érdemes figyelni rá, ugyanakkor durvább kártételt csak a kórfolyamatot segítő tényezők szerencsétlen egybeesése során tud ez a kórokozó előidézni.
A szeptóriás levélfoltosság kórokozója gyakorlatilag minden búzafajt, azaz a Triticum nemzetségbe tartozó gabonát megtámad. Így a kenyérbúza mellett a durumbúzát, valamint valamennyi pelyvás „ősgabonát”, így a tönkölyt, az alakort és a tönkebúzát is megfertőzi. E fajok esetében az egyes termesztésbe vont fajták és hibridek tekintetében ugyanakkor hatalmas különbségek lehetnek az egyes genotípusok fogékonysága között.
A kenyérbúza esetében pl. van néhány olyan fajta, amely annyira fogékony, hogy a hazai fajtaregisztrációért felelős hatóság, a NÉBIH osztrák társszervezete, az AGES ezeket a fajtákat Septoria tritici indikátorfajtaként tartja számon és szerepelteti a fajtakísérletekben. Ilyen fajták pl. az Artimus és a Christoph. Ugyanakkor a már elismert és elterjedt fajták között is van néhány fogékony fajta, mint pl. a jó minőséget termelő Antonius.
Fogékony fajták
Sajnos a kenyérbúzákon kívül is vannak fogékony fajták, tájfajták. Az ÖMKI On Farm kísérleteiben pl. volt egy olyan német tönke tájfajta, amely szélsőséges mértékű, nem csak a szeptóriás levélfoltosság iránt megnyilvánuló fogékonyságával tűnt ki.
Ezen a régi, német tájfajtán a kórokozó a tavasz folyamán folyamatosan terjeszkedett felfelé és a hazai gyakorlattól eltérően még a zászlós levél szintjén is károsított. Mivel más kórokozók iránt is nagyfokú fogékonyságot mutatott (sárgarozsda, levélrozsda), így a fajta egy év után ki is került a kísérletbe vont fajták sorából, mint biotermesztésre alkalmatlan fajta.
A fogékonyság előnytelen dolog, de ellensúlyozhatja pl. a rendkívül jó termőképesség, vagy valamilyen speciális minőségi paraméter, amely tekintetében a fajta kiemelkedő teljesítményre képes. Ekkor nyilvánvalóan termesztésbe lehet vonni az adott fajtát, de kerülni kell az egyéb hajlamosító tényezőket. Ezek között a fertőzésre hajlamosító környezet és a nagyon korai vetésidő, illetve a gabona árvakelések közeli jelenléte okozhat gondot.
A szeptóriás levélfoltosság kórokozója közismerten nedvességkedvelő. Így a fogékonynak ismert fajták esetében mindenképpen kerülni kell a mély fekvésű, szélárnyékos, ködfoltokról közismert helyszíneket. Itt a környezeti hatások nagyon kedveznek a kórokozó fellépésének és akár szélsőséges mértékű elterjedésének.
A korai vetés sem kedvez a fogékony fajtáknak, hiszen ekkor az ősz során hosszú ideje van a kórokozónak a fertőzésre. Ráadásul az időszak elején még sok gondozatlan, fertőzött árvakelés is lehet a közelben. Ezt a veszélyhelyzetet érdemes elkerülni.
A kémiai védekezés tekintetében a szeptóriás levélfoltosság kórokozója nem tartozik a „kemény” ellenfelek közé. Gyakorlatilag valamennyi, a kalászosokban engedélyezett fungicid nagyon hatékony ez ellen a kórokozó ellen.
Ha az alkalmazott készítmény esetében a dózis tekintetében tól-ig intervallum van megadva, akkor, ha csak ez a kórokozó lenne jelen, úgy elegendő a legalacsonyabb dózis alkalmazása. Mivel általában más kórokozók (áttelelt sárgarozsda, levélrozsda, lisztharmat, netán primer fahéjbarna levélfoltosság) is jelen lehetnek a táblán, így a dozírozást a többi kórokozó jelenlétének függvényében kell meghatározni.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
