A dió sekély kéregrákját a Brenneria nigrifluens baktériumfaj okozza. A világ diótermesztő országaiban jelen van. Mind a faipari, mind a héjasdió-kereskedelemnek köszönhetően világszerte elterjedt betegség.
A kórokozót 1955-ben figyelték meg először Sacramento Valley területén az Egyesült Államokban, de akkor még Erwinia nigrifluens néven írták le Wilson és társai 1957-ben. Majd Hauben és társai 1998-ban molekuláris módszerekkel bizonyították, hogy a kórokozó az Enterobacteriaceae családba, a Brenneria nemzetségbe tartozik.
A Brenneria (Erwinia) nigrifluens azóta megjelent már Iránban, Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, Szerbiában és Törökországban is. 2013-ban Magyarországon is azonosították a kórokozót Zánkán, egy házikerti diófáról. Azóta a betegség tüneteit országszerte megfigyelték.
A kórokozó tünetei könnyen felismerhetők, megjelennek a fiatal és az idősebb fákon egyaránt, főleg a törzsön, vastagabb ágakon. A tünetek a fiatal egyedeken elsőként 5-20 cm hosszú, besüppedő csíkok formájában jelentkeznek, melyről a kérget eltávolítva láthatóvá válnak a hosszanti, fekete elhalások.
A sebzéseknél később barnásfeketés folyás is megjelenhet. A kórokozó nyáron aktív, ekkor a sebek nagyobbodhatnak is, növelve a fertőzött részt. Később ezen a váladékfolyáson megtelepednek másodlagos kórokozók is.
A kórokozónak kedvez a meleg, párás, csapadékos időjárás. Fertőzési forrás a beteg növényi rész, ahonnan csapadékkal, széllel továbbterjed a kórokozó és a keletkezett sebzéseken (metszés, rázógép, farontó kártevők, téli mikrorepedések) keresztül a növénybe hatol és fertőz.
A fajták jelentős része fogékony.
A védekezés ellene még nem kidolgozott, a prevenció nagyon fontos (sebzések kerülése és kezelése, téli mikrorepedések elkerülése a törzs fehérre festésével, súlyosan beteg tövek eltávolítása, farontó kártevők elleni védelem, vágóeszközök fertőtlenítése).
Mindenképpen minimalizálni kell a fát érő stresszhatásokat is. A betegség eddigi ismereteink szerint kémiai úton nem gyógyítható, de a fás részek metszése, vágása után nagyon fontos a sebek kezelése, zárása.
A diókéreg mélyrákját a Brenneria rubrifaciens baktériumfaj okozza. Hasonló jelentőségű, mint az előbb említett sekély kéregrák. A fertőzött fákon mély rákos sebeket okoz. A kórokozót 1967-ben szintén Wilson és munkatársai írták le Kaliforniában.
Európába csak harmincöt év múltán került be Kaliforniából, importált szaporítóanyaggal Spanyolországba. Ezt követően Franciaországban azonosították 2004-ben. 2017-ben Iránban is leírták a kórokozót. Magyarországon eddig még nem jelentették a betegség előfordulását. A baktériumnak szintén kedvez a közepesen meleg, párás, csapadékos időjárás.
A kórokozó főként az idős, vagy az abiotikus stresszhatásnak kitett, és annak következtében legyengült fákat támadja. E baktériumfaj is a kéregrepedéseken, mikrorepedéseken, sebzéseken keresztül fertőzi a fákat.
Ennek bekövetkeztekor elsőként a háncsszövetekbe, majd a parenchima szövetekbe jut a baktérium. A tünetek súlyosbodásával hosszúkás, mélyre hatoló, akár a kambiumig terjedő repedések jelentkeznek a törzsön és az idősebb ágrészek kérgén, mely barnásfekete elszíneződéssel jár együtt.
A fertőzött fák produktivitása lassan leromlik, a fa pusztul. A sebzéseken nagyon ritkán, de megjelenhet sötét színű folyás, ami rózsaszínes, pirosas színanyagot tartalmaz. Szakirodalmi adat a fajtafogékonysággal kapcsolatban nem áll rendelkezésre. A védekezés azonos a dió kérgének sekély rákjánál leírtakkal.
Dr. Végh Anita
MATE, Növényvédelmi Intézet, Budai Campus
A cikk eredetileg az Agrofórum újság 2022. szeptemberi számában jelent meg.
