Szivarsodró bogarak a körtefákon és a szőlőn

Ilyen károsító többek között a szivarsodró eszelény is, amelynek igen találó magyar neve ráadásul két rovarfajt is takar.

A „szivarok” készítői

A szőlőben és a körtében tavasz folyamán a frissen kihajtott zöld levelekből kialakított szivarok „gyártója” a Byctiscus betulae és a Byctiscus populi ormányosbogár-fajok, amelyeket a magyar nyelv rendkívüli küllemi és életmódbeli hasonlóságuk miatt nem is különböztet meg egymástól.

Latin nevükből kiderül, hogy ezek a nagyon tetszetős, fémfényű bogarak alapvetően a nyár (Populus) és nyír (Betula) fajok károsítói, de sajnálatunkra rájöttek arra, hogy a körte és a szőlő is kiváló táplálék az utódaik számára. Ráadásul a leveleikből képesek is a lárva számára életteret és táplálékot biztosító szivarokat kialakítani.

Nincs logika a támadások mögött

Bár itt alapvetően két különálló fajról van szó és a károsodott növények is két fajt képviselnek a kertekben, de ezen dolgok között semmiféle logikai kapcsolat sincs. Mindkét eszelényfaj képes megtámadni mindkét termesztett kultúrát, ráadásul akár egymás mellett is károsíthatnak. A szőlő és a körte mellett más kultúrákat, így pl. a birset vagy a mogyorót is megtámadhatják, de ott a jelenlétük már inkább ritkaságszámba megy.

Élettani sajátosságaik

Ezek a fémfényű, 4-5 mm-es ormányos bogarak évente egyetlen nemzedéket nevelnek csak fel. A talajban telelnek át imágó alakjában, és általában már április hónapban előjönnek. Petéiket az általuk a növény leveleiből annak speciális megrágásával kialakított „szivarokba” helyezik, mégpedig csak néhány darabot alkalmanként.

A bogarak meg is jelölik feromonjukkal ezt a lárvanevelő létesítményt. A szivar több levél összesodrásából áll, külseje keményre szárad, de a belseje végig puha, nedves, az ott kifejlődő kukac számára fogyasztható állapotú marad.

A valódi veszély: rügykárosítás

Igazság szerint ezek a kis testű ormányosbogarak amennyiben nagyon korán előjönnek és a szőlő éppen csak fakad, akkor a rügyek kiodvasítása által kevésbé látványos, de sokkal súlyosabb kártételt okoznak, mint a szivarok kialakításával. Az imágók érési táplálkozása a leveleken később is okozhat lombkártételt, de ez általában nem számottevő.

A szivarok száma megtévesztő lehet

A szivarsodró eszelények általában eléggé kis egyedszámban települnek be a kertekbe ahhoz, hogy ott érzékeny károkat okozzanak. Viszont nagyon válogatósak az általuk készített ivadéknevelő hely minőségét illetően, így gyakorta előfordul, hogy csak a sokadik szivar nyeri el a tetszésüket, és raknak bele petét. A szivarok száma így a területen levő bogarak sokszorosára is emelkedhet.

Védekezési lehetőségek

Bár a szivarsodró eszelények általában nem okoznak durva lombkártételt, de előfordulhat, hogy helyi szinten a kártevők és lárvabölcsőik mennyisége már túlságosan nagy. Ha a korai, fakadáskori rügykártételüket észleljük, akkor mindenképpen szükséges valamilyen kontakt hatóanyagú inszekticiddel állományvédelmet végrehajtani.

Ugyanez igaz az imágók levélzeten folytatott rágására is. Amennyiben a szivarok sokaságával gyűlne meg a bajunk, akkor is valamilyen kontakt hatásmódú hatóanyagot tartalmazó inszekticiddel célszerű az állományokat kezelni. Ezt legjobb még a legelső szivarok észlelése idején végrehajtani.

A korai védekezés előnyei

Az első levélszivarok észlelése idején végrehajtott rovarölő szeres kezelésnek több előnye is van. Még kisebb a lombozat, így jobban átpermetezhető. Kisebb eséllyel lesznek benne olyan részek, ahová a permetlé már nem jut el, és ott a kártevők megúszhatják a kezelést. Nyilvánvalóan a kártétel mértéke is kisebb lesz egy korábbi kezelés esetében. Ráadásul a korai védelemnek van még egy előnye!

Az eszelények ellen legszívesebben alkalmazott, szintetikus piretroid hatóanyagú inszekticidek a rovarölő hatás mellett igen jelentős repellens, azaz taszító, riasztó hatással is rendelkeznek. Azokat a kártevőket, amiket nem sikerült elpusztítani, azokat is elég hosszú ideig távol tartják ezek a kezelések a megvédendő területtől.

^{A képek a szerző felvételei.}