A szántóföldi és kertészeti növénytermesztést rendkívül sok kártevő veszélyezteti. Ezek egy részéről alig veszünk tudomást, mivel a talaj szintje alatt végzik áldásosnak nem éppen nevezhető tevékenységüket és sok gazdálkodó úgy van vele, hogy „ami nem látszik, az nincs is”.
Ez persze a talajlakó kártevőket, a drótférgeket é pajorokat egyáltalán nem zavarja. Ellenük a védekezés akár talajfertőtlenítéssel, akár inszekticides csávázással is történjen, semmiképp sem nevezhető olcsónak. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ezeket a drága növényvédő szeres beavatkozásokat a kártevők létszáma által indokolt helyzetekben hajtjuk-e végre.
Hogyan mérhető fel a talajlakó kártevők jelenléte?
Ahhoz, hogy a különféle talajlakó kártevők mennyiségéről kellő mértékben bizonyosságot nyerjünk, vagy nekünk kell azokat megtalálni a talajban, vagy pedig valamilyen módon rá kell venni azokat, hogy feljöjjenek a sokszor fél méternél is mélyebb telelő helyükről és egy viszonylag kis térfogatú területen összegyűljenek.
Tipikus magas kockázatú termesztési helyzetek
Van persze olyan – igaz, hogy eléggé ritka – eset is, amikor szinte biztosak lehetünk abban, hogy a talajban jelenlevő, nagy létszámú kártevő sereglet ellen védekeznünk kell. Tipikusan ilyen az a szituáció, amikor gyeptörésbe, idősebb magfüves, vagy évelő pillangós megszüntetése után annak tarlójába szeretnénk valamilyen tág térállású kapáskultúrát vetni.
A kártevők közül a drótférgek kimondottan kedvelik az ilyen, nagy élő és elhalt szervesanyag-tartalmú talajokat, mivel a drótférgek mindegyike humuszt fogyaszt fiatal korában.
A kapás kultúrák veszélyeztetettsége pedig azért nagyobb, mert tág térállású (nagy sortávolságú) növények lévén a kipusztított növények helyét a szomszédos egyedek nem tudják benőni. Ezen kultúrák tőhiány kompenzáló képessége rendkívül kicsi.
Miért nem járható út a direkt talajvizsgálat?
A talajlakó kártevők direkt felmérése, azaz kiásás során történő leszámlálása meglehetősen embert próbáló feladat. Rendkívül lassú, körülményes és élőerő igényes munka, amely a jelenlegi időjárási és talajviszonyok ismeretében gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Most, a hóolvadás után még a táblák megközelítése is problémás, nemhogy a rajtuk való mozgás és az intenzív fizikai munka.
Talajcsapdák: egyszerű és hatékony előrejelzés
Szerencsére van egy sokkal egyszerűbb és célravezetőbb megoldás: A talajlakó kártevők összecsalogatása és csapdázása. Mivel ebben az időszakban már a drótférgek és pajorok is megkezdik a vegetációs időszakra való felkészülést és a talajban elindulnak felfelé, így némi csalogatás segítségével eléggé könnyedén rá lehet venni őket arra, hogy egy meghatározott helyen összegyűljenek. Erre való a vermikulitos talajcsapda.
A talajcsapdák lényege, hogy a talaj felső rétegeiben egy csírázó magokból (gabona és kukorica szemek, valamint a kártevők által könnyedén átjárható, laza agyagásvány, a vermikulit elegyéből) álló csalogató gócot helyezünk el (célszerű ezt egy virágcserépbe tenni), amelynek a csírázás során felszabaduló szén-dioxid és speciális illóanyag tartalma ellenállhatatlan erővel vonzza az éhes kártevőket.
Egy ilyen talajcsapda nagyjából 1 négyzetméternyi felületről képes összegyűjteni az ott jelen levő kártevőket. Most, februárban kihelyezve és kb. egy hónap múlva ellenőrizve pontos képet kaphatunk a talajaink kártevőfertőzöttségének mértékéről.
Zöldtrágyázás mint biológiai gyérítési módszer
Bár a talajlakó kártevők elleni védekezés elsődleges módja hazánkban az inszekticides talajfertőtlenítés, vagy a vetőmagcsávázás, de van lehetőségünk (főképp a nem túl durva fertőzések esetében) az inszekticidek használatának mellőzésére is.
Gyakran előfordul, hogy a kapás kultúra előtt még van annyi „üres” időszak a tábla életében, amikor egy, keresztesvirágú fajokat tartalmazó zöldtrágyavetés alkalmazható az adott területen. A keresztesvirágú növényekben található mustárolajok, ezek glikozidjai és más rokon vegyületek mind önmagukban, mind pedig bomlástermékeik révén meglehetősen toxikusak a drótférgekre.
Ennek alkalmazásával egyrészt védjük a szóban forgó tábla talaját, másrészt hatékonyan gyéríthetjük is a benne élő drótférgek állományát.
Agrotechnika: a legolcsóbb védekezési forma
Az igazán veszélyes kombinációk, így pl. a gyeptörések után a kapás kultúrák vetésének kerülésével könnyedén megspórolhatjuk a költséges védekezéseket. A gyeptörés és az idősebb pillangósok tarlójába elsőként célszerűbb valamilyen kalászos gabonát, vagy valamilyen kis sortávú keresztes virágú növényt vetni. Ezekben, ha el is pusztítanak néhány növényt a kártevők, a szomszédos növények nagyfokú kompenzációs készsége folytán érdemi termés veszteség általában nem következik be.
A keresztesvirágú növények (repce, mustár, gomborka, stb.) termesztése ráadásul hatékonyan pusztítja is a drótférgeket. Ez ilyen agrotechnikai védekezés az esetek 99%-ában jóval olcsóbb, mint az inszekticides védekezések bármely formája.
A képek a szerző felvételei.
