A növényvédelmi kezelések során az elkérni kívánt cél, azaz a leküzdeni kívánt kártevő, kórokozó, vagy gyomnövény esetében a megfelelő hatóanyag, illetve az azt tartalmazó készítmény helyes megválasztása még egyáltalán nem teljes garancia a sikeres védekezésre. Igen sok esetben a kezelések hatékonysága finoman szólva is „kritikán aluli”, ráadásul a várt, de elmaradt hatékonyságért az esetek döntő hányadában mimagunk, a kijuttatást végzők vagyunk a felelősek.
Nem árt még most, a szezon kezdete előtt áttekinteni, hogy melyek azok a lehetőségek, ahol a kijuttatás során hibázni lehet, és mely módszerekkel van esélyünk a hibáinkat korrigálni.
A víz, mint alábecsült hatótényező
A növényvédelmi kezelések során az esetek túlnyomó többségében vízben oldva juttatjuk ki a növényvédő szereket különféle módszerekkel. Ez a víz ugyanakkor egyáltalán nem egy stabil mindenütt azonos jellemzőkkel leírható, kémiailag semlegesnek tekinthető anyag. Ez legfeljebb a laboratóriumokban használt, nem is természetes eredetű desztillált vízre lehet többé – kevésbé igaz.
Viszont a mezőgazdaságban permetezésre használt víz valamilyen természetes vízforrásból származik. Ez mindenféle, már korábban feloldott anyagokat tartalmaz, amelyek döntő mértékben képesek befolyásolni azt, hogy ez az oldószerként szolgáló víz milyen mértékben lesz képes negatív befolyásolás nélkül megfelelni az oldószer szerepének.
Kemény víz, gyenge hatás
A vízben lehetnek különféle oldott sók, amelyek a víz elforralása, elpárolgása után szilárdmaradékként ott is maradnak. Ezek a sók, döntő mértékben a kalcium és magnézium sók felelősek a víz keménységéért. Kemény vízben sok anyag nehezebben oldódik. Éppen ezért a szélsőségesen kemény vizek esetében akár a permetezéshez használt víz mesterséges lágyítására is szükség lehet.
pH-kérdés: az elfelejtett alapbeállítás
A permetezés során használt víz esetében annak kémhatása még ennél is fontosabb, csak sajnálatos módon erről valamiért szeretünk megfeledkezni. Mivel minden növényvédő szernek megvan az optimális pH tartománya, amelyben a hatékonysága a legjobb, így mindenképpen szükséges (lenne), hogy az oldószer kémhatása, PH értéke is ehhez igazodjon. E tekintetben hatalmas problémák, hiányosságok fedezhetőek fel részben a gyártók, forgalmazók esetében, részben pedig a felhasználók, alkalmazók oldaláról.
Gyártói felelősség és információhiány
A gyártói részről egyrészt sok esetben hiányzik, vagy csak nagyon nehezen hozzáférhető az a fontos információ, hogy az adott készítmény mely pH tartományban hozza a legjobb hatékonyságot. Még durvább hiba, hogy egyes gyári kombinációk, vagy még gyakrabban egyes, a forgalmazók által ajánlott szer kombinációk teljesen szembe mennek az optimális pH követésére irányuló, ésszerű törekvésnek.
Igazság szerint a legjobb az lenne, ha akár a NAK, akár a Nébih, vagy bármely más, szakmai szempontból releváns, országos hatáskörű szervezet összeállítana és naprakészen tartana erről, vagyis a különböző, engedéllyel rendelkező készítmények PH optimumáról egy mindenki által elérhető, hiteles adatbázist.
Rezisztencia ellen – de milyen áron?
Igen jó példa erre a kalászosokban a vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) ellen több forgalmazó által javasolt neonikotinoid (acetamiprid) és szintetikus piretroid kombináció, amelyet a célszervezetek piretroid rezisztenciájának kialakulása hívott életre. Ezzel a megoldással sajnos van két, súlyosnak ítélhető probléma is.
- Ha ténylegesen van (márpedig nagyon is van) rezisztencia a szintetikus piretroid hatóanyagok ellen, akkor miért tegyük bele a permetlébe? Felesleges költség, hatása viszont jó eséllyel nem lesz!
- Az acetamiprid pH optimuma az akut toxicitás tekintetében pH 9 környékén van, a hatástartam tekintetében pedig pH 8 környékén, azaz enyhén lúgos tartományban. A piretroidok esetében a pH optimum az enyhén savas, valamivel pH 6 feletti értékek az ideálisak. Egy efféle kombinációnál – ha egyáltalán van, aki törődik a permetlé pH értékével – milyen pH értéket alkalmazzunk a kijuttatáskor?
Ez esetben vélhetően lehet, hogy jobban járunk, ha elhagyjuk a szintetikus piretroidot a valószínűsíthető hatástalanság miatt és a tisztán a neonikotinoid hatóanyagú készítménnyel hajtjuk végre a kezelést enyhén lúgos permetlé kémhatás beállítása mellett. A gazdálkodó pénztárcája mellett a környezet is jobban járna így, mivel a piretroidok gyakorlatilag nulla szelektivitásuk miatt a rovarvilág nem megcélzott tagjai között hatalmas pusztításra képesek.
Technika nélkül nincs hatékony növényvédelem
A kijuttatási technika gyakorlatilag már évtizedek óta meglehetősen problematikus, hibákkal terhelt pontja a hazai növényvédelemnek. Hiába a jó pár éve drasztikusan szigorított jogi szabályozás, a permetező gépek kötelező alkalmassági vizsgálata, napjainkban is találkozni – jellemzően kis magán gazdálkodók esetében – rettenetes állapotú „bontószökevény” gépekkel.
Amelyek valahogy túléltek minden eddigi szigorítást. Gazdáikat nem tudni miért, de nagyon nem érdekli az, hogy a napjainkban már szinte „arany áron” elérhető növényvédő szereket ezekkel a gépekkel kijuttatni hatékonyan biztos, hogy nem lehet.
Szórófejek, amiken milliók múlnak
Mindemellett ha a permetező gép amúgy technikailag hibátlan is és alkalmas is lenne egy adott növényvédelmi probléma megoldására, gyakorta a helytelen szórófej választás miatt nem lesz a kezelés kellően hatékony. Sokszor adott is a lehetőség a permetező gép szórókeretén a szórófejek egy kézmozdulattal történő átváltására is, de a lustaság sajnos még mindig nagy úr.
Jó lenne, ha minél több növényvédő szer felhasználó rájönne arra, hogy saját jól felfogott érdekében valamivel több figyelmet fordítson arra, hogy a drágán megvásárolt növényvédő szer úgy kerüljön kijuttatásra, hogy az a tőle elvárt hatást ki is tudja fejteni.
A képek a szerző felvételei.
