A nyár eljövetele, az egyre melegebb nappalok és éjszakák több kártevő esetében is felgyorsítják azok növekedését, fejlődését. Igaz ez a különféle, több nemzedékes kártevőkre is, mint amilyenek pl. a levéltetvek vagy a takácsatkák. Ez utóbbiak ízeltlábúak ugyan, de nem rovarok, hanem a pókszabásúak közé tartoznak.
Szántóföldjeinken és a kertekben leginkább a nagyon gyakori és szélsőségesen polifág kétfoltos takácsatkával (Tetranychus urticae) találkozhatunk. Nem árt megismerni ezt a károsítót, hogy tudjuk, mire számíthatunk a részéről, valamint hogy mikor célszerű védekezni ellene.
Amit a takácsatkáról tudni érdemes
A kétfoltos takácsatka magányosan, kifejlett imágó alakjában telel át a talaj felszínén, elbújva a szerves törmelék között. Mivel meglehetősen melegkedvelő jószág, így csak április hónapban kezdi meg táplálkozását és szaporodását. A takácsatkák petéi igen aprók, jóval kisebbek még a szabad szemmel alig látható imágóknál is. A peték, majd később a különféle fejlődési alakok is döntően a levelek fonákán, a nagyobb erek mentén helyezkednek el, és a kártétel is eleinte itt jelentkezik.
Mindenütt jelen van – és minden növényt veszélyeztet
A kétfoltos takácsatka szélsőségesen polifág faj. Bár a lágyszárú növényeken károsít legszívesebben, de a gyümölcsfák és a szőlő sincsenek tőle biztonságban. Noha inkább a kétszikűeket kedveli, de az egyszikű kultúrák, mint pl. a kukorica, is gyakorta szenvednek a kártételétől.
Ez a kártevő rendkívüli módon kedveli az apró szulákot (Convolvulus arvensis), így a tavasz folyamán ezen a gyomnövényen kezdi meg a felszaporodását, és innen vált át a már felduzzadt populáció a különféle kultúrnövényekre.
Szaporodási ciklusa és fejlődési alakjai
Ennek a kártevőnek a fejlődése során több mozgó alakja is van. A petékből kikelő apró, fehér színű lárváknak csak 6 lábuk van. A soron következő nyugalmi (krizális) állapotok és vedlések során először protonimfa, majd deuteronimfa alakok jelennek meg. Ezeknek már 8 lábuk van, de még nem ivarérettek. Az utolsó mozgó stádium a már kifejlett adult nőstény egyed. Egy takácsatka-kártételi helyszínen a nyár során általában egyszerre mindegyik fejlődési alakkal találkozhatunk.
Hogyan károsítanak a takácsatkák?
A takácsatkák kártételüket alapvetően szívogatással okozzák. Csáprágóikkal átszúrják a növény epidermiszét, és az alatta levő sejtekből szívják ki a nedveket. Ez meglehetősen nagy tápanyag- és vízveszteséget képes okozni, főleg a vízhiányos nyári időszakban.
Szaporaságuk a védekezés egyik fő kihívása
Sajnos a takácsatkák mindegyik faja, így a kétfoltos takácsatka is rendkívül szapora. Évente 5-6 nemzedéket is képes lehet felnevelni. Éppen rendkívüli szaporaságuk okozza azt a tényt, hogy a megkésett védekezéseknél a populáció pár héten belül ismét eredeti méretében károsíthat tovább. Kártételük kevésbé látványos, ugyanakkor hatását tekintve meglehetősen súlyos, így sok esetben célszerű ellenük a védekezés.
Védekezési praktikák: rovarölő szerrel nem megyünk semmire
A takácsatkák ellen – mivel nem rovarok, hanem pókszabásúak – a „hagyományos” inszekticidek gyakorlatilag hatástalanok. Sőt, az atkák természetes ellenségeinek pusztításával még segítik is a takácsatkák populációjának gyors felszaporodását. Ellenük csak speciális atkaölő szerek, akaricidek használatával lehet védekezni.
Melyik szer, milyen fejlődési alakra hat?
Az akaricidek ugyanakkor nem hatásosak valamennyi fejlődési alak ellen. Egy részük döntően a peték és a frissen kikelt lárvák ellen hatékony, míg a többi mozgó alakra hatástalan. Másik részük a mozgó alakokat pusztítja, de hatástalan a lerakott peték ellen. Egy idősebb, már nagy létszámú populációban viszont egy időben valamennyi fejlődési alak jelen van, így a kezelés hatékonysága már eleve nem lesz akkora, mint pl. egy levéltetvek elleni kezelés esetében.
A kulcs a megelőző szemlézés
A kétfoltos takácsatka ellen a kultúrnövényeken kialakuló tünetek észlelése idején sokszor már késő is védekezni. Viszont nem árt a növényzet szemlézése során nagyítóval megnézni a levelek fonákát. Ha látunk takácsatkákat, akkor azok fel is fognak majd szaporodni, és akkor a védekezés már késő lesz. Erősen ajánlott tehát, hogy a kétfoltos takácsatka ellen az első egyedek észlelése után mielőbb kezdjük el a védekezést. Ebben akár az is segítségünkre lehet, ha a szinte mindenütt jelenlévő apró szulák leveleit is megvizsgáljuk. Ha ott már rengeteg a takácsatka, akkor csak napok kérdése, hogy megjelenjenek a kultúrnövények lombján.
Kijuttatás: ne csak permetezzen, célozzon is!
A szántóföldi kultúrák kezelése során figyelni kell arra, hogy a takácsatkák először mindig az alsó leveleken szaporodnak fel. Ez, valamint az a tény, hogy a levelek fonákát kell kezelni, különleges kijuttatási technikákat, pl. a sorok közé belógatott szórófejek alkalmazását teheti szükségessé. Ráadásul a fontosabb és veszélyeztetett kultúrákban, mint pl. a napraforgó vagy a kukorica, nincs engedélyezett készítmény, vagy csak néhány szernek van engedélye. Ilyen esetekben csak szükséghelyzeti engedély birtokában hajthatjuk végre a kezelést.
Vetőmag esetében különösen megéri a beavatkozás
Tény és való, hogy egy akaricides kezelés nem éppen a legolcsóbb növényvédelmi célú beavatkozás. Ugyanakkor hazánk vetőmagtermesztő nagyhatalomnak számít, és a vetőmagtermő táblákon minden megtermelt szem nagy értéket képvisel. Így ezekben az állományokban igencsak megéri a takácsatkák elleni hatékony akaricides védekezés.
A képek a szerző felvételei.
