A gazdálkodók egy jelentős része erős fenntartásokkal van a biológiai növényvédő szerekkel és biostimulátorokkal szemben, holott azok esetenként jobb hatásfokkal rendelkeznek kémiai versenytársaiknál.
Egy biológiai ágens engedélyezését vizsgálatok sora előzi meg, annak hatásmódjait, biztonságosságát és hatékonyságát illetően. A nemzetközi piacon az egyik legnagyobb részarányt a széles gazdakörű, hiperparazita gombanemzetségbe tartozó Trichoderma fajok képviselik.
A mikrobiológiai ágensek jelentősége a növényvédelemben
A szigorodó élelmiszer-biztonsági követelmények és a jóléti államokban jellemző fogyasztói igények mellett immár a politikai nyomás is egyre inkább a kémiai növényvédelem részarányának csökkentése felé hat.
Az európai zöld megállapodás (European Green Deal) és annak „termelőtől a fogyasztóig” (farm to fork) programja az organikus gazdálkodás súlyának növelését, továbbá a kémiai növényvédőszer-felhasználás felére csökkentését tűzi ki célul.
Sok károsító ellen rendelkezünk olyan természetes ellenségekkel, melyek hatékonyságukban megközelítik vagy felülmúlják a kémiai technológiát. Ezek jelenthetik az új tendenciáknak való megfelelés egyik lehetőségét.
Mind a hagyományos, mind a biológiai készítményekkel szemben támasztott fő feltétel, hogy legyen hatékony a célszervezet ellen, előállítása legyen költséghatékony, valamint teljesítse a biztonsági követelményeket, azaz ne legyen patogén vagy bármilyen módon toxikus a kultúrnövényre, az emberre, illetve bármely más, nem kórokozó/kártevő szervezetre.
A biokontroll ágensek és a biostimulátorok fogalmában is a stressz a kulcsszó.
Az előbbiek valamilyen biotikus stresszt mérsékelnek a patogén pusztításával vagy a növény felkészítésével a károsító elleni védekezésre, míg az utóbbiak az abiotikus stressz elleni toleranciát javítják, a növény biokémiai folyamatainak megváltoztatásával. Hatásmódjaik sokfélesége miatt mindkét csoportba beillenek a Trichoderma fajok.
A Trichoderma fajok hatásmechanizmusai
A Trichoderma nemzetséget régóta ismerjük mint a gombatermesztésben jelentős patogéneket, azonban csak közel száz éve írták le a hatékonyságukat Fusarium oxysporum és fakárosító gombák ellen.
Részei a talaj (és a rizoszféra) természetes mikroközösségeinek, a szerves anyagok és tápanyagok széles körét képesek hasznosítani, így tenyésztésük is igen költséghatékony. Ipari és mezőgazdasági melléktermékeken, hulladékokon is könnyen és gyorsan növekednek, ezért fenntartható módon, a körforgásos gazdálkodás irányelveinek megfelelően is szaporíthatóak, tehát megfizethető termék állítható elő belőlük.
Biológiai talajfertőtlenítésre is alkalmasak, hiszen a talajban könnyen és gyorsan növekednek, így csökkenthető velük egyes kórokozók életképes fertőző anyagának mennyisége a talajban. Egyes fajaik és törzseik képesek a növényi szállítónyalábok kolonizálására, így a kémiai anyagokkal korlátozottan elérhető helyeken is megvalósítható velük preventív, akár eradikatív védekezés.
Gombák elleni hatásuk rendkívül sokrétű. Egyrészt a Trichodermák által termelt kémiai agyagok képesek gátolni a kórokozó gombák spóráinak csírázását, illetve azok gombafonalait is közvetlenül megtámadják és károsítják. Ezen felül hiperparazita szervezetként a Trichoderma rátekeredik a tápgombája fonalaira, majd a termelt enzimeivel kilyukasztja a sejtfalát, hogy beltartalmukat és bomlástermékeiket felszívhassa.
Csótó András
Debreceni Egyetem, MÉK, Növényvédelmi Intézet
Dr. Kovács Csilla
Debreceni Egyetem, AKIT, Újfehértói Kutatóintézet
Dr. Karaffa Erzsébet
Debreceni Egyetem, MÉK, Élelmiszertudományi Intézet
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2022. szeptemberi számában olvasható.