Március utolsó dekádjában tovább folytatódott az átlagoshoz képest hűvösebb és szárazabb időjárás. A lehullott néhány milliméter esőt, időnként hózáport a rendszeresen feltámadó viharos erejű szél hamar felszárította.
A szárító szél tovább csökkentette a leginkább Kelet-Magyarországra jellemző belvizes borítottságot, de már eddig is jelentősnek mondható a növénykipusztulás. Másutt nagyon hiányzik az őszi vetésű növények fejlődéséhez az áztató eső. Pozitív következménye a szárazságnak, hogy a tavaszi simítózással, vetőágy előkészítéssel és a tápanyag utánpótlással időarányosan jól állnak a gazdaságok, viszont a korábban kiszórt szilárd nitrogén fejtrágyák hasznosulásával gond van, ami jól látszik a növények fejlődésén.
Az őszi árpa vetések zöme a bokrosodás állapotában van, az őszi búza pedig a bokrosodás kezdetén. Ettől a fejlettségtől ugyan sok helyen lehet elmaradás, főként búzában, mert az ősz folyamán megcsúsztak a vetéssel. Kifagyás az extrém eseteket leszámítva nem tapasztalható, a lazább talajokon viszont a szélsőséges hőmérséklet ingadozás miatt gyakori a felfagyás. Itt jó hatású volt a hengerezés.
A kalászosok növényegészségügyi állapota továbbra is jónak mondható. Árpában gyenge tünetekkel jelentkezik a hálózatos levélfoltosság, búzában pedig a szeptóriás levéltünetekről mondható el ugyanez.
A hideg idő miatt egyelőre csak észlelési szinten található vetésfehérítő bogár az árpában és a búzában. Népesebb betelepedéssel csupán majd a tartósabb felmelegedés után találkozhatunk majd, amennyiben a hőmérséklet folyamatosan 13-15 Celsius fok körül alakul. Most még az erdősávok avarjában várják a kellemesebb időt.
Az őszi káposztarepcében a szárormányosok kiugróan magas betelepedése a februári felmelegedés után kezdődött. A csúcs a hónap végén tetőzött, azóta a védekezések és a hideg hatására alábbszállt a kártétel, de a bogarak egy része most is a levélnyelek védelmében várja a jobb időt. A tojásrakás eddig a levélnyelek 15-20 %-át érintette. A most található lárvák feltehetően a fekete szárormányos fertőzéstől származnak. A repce kártevői közül létszámban most a nagy repcebolha imágó a domináns faj, a földibolhák jelenléte emelkedő szintet mutat, a szárormányosok egyedsűrűsége csökkenő darabszámot jelez.
Szórványosan már néhány repcefénybogár is megjelent, de az idő melegedésével hamarosan tömegesen fogják majd a sárgatálak és a ragacsos fogólapok, ezért azokat rendszeresen ellenőrizni kell. A repce szempontjából a gyors felmelegedés lenne a kedvező, míg elhúzódó virágzás esetén fokozódni fog a kártételi veszély, több bimbót fognak megrágni a fénybogarak.
