A februári kellemes napok után március közepén ismét hűvösebb napokat ígér a meteorológia. A maximum hőmérséklet csak időnként és átmenetileg haladja meg a 10 Celsius-fokot, éjszakánként jellemzően fagypont körüli értékeket mérhetünk.
Az igen száraz február után március első harmadáig szintén alig esett csapadék, így a talajok legfelső rétege csontszáraz. 150 centiméterig van ugyan nedvesség a talajban, de ha nem töltődik tovább, akkor ismét száraz tavasz elé nézhetünk. A talajmunkák a belvizes foltok kivételével mindenütt végezhetők, célszerű a talajokat a vetési-ültetési munkálatokig lezárva tartani, hogy minimálisra csökkentsük a vízpárolgást.
A viszonylag hideg napok lehetőséget adnak a még el nem végzett faápolási-metszési munkák befejezésére, a fák nem várnak, már az őszibarack is fakadás előtt áll, rügyei gyapjasan duzzadva várják a melegebb napokat. Még van lehetőség a virágzás kezdete előtt réztartalmú gombaölő készítménnyel megtenni az óvintézkedéseket a tafrinás levélfodrosodás fertőzés elhárítására. A kórokozó már a rügyben levő levélkezdeményeket képes megfertőzni, amennyiben a csapadék bemossa a szaporítóképleteket a rügypikkelyek közé. Az így megfertőzött levélkék már betegen bújnak elő, de csapadékos tavaszon a betegség később is, a meleg napok tartós beköszöntéig képes a növényt megbetegíteni. Virágzáskor már más, nem réztartalmú készítményre kell alapozni a levélfodrosodás elleni védekezési stratégiát.
A korán fakadó ribiszke levelein már most kezdi szívogatását a levélpirosító ribiszke levéltetű. A fakadó levélkéken szívogató levéltetű az első levelek torzulását, piros elszíneződését okozza. A torz növekedésű levelek fonákán megfigyelhetjük a kártevőt. Ugyancsak közeli veszély az almafa levélpirosító levéltetű megjelenése, kártétele a levelek egészen fiatal, úgynevezett „egérfüles” állapotára tehető, tehát a lemosó permetezés utáni időszakban kell megakadályozni a levéltetű szívogatását. A károsított levelek szintén élénkpirosra színeződnek és torzulnak, a levélfonákon megtalálhatók a tüneteket okozó „tettesek”.
A csonthéjas termésű gyümölcsfák első komoly problémájára is most készüljünk fel, mert a mandula már a síkvidéki tájakon is kibontotta szirmait, de a korai kajszifajták szintén virágzás közeli állapotban vannak! A virág- és hajtásfertőző monília ellen rézzel érdemes kezdeni a védekezési programot, rózsaszín bimbós állapottól pedig más, engedélyezett szerekkel folytassuk a kezeléseket, egészen a sziromhullás utáni időszakig. A kórokozó igen agresszíven fertőzi a csonthéjas termésű gyümölcsfákat, ezért csak többszöri kezelés adhat elfogadható eredményt az ellene való védelemben. A virágzás utáni időszak hirtelen hajtásszáradását is ez a betegség okozza, de a fertőzés már jóval korábban, virágzás idején következik be. Akkor már tehetetlenek vagyunk, most kell megelőzni a bajt.
