A szőlőültetvényekben jelenleg is általános az intenzív talajbolygatás, főleg ami a szőlő sorközeit érinti. Ezzel szemben megoldást jelentő alternatíva lehet a növénytakarásos kezelés. A sorközvetés folytán azonban a talajt átszövő gyökérzet vízkonkurenciaként jelenhet meg a szőlő számára, és azokban az esetekben, amikor ez kerülendő, például telepítés esetén, megoldást jelenthet a szalmatakarás.
A sötétbarna, humuszban gazdagabb talaj felmelegedésre, ezáltal a párologtatásra való hajlama sokkal kifejezettebb, így jelentős mennyiségű vizet veszíthet: szalmatakarással csökkenthetjük a vízveszteség mértékét.
– mondta el dr. Kovács Barnabás, szaktanácsasdó, a MATE Szőlészeti és Borászati Intézetének adjunktusa Kisapátiban, az általa vezetett Biovitis pincészetnél tett látogatásunkkor.
A kellően vastag, elhalt növényi maradványnak, jelen esetben szalmatakarásnak köszönhetően a gyomok csírázásához szükséges fényviszonyok sem alakulnak ki, és így nem szükséges a kapálás sem. Hogyha intenzív kapálás, és szervesanyag-beforgatás zajlik egy talaj esetében, a szervesanyagot lebontó korhadéklakó szervezetek felszaporodnak a mikrobiális közösségen belül.
– tette hozzá a szaktanácsadó.
Általános, hogy a talajművelés helytelen kivitelezése folytán a szénmegkötési egyenleg kedvezőtlenül alakulhat. A talajbolygatás beszüntetése jelentős költségcsökkentő hatással is bír, aminek különösen ilyen inputanyag árak mellett lehet üdvös hatása.
A sorközművelés gyakorta alkalmazott technológiai eleme a totális gyomirtók bevetése is. Vagyis ha kémiai gyomszabályozásra adjuk a fejünket, várható, hogy a talaj mikrobiális közösségén belül nagyfokú diverzitáscsökkenés következik be. A tápláléklánc sérül, a patogén szervezeteket kordában tartó hasznos szervezetek aránya csökken, hiszen ezek a fajok kevésbé toleránsak a kemikáliákkal szemben, így a folyamatnak jelentős növényegészségügyi vonatkozása is van…
