Lelkes rajongója vagyok Vujicsics Együttes zenéjének… Nem, ne hagyják abba az olvasást, jó helyen járnak, a továbbiakban nem erről vagy a délszláv népzenéről fogok értekezni, hanem a Pécsi borvidékről és egy ottani borászról igyekszem majd Önöknek minél többet elmesélni. De akkor, hogyan is kerül ide a Vujicsics Együttes? Hát úgy, hogy Horváth Zoltán borász az emlegetett együttes tagja volt, aki mesterien játszik – többek között – prímtamburán, basszprímtamburán és csellótamburán is…
Nem állítok valótlant, ha azt mondom, keveset tudok a Pécsi borvidékről, azonban az igazsághoz akkor járok a legközelebb, ha inkább töredelmesen bevallom, hogy gyakorlatilag semmit nem tudok hazánk második legkisebb borvidékéről. Ezért – na meg a zenei szál miatt is – vártam nagyon a beszélgetést Horváth Zoltánnal. Nem csalódtam: szakavatott kalauzt kaptam, aki megismertetett a borvidék adottságaival, lehetőségeivel és nehézségeivel egyarán.
Elsősorban azt kell tudni erről a borvidékről, ahová a mohácsi termőhely és a mohácsi szőlőhegy is tartozik, hogy kiváló adottságokkal rendelkezik, azonban nincs megfelelő módon kiaknázva. Nagyrészt első osztályú szőlőkataszterű az a közel 6000 hektár, amelyből mára fájdalmasan kevés, mindössze 600 hektár áll művelés alatt. Egykor gyakorlatilag minden baranyai falu határában volt szőlőhegy és pincesor, mára azonban nagyon nagy bánatunkra, lassan a legkisebb borvidékünk, a Somló is megelőz bennünket. Személy szerint nagyon reménykedtem abban, hogy a villányi termelők, akik egyébként vásárolnak szőlőt az itteni termelőktől, majd forgalomba hozzák, feltüntetve az alapanyag eredetét, de inkább ’Pannon’, vagy ’Dunántúli’ megjelölés szerepel a palackjaikon.
A szőlő nyomott felvásárlási ára miatt számos szőlőtermelő gondolkozik azon, hogy felhagy a tevékenységével. Mindeközben egy másik részük pedig nem tudta ’meglépni’ azt, hogy palackozható minőséget állítson elő. Aki azonban palackozásra adta a fejét, az merem állítani, hogy remek minőséget produkál
– foglalja össze.
Amikor minderre azt találom mondani, hogy ez a beszélgetés kezd igen szomorú lenni, azzal vigasztal, hogy vannak azért derűlátásra okot adó mozzanatok is, csak a legelején tisztázni akarta, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük a borvidéknek és az itt dolgozó szőlészeknek, borászoknak. Mielőtt azonban reményteli dolgokat kezdenénk sorba venni, azt is hozzá teszi, hogy ő is fárad, hiszen ketten, egy bejelentett alkalmazottal végeznek el valamennyi munkát az ültetvényben.
és akkor eljutottunk végre azokhoz a bizonyos napsugarakhoz…
A mohácsi szőlőhegyen lévő ültetvény – ahogy felidézi – teljességgel zöldmezős beruházás volt:
Mindig volt a családban szőlő, de a jelenlegit zöldmezős beruházásként valósítottam meg. Hat és fél hektárral rendelkezem, nem is akarom tovább növelni, ez az, amit másodmagammal még az igényeimnek és az elvárasaimnak megfelelően tudok művelni. Nem kárpótlásból vásároltam, saját kezünkkel ültettünk minden tőkét. Hobbikerteket vásároltam fel, hogy üzemi léptékben művelhető terület hozzak létre. Az ültetvényünket a hagyományok, a természeti adottságok és a borpiaci fejlemények, illetve fajtaszerkezet figyelembevételével alakítottuk ki, és 2,2 m x 0,8 m térállásban telepítettük: 2003-ban és 2004-ben 1 ha Cabernet franc, fél ha Cabernet sauvignon, 0,3 ha Cirfandli, fél ha Kékfrankos, 1 ha Királyleányka és 0,3 ha Néro.2009-ben ,500 tőke Kadarkát, míg 2011-ben fél ha Pinot noir-t. 2018-ban pedig az újabb telepítéseink között különleges Olaszrizling klónok, Furmint, Csomorika és Syrah szerepeltek. Ezek között vannak azok az érdekes fajták is, amelyek -úgy gondolom- megoldást jelenthetnek a problémáinkra és sokat javíthatnának a kispincészetek helyzetén.
fajták leporolva
Belekezdtem egy projektbe, nevezetesen abba, hogy a helyi fajták létjogosultságát bebizonyítsam. A vörösbor piaca stagnál, a magyar fogyasztók jobban szeretik az élénksavú, fröccsben is fogyasztható tisztességes fehér bort, mi pedig a hazai piacra dolgozunk. Nyakon vágom hát a Cabernet franc-t, és úgy ahogy van, telepítek helyette még Csomorikát, amiből az országban kevés van. Ami kevés palackot eddig piacra dobtam, az mind elfogyott. Nem kell Villányt, Szekszárdot majmolnunk, van itt eredeti, helyi szőlőfajtánk, amelyből remek bor készíthető. Nagyon izgat a Kövidinka és a Bánáti rizling, amelyből egykor több ezer hektár volt az országban… Egy hibája volt mindössze, hogy a szocialista gazdaságba nem fért bele. Az olaszoknak háromszáz saját fajtájuk van, melyeket mára elég sikeresen újraértelmeztek. Nekünk is ez kellene tennünk, el kellene engedni a bordói fajtákat, a Chardonnay-t és még jó néhány másikat, és ezzel együtt utat kellene adni a Kárpát-medenceieknek.
Zoltán az Olaszrizlinget is leporolja, vallja, hogy sokkal többre érdemes ez a fajta annál, mint ahogy az elmúlt évtizedek bántak vele:
Nagyon szép klónjait gyűjtöttem össze, célom az, hogy újraértelmezzem ezt a fajtát. Nálunk egykor jellemzően a badacsonyi kutatóintézet szocialista nagyüzemre szelektált klónjai voltak az engedélyezettek telepítésre, mint pl. B20-as. Ezzel ’csak’ az a gond, hogy korán érik, nagyon cukros, eldobja a savát és aromátlan. Le is rombolták ezzel az olaszrizling kultuszát, hiszen az jellemzően nagy alkoholtartalmú, későn szüretelt bor lett, minden benne van, csak épp a fajtajegyek nem. Kóstoljunk meg egy régi ültetvényekről származó aromás, zamatos bort és egyszerűen rájön az ember, hogy mi is az olaszrizling. Ezért döntöttem hát úgy, hogy ezt a fajtát is telepítem. Senki sem hitt nekem, mikor évekkel ezelőtt azt mondtam, hogy nem Irsai Olivér kell ide, hanem Furmint. Vegyes ültetvényekben elő-előfordult, de fajtatisztán, talán ketten, ha foglalkozunk vele a borvidéken. Igazam lett, nagyon szépen mutatkozik ezen a termőtájon, megtartja a savát, több évig érlelhető, szép és nemes bor születik belőle. Már a második évjárat szép elismerést hozott.
A kezdetekben nagyjából fele-fele arányban voltak a kék és a fehér fajták itt a birtokon, most billen át a mérleg a fehér felé. Zoltán elképzelése az, hogy a következő években ez még inkább így lesz, sőt, a meglevő fajtákból sem fognak vörösbort készíteni, hanem rozét és sillert, illetve ami nem túl gyakori, a kadarkából fehér bort is palackoznak:
A Kárpát-medence nem bővelkedik a kék szőlőkben, van Kadarkánk és Kékfrankosunk. A Kadarka nem veheti fela versenyt a világfajtákkal, színanyagban, tannin tartalomban elmarad ezektől. Viszont -és ez nagyon lényeges- a magyar gasztronómiába gyönyörűen beilleszkedik: paprikás ételekhez, például a mohácsi halászléhez tökéletesen ez passzol.
„saját borom iszom, ennek megfelelő a növényvédelem”
Engem az adminisztrációval a világból kilehetne zavarni, tulajdonképpen ezért nem indítottam el az ültetvények bio minősítését. Gyomirtót, rovarirtó szert nem használunk a szőlőben. Igyekszünk rézzel és kénnel megoldani a növényvédelmet, ebben az évben ez sikerült is. Én borivóként kerültem a szakmába, a saját boromból is jócskán fogyasztok, és nem vagyok a saját magam ellensége. A sok kézimunkában és a szellős lombfalban hiszek, na meg a redukált tőketerhelésben, de ebben sem a végletekig. Maximum 60-70 mázsa az, amely nálam egy hektáron megterem. A növényvédelemnek kedvez, hogy nagyon jó helyen, egy széljárta fennsíkon van a birtok. Ennek is köszönhetően komolyabb növényvédelmi probléma utoljára 2014-ben volt.
Ez a fajta szemlélet, mondhatnánk kevéssé elterjedt még a környékbeli kistermelők körében.
Még augusztusban is hallottam olyat, hogy permetezni kellene még egyet. Mondom erre, hogy légköri aszály van, nincs az a gomba, amelynek ez kedvezne. Ezentúl a szüret is előbbre került, 30 nappal előtte pedig nem illik permetezni a szermaradványok miatt, kevés eső várható, nem mossa le semmi, és a vegyszer átmegy a mustba, onnan a borba, akadályozza majd az erjedést. Előfordul, hogy hoznak mintákat a termelők, kérdezik, mi a probléma, mert, úgymond ’megakadt’, és én pedig érzem benne a vegyszer ízét.
A beszélgetés elején elhangzott, hogy a birtok létesítésekor az is szempont volt, hogy ahol lehet, gépeket vonjanak be a művelésbe. Kevés az ember, így a meghatározó kézimunka mellett többek között egy ültetvénytraktor segíti a munkát, csonkázóval, kultivátorral, permetezővel, mulcsozóval:
Ládába szüretelünk, negyedórán belül feldolgozzuk a szőlőt, minden egyes fuvart azonnal bogyózunk, feldolgozunk. Nincs a csillébe borogatva, félig összetörve, antioxidáns védelem nélkül hagyva. A mustot, ahogy mondani szoktam, a szakma szabályai szerint kezelem: A nagytestű vörösborok hordóba kerülnek, ehhez 500 literes hordót használok, helyi kádárok munkáit. Miért is mennék odébb? Tökéletesek, mecseki és zempléni tölgykeveréket használnak. A Furmint is hordóba kerül, azt gondolom, hogy a hordó mindig ’összerázza’, lekerekíti a bort. Jó, ha a borok kapnak egy ilyenkis hordós érlelést, amely nem ül rá a borra, nem szeretem azt, ha a fa izét nyalogatjuk abban.
értékesítés
A Covid óta az értékesítés, mint másoknál is, megborult. A járvány alatt a legfontosabb csatorna a weben keresztül zajlott, ott vagyunk a Pannon Borbolt kínálatában, de megtalálható boruk a pécsi Bortársaság boltjában, na meg természetesen itt, helyben, a pincénknél is. Vendégfogadásra terveztük, vannak fix rendezvényeink is, igyekszünk bevonzani a borturistákat is. A helyi értékesítés, az, hogy pince áron jutnak a keresett palackokhoz, mind nekik, mind nekünk kedvező. Érthető hát, hogy az értékesítés ezen részét növelni szeretnénk a közeljövőben.
Zárszóként hadd említsem meg, hogy annak, aki ide látogat, annak jó eséllyel lehetősége lesz remek muzsikát is hallgatni, bár már nem Zoltán, hanem a fiatalabb generáció kezében van a hangszer…
