A Pécsi Borvidék jelenleg az ország legkisebb borvidékei közé tartozik, a területe ennek ellenére két részre oszlik, amelyeknek éghajlati, talajtani adottságai egymástól elkülönülnek: az egyik a szigetvári, a másik a mohácsi körzet. Ez alkalommal a mohácsi körzetbe látogattunk el, közelebbről a Hásságyba, a Belward pincészetbe, amely igen komoly változásokon ment át az elmúlt tizenöt évben. Beszélgetőtársam a borászat egyik újragondolója, annak vezetője, Wilhelm Dávid borász volt.
Pécsi borvidék, Magyarország legkisebb borvidékei közé tartozik, ez részben azért alakult így, mert a szőlőterületek legjava, központosulva Pécs és szűk agglomerációjához tartozott. „Azok az adottságok azonban, amelyek a szőlőnek rendkívül optimálisak, a csodaszép villáknak is kedveznek, ebből a vetélkedésből pedig az utóbbiak kerültek ki győztesen.” – mondja Dávid, a térség jellemzőit ismertetve. „Azt gondolom – folytatja a gondolatsort – a területek csökkenésével több más borvidéknek is szembe kell néznie az elkövetkező egy évtizedben, elsősorban az Észak-balatoninak, és az etyekinek.”
Mint azt megtudom, a Pécsi borvidék mindösszesen 600 hektár, amely két további körzetre, a szigetvárira, illetve a mohácsira tagolódik. Hásságy a mohácsi körzetben található, melynek klímája és időjárása szélsőségektől mentes, szubmediterrán jellegű. Szőlőtalajára a löszös, kötött erdőtalaj (barnaföld) és vörösagyag tartalom a jellemző. Az évi középhőmérséklet 10,5-10,8 ℃, az évi napfénytartam 2060-2080 óra, az éves csapadékmennyiség pedig 700 és 850 mm között váltakozik. Nem meglepő, hogy a források erről árulkodnak. Fehérboros vidék ez, a területek 70%-án fehérborszőlő-fajtákat termesztenek. Míg a Cirfandli, a borvidék híres fajtája mellett Mohács közelében a Juhfark és a Királylányka, addig itt a Hásságy térségében elsősorban a rizlingek és a Zöldveltelini a népszerűek.
A borász, Dávid
Ahogy fogalmazott, ő itt szocializálódott a borvidéken, családi gyökerei, gyermekévei ide kötik. Közgazdászként végzett, azonban már az egyetemi évek alatt elkezdett dolgozni borászatoknál, Villányban a Polgár Pincészetnél, utána a Halasi pincészetnél helyezkedett el, majd ezt követte Jackfall Bormanufaktúra, ezután érkezett vissza ide a borvidékre és nagy energiákkal vetette bele magát a Belvárdgyulai Mezőgazdasági Zrt. pincészetének az újragondolásába. Akkor 2015-öt írtunk, nézzük hát, honnan indult ez a történet és hol tart ma…
A Belward pincészet
Amely a zártkörű részvénytársaság egyik ágazata. A Belvárdgyulai Mezőgazdasági Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Baranya megye egyik meghatározó mezőgazdasági tevékenységet végző cége. Fő tevékenysége a szántóföldi növénytermesztés, de emellett igen jelentős a tejhasznú szarvasmarhatartás és a sertéstenyésztés is. A szőlőtermesztés, a borkészítés gyökerei a hatvanas évekig, az egyik jogelőd a termelőszövetkezet létrejöttéig nyúlnak vissza. Akkoriban az elsődleges kívánalom a mennyiségi termelés volt, hiszen a KGST piac ezt követelte meg. A rendszerváltást követően történt némi változtatás, de a teljes szerkezeti átalakítás váratott magára, egészen 2014-ig, amikor is megszületett a Belward márkanév, hiszen, mint azt Dávid mondja, a mai világban, a komoly versenyszférában lehetetlen úgy bort értékesíteni, hogy nincs mögötte egy brand… Ezzel együtt elindultak a fejlesztések, átalakítások is, jellemzően pályázati forrásokból:
„Területet csökkentettünk, amikor ide kerültem az összterület 51 hektár volt. Egy borászatnak, most a gazdasági oldalról megközelítve a kérdést, nagyon fontos, hogy optimális birtokmérete legyen, tudni kell azt, hogy mire képes, milyen technológiai lehetőségei vannak. Mi akkor egy kvalitási borászatot álmodtunk meg és azok is lettünk. Az átvett ültevények állapota, részben a telepítésük, részben a fajták miatt nem volt erre jó alap. Mintegy húsz hektárt kivágtunk, ezek még 87-es telepítésű, tipikus rendszerváltás előtti szőlőültetvények voltak, nem volt rentábilis a művelésük, nem voltak gépesíthetők olyan mértékben, amit a mai kor megkövetel. Ezt követően telepítettünk, három ütemben, 25 hektárt. Jelenleg hét hektár dűlő van, amelyet még 1997 előtt telepítettek, de ezek átalakítása is folyamatban van. Eddig művelési módokat változtattunk, most pedig pályázati forrásból a szerkezetátalakítás következik. A birtok újragondolásánál a szálvesszős művelési módot választottuk, úgynevezett javított Guyot művelésmóddal. Jelenleg a faoszlopokat cseréljük le fémoszlopokra, ezt a gépesítés kívánja meg, azt pedig részben a munkaerőhiány indokolja.
A munkaerőhiány a fitotechnika teljes területére jellemző. Nagyon nagy probléma, mert elfogynak a munkások, a szőlőben dolgozók átlagéltkora már most 60 év felett van. A 25 hektárt géppel tudjuk szüretelni, a kombájn ezt nagyban megkönnyíti, behordó kocsival szintén rendelkezünk. A pincészettől, a feldolgozótól a szőlőterületek egy kilométernyi távolságra helyezkednek el, így nagyon gyors a beszállítás. Mivel a portfolió nagy részét a reduktív borok adják, nagyon fontos, hogy a feldolgozás gyors legyen. A tavalyi év hőhullámai, kiugró hőmérsékletei katalizátorként működtek az oxidációnál. Ezt el akarjuk kerülni a reduktív vonalban, ezért tíz fajtából nyolcat éjszaka szüreteltünk.”
Ivó, Campus, Classic
„Fehérboros vidék, bár nagyon szép vörösboros tételek is tudnak itt születni, de a klíma, a fogyasztói trendek az előbbinek kedveznek. Az úgynevezett Y vagy Z fogyasztók az illatos, félillatos fehéreket vagy rozékat keresik. Mi ebben erősek vagyunk, aki a portfoliónkat nézi, láthatja, hogy házasított boraink nincsenek, fajtaborokat szeretnénk csak készíteni, ezek által megmutatni a saját termőhelyeinket, illetve a fajták speciális jellegét. Legyenek bennük felismerhetőek az elsődleges primer vagy szekunder fajta jegyek, nekünk ez az, ami nagyon fontos.”
A Belward portfoliójában három borcsalád található: az úgynevezett Ivóban vannak a nagyobb kiszerelésűek, 3-5 literes Bag in Boxok, illetve másfél literes magnum palackok. Ezekkel leginkább a gasztroszegmensben találkozhatnak a fogyasztók, illetve a pincészetnél lévő vinotékában. A palackos borok között igen közkedvelt a Campus borcsalád, mint megtudom, a névadás a lokálpatriotizmusra utal, hiszen Pécs, a megyeszékhely igen híres egyetemváros is. A reduktív borcsalád elsősorban a fiatalokhoz szól: Irsai Olivér, Sauvignon Blanc, Zöldveltelini és Pinot Noir alkotják, de ez utóbbi is könnyű, gyümölcsös, új stílusú. A Classic borcsalád, ahogy a szlogenje is összefoglalja: Klasszikus fajták, egyedi stílusban. Ebben Olaszrizling, Rajnai Rizling, Chardonnay, Hárslevelű, Cirfandli a családtagok, illetve hozzájuk csatlakozik egy prémium Kékfrankos is.
„30 hektárunk fehér, csak 3 hektár a kékszőlő, az pedig Pinot Noir, illetve Kékfrankos. A Pinot Noirt igen alkalmas arra, hogy belőle elegáns borok készüljenek. Igaz, hogy rétegbor, ez a francia kadarka. A Campus borcsaládba nagyon beleillik, fél éves hordós érlelést kapott, friss, lendületes, jó savakkal bír, igen jól fogyasztható bor. A Kékfrankos pedig, amely a Classic borcsalád meghatározó eleme, ugyanolyan beltartalmi értékekkel van megáldva, mint egy villányi Cabernet franc. Lehet kékfrankosból is nagyon vastag, testes komplex csúcs vöröset készíteni, csak senki nem próbálkozik ezzel, mert erre beváltak a bordói fajták, amelyet mindenki jobban preferál. Nekünk szívügyünk a Kékfrankos, de nagy része a roséként végzi országszerte. Ez a fajta sokszínűsége miatt van így. De nem szabad elfelejteni, hogy ennél jóval sokszínűbb, a napokban találkoztam az egyik borász barátom nagyon érdekes tételével, aki kékfrankosból készített fehérbort a Szekszárdi borvidéken.”
Reduktív és hordós erjesztés is
Amíg a Campus, illetve Ivó borcsaládra zömében a reduktív, addig a Classic esetében a hordós erjesztés a jellemző: „Több érlelési és erjesztési módot különböztetünk meg. Vannak tételek, amelyeket irányítva erjesztünk, majd ezt követően hordókban érlelünk, van, amit félig irányítva, félig hordókban erjesztünk, míg vannak olyan tételek, amelyeket irányítva erjesztünk, majd koracél tartályba kerülnek. Pl. az Olaszrizlinggel nem az a célunk, hogy hordó túlsúlyos legyen, egy rajnai esetében az arany középutat szeretnénk megtalálni, egy Chardonnay-nál szintén. Vörösborok közül a Pinot Noir-ról már beszéltem a Kékfrankosunkat pedig barrique-hordóban erjesztjük, különböző időtartamokig. A 2019-es évjárat, amellyel most fogunk megjelenni 18 hónapig volt hordóban. Csak és kizárólag magyar hordót használunk, melyeket a Trust Hungary Zrt.-től vásárlunk, amely Közép-Kelet Európa legjelentősebb hordógyártója. Ez is tükrözi azt, hogy elkötelezettek vagyunk a térség hagyományai iránt.”
| Egy kis helyi bortörténelem 1015-ben már 110 szőlőművest írtak össze a pécsváradi apátság szolgálatában. A borvidék a kereszténység elterjedésével tovább fejlődött és kiváló minőségi borok hazájává vált. A borvidéken kettős szőlőkultúra nyomait lehet felfedezni. Az egyik a kelta – görögöktől eltanult -, a másik pedig az itáliai – a rómaiaktól fennmaradt – technológia. Sopianae (ma Pécs) fontos kereskedelmi utak kereszteződésében épült fel. Az Árpád-házi királyok uralkodása alatt a külföldi szerzetesek nagy kiterjedésű erdőségek irtásába fogtak, hogy a területet földművelésre alkalmassá tegyék. 1694-ben Baranya megye önálló címert kapott, amiben a szőlő is látható úgynevezett „heveng” formájában. A heveng kökényből készült rúdra akasztott fürtökből összeállított úgynevezett óriásfürt, amin a szőlőszemek betöppedtek és így eltarthatóvá váltak. Az 1830-as évek forradalmi változást hoztak: megjelentek az ültetvényekben a karók az addigi gyalogművelés helyett. A baranyai bor egyre több piacot hódított meg, a város iparát a borkereskedelméből származó jövedelem alapozta meg. A növekvő termelés, a külföldi és az egyre igényesebbé váló belföldi piac egyre nagyobb és magasabb szintű termelést követelt meg. Ekkor és ezért hozatta be a pécsi káptalan saját használatára az azóta pécsi specialitássá vált fajtát, az osztrák eredetű cirfandlit. Pécs másik húzóágazata a 19. században a pezsgőgyártás lett: 1859-ben Littke Lőrinc, a Törley-féle budafoki gyárat megelőzve, megalapította pécsi székhelyű pezsgőgyárát. A Littke család a 18. század elején bukkant fel Pécsett. Lőrinc – egy legenda szerint – gyermekkorában beteg lett, és betegségét meleg borban fürdetéssel gyógyították, ebből fakadt később a bor és a pezsgő melletti elköteleződése. Ami tény: a pezsgőkészítéssel kapcsolatos tanulmányait Franciaországban az 1830-as évek derekán végezte, innen Pécsre visszatérve építette meg a reneszánsz stílusú „pezsgőházát”. Az 1870-es évek végére a gyár országosan ismertté vált. Forrás: https://www.boraszportal.hu/ |
Kiemelt kép készítője: Csortos Szabolcs
