A Mátrai borvidék hazánk második legnagyobb bortermelő vidéke. Kevesen tudják, de többezer éves múltra tekinthet vissza. A XX. századig a szőlőművelés, borkészítés volt ezen a környéken a legfontosabb tevékenység, ám a II. világháborút követő időszakban úgy vélték a döntéshozók, hogy a legjobb, ami ezzel a vidékkel történhet az, ha ipari terület lesz. Mindez érthetően kevéssé kedvezett a borkultúrának. Mint ahogy az sem, hogy mind a Rákosi-, mind a Kádár-korszakban a Mátrai borvidéket az Egri borvidék részeként kezelték, és az itt termelt szőlő egri borként került forgalomba.
Az adottságok azonban továbbra is kiválóak maradtak: a vulkanikus alapréteget különböző vastagságban többnyire csernozjom barna erdőtalaj borítja, a vidéket pedig mérsékelten kontinentális klíma jellemzi. A szőlőültetvényeket a Mátra hegyvonulata védi az északi szelektől, kedvező mikroklímákat kialakítva. Gyöngyös és környéke, a Mátra déli lankái azok, amelyek a különösen jó feltételeket biztosítanak a minőségi borkészítéshez.
Ahogy azt beszélgetőtársam, Dunai Bernadett, a Dubicz Borászat és Szőlőbirtok egyik tulajdonosa összefoglalja, a nagyon jó adottságok és a még kevés marketing együttese jellemző erre a borvidékre, ugyanis még mindig kevesen tudják azt, hogy milyen remek borok készülnek itt, milyen borászatokhoz érdemes ellátogatni. Mindez, mondja Bernadett, szintén nehezíti azt, hogy a borvidék marketingje megvalósuljon, hiszen más és más érdekek vezetik a szereplőket. A Dubicz Borászat és a mögötte álló csapat azonban hisz a Mátrai borvidékben, és abban is, hogy sikerül a megfelelő kommunikációval, marketinggel azt az őt megillető helyre pozícionálni.
A borászat alapjait Bernadett szülei tették le, hiszen szerették a kiváló borokat és a Mátrát, így amikor a Gyöngyös központjában található borászat eladóvá vált, éltek a lehetőséggel. Dunai Ágnes, Bernadett édesanyja gyorsan lakhelyet váltott: Budapestről Gyöngyösre költözött, és kézbe vette a borászat irányítását. Ezt hallgatva óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, hogy miért éppen a Mátrára esett a választás számos borvidékünk közül…
De miért pont a Mátra?
„A kilencvenes évektől jártunk ide a szüleimmel kirándulni, húsvétolni. Szőke Mátyás borait megismerve igen hamar ráébredtünk, hogy milyen csodálatos borok születhetnek itt. A szüleim úgy gondolták – és ezt én is osztom -, hogy ebben a vidékben igen komoly potenciál van, ki kell használni, lehetőség van újat alkotni, ami más ismertebb borvidéken már ritkábban lehetséges. Gyönyörűek a szőlők, nagyon sokat belőlük más borvidékre szállítanak, remek alapanyagai a gyümölcsös boroknak. Megtaláltuk a saját víziónkat, hogy nekünk mit jelent a Mátra. Két irány van, az egyik a gyümölcsös-illatos boroké, amelyek szerintem a legjobbak, vagy az egyik legjobbak az országban, illetve a testes fehér boroké, hiszen a vulkanikus alapréteg – bizonyos területeken – a felszínen van. Mindez kedvez a nagyon komoly, szép fehér boroknak is.”
Beszélgetőtársam tovább folytatja a történetet, amelyből kirajzolódik a borászat életre hívása: „Az édesapám mai napig az építőiparban dolgozik, édesanyám pedig a vendéglátásban tevékenykedett, mielőtt a döntésüket meghozták. Eleinte borkóstolókra jártak, képezték magukat, és egyre gyakrabban merült fel bennük, hogy milyen jó lenne egy saját borászat. Először üzleti befektetésnek indult, egy év alatt kiderült, hogy ezt muszáj itt helyben csinálni, édesanyám le is költözött, ennek immár 18 éve. Én 2014-ben csatlakoztam a családi vállalkozáshoz, jogász végzettségem van, de nem találtam meg a számomra megfelelő területet, váltani akartam. Azt gondoltam, hogy amíg kitalálom, hogy mi is akarok lenni, addig besegítek édesanyámnak. Aztán itt ragadtam.”
A szőlőbirtok
„Összesen 114 hektárral foglalkozunk, ebből 100 hektár a termő, a többit tavaly telepítettük. Jellemzően folyamosan ültetünk, ugyanis nagyon lepusztult, elhasznált területeket vásároltunk meg. Az újratelepítés azért is szükséges, hogy egyrészt gazdaságilag is megérje, másrészt, hogy a minőség, fajtaszerkezet is megfelelő legyen. Ez a folyamat több lépcsőben történt, 2009-ben, 2014-ben, illetve tavaly. Azt gondolom – és ezt üzenem mindenkinek -, hogy a mai napig nagyon jó befektetés a Mátrában szőlőterületet vásárolni, az ismeretlenség, ami máshol egy termőterület hátránya lenne, itt előny. Nem ismert, így első osztályú területekhez lehet rendkívül nyomott áron hozzájutni.
Állami árveréseken is előfordult, hogy mi csak a mellettünk lévő csíkot akartuk megvenni, de olyan jó áron volt és nem érdekelt senkit, hogy 20-30 hektárral mentünk haza. Most már azonban befejeztük a bővítést. Kiemelt dűlőnk a Sár-hegy, nem véletlenül viselik a csúcsboraink a Sárhegy nevet. Ez a Gyöngyös melletti terület adottságait tekintve a Kopárral, Nagy-Egeddel van egy szinten, csak a már sokszor említett marketing hiányzott eddig mellőle. A művelése igen komoly kihívás, a nagyüzemi gazdálkodás előtt végig volt telepítve szőlővel, de akkor kiirtották, hiszen traktorral nem volt művelhető. A 2000-es években kezdték visszatelepíteni az ültetvényeket, mi egy 14 éves, 10 hektáros ültetvényt művelünk itt. Több fajtánk van, küzdünk a nagy erózióval, ráadásul majdnem mindent kézzel kell művelni.”
Fajták
„Azt próbáltuk megtalálni, hogy mi miben vagyunk a legjobbak. Azt gondoljuk, hogy az illatos fajtákban mindenképpen kiemelkedő ez a régió, például az Irsai Olivér, a muskotály; továbbá nekünk a víziónk még a Sauvignon Blanc, elég sokat telepítettünk. Ez az egyik irányvonal, a másik pedig a klasszikus testesebb borok: Olaszrizling, Hárslevelű, Szürkebarát, Chardonnay. Kékszőlőből nincs sok: Pinot Noir, Cabernet Sauvignon maradt ránk, abból is inkább rozét készítünk, illetve egy kevés vörösbort. A borok nyolcvan-kilencven százaléka reduktív, sok bort reduktívan erjesztünk, és azt követően kerül a tétel hordóba. A Chardonnay és az Olaszrizling az, amelyet eleve hordóban erjesztünk, majd érlelünk, de ezek nem készülnek nagy mennyiségben. Amikor nem kívánjuk őket tovább érlelni, akkor reduktív tartályban tároljuk őket.”
Palackszám
Mint azt Bernadettől megtudom, nem kerül minden fürt a palackjaikba, értékesítenek mustként, lédigként más hazai vagy külföldi borászatoknak is. Körülbelül 300-350.000 palacknyi az, amely a borászat címkéjével kerül a polcokra, illetve a gasztronómiába, zömében belföldön. Keveset exportálnak, de ezt szeretnék bővíteni: „A terület, illetve a technológia, amit elkezdünk mögé tenni kb. egymillió palackra van kalibrálva, és bízom benne, hogy egyszer elérjük…”
A borok értékesítése mögött igen komoly tervezés áll, hiszen, mint Bernadett mondja, ahhoz, hogy egyszer az egymillió palackot elérjék, az szükséges, hogy a fogyasztók minél több helyen jussanak hozzá a boraikhoz. Így azok éppúgy megtalálhatók az áruházláncok polcain, mint a borboltokban, vagy akár nyáron egy teraszon, fröccs formájában. A borcsaládokat is eszerint állították össze: van alap-, prémium- és csúcskategória is. A névváltás, amely öt éve történt, szintén a marketing szerves része: „Családunk 2003-óta tulajdonosa a gyöngyösi, eklektikus stílusban épült Borpalota épületében és pincéjében működő borászatnak. 2016-ban elérkezettnek láttuk az időt, hogy saját nevünket adjuk az általunk készített borokhoz, ezzel is garantálva a kiváló minőséget és erősítve a fogyasztókhoz fűződő személyesebb kapcsolatot, így azóta Dubicz Borászat és Szőlőbirtok néven jelenünk meg a közönség előtt.” És, hogy honnan a Dubicz név? Bernadett dédapját hívták így, aki Dunaira magyarosított, úgy érezték, hogy ez a név tökéletes választás a borászat és a pincészet számára.
A csapat
„Nálunk kicsit eltér a felállás a megszokottól, minden területen a csapatmunka a meghatározó. Ez azt jelenti, hogy van egy birtokigazgató, aki a szakmai felügyeletet ellátja, ő Krizsai József, aki egyben a szőlészünk is, a borászati munkákat is ő felügyeli. A főborász Barta Tamás, és mellettük komoly szakmai team dolgozik, van szakmai tanácsadónk, laborvezetőnk, négy ember felel a borért, különböző folyamatokban. Ezért döntöttünk emellett, mert biztos vagyok benne, hogy négy ember nem tud egyszerre hibázni. Beteg, hibás, vagy akárcsak fizikailag nem megfelelő bor nem kerülhet ki a kezeink közül. Közösen kóstolunk, együtt döntjük el, hogy milyen irányban haladjunk. Én a gazdasági, marketing szempontokat viszem bele a megbeszélésekbe. A borkóstolóinkra – ez is jellemző ránk- meg szoktuk hívni az adminisztrációs vezetőnket is, ő képviseli az átlagos fogyasztót, hiszen nemcsak az a fontos, hogy szakmailag, technológiailag legyen hibátlan a bor, hanem egy átlagos, vagy pontosabban fogalmazva „mit sem sejtő” fogyasztónak is kellemes legyen az adott tétel.
Egyéb szolgáltatás
„A Covid-világjárvány alatt sok időnk volt gondolkozni arról, hogy mivel tudjuk bővíteni szolgáltatásainkat. Saját gasztronómiában nem gondolkozhatunk, hiszen a Borpalotát most kezdtük el felújítani, jelenleg ezt hosszabb távú feladatnak látom. Viszont az online kóstolókat tovább fejlesztettük, kis palackokat dobtunk piacra ehhez. Különösen kedvelik ezt a fajta programot az olyan multinacionális cégek, ahol az alkalmazottak az ország különböző pontjain élnek, vagy akár külföldön. Természetesen mindemellett tovább folytatódnak a hagyományos borkóstolóink, ezeket édesanyám tartja az érdeklődők számára. Új ötletünk, amely szintén sikerrel debütált, a szabadulószoba, ezt a szolgáltatást, igény szerint, szintén össze lehet kötni kóstolással. Emellett vannak művészeti programjaink is, ahol az érzékeket, a látást, ízlelést kötjük össze többféle alkotótevékenységgel. Komoly érdeklődés kíséri a dűlőtúráinkat is, akik ezeken részt vesznek, megláthatják, honnan érkezik poharukba az illatos-gyümölcsös, vagy akár a testes fehér bor.”
| Gyöngyösön és a környező településeken, a Mátra déli lankáin már a római korban is termesztettek szőlőt. A szőlőművelés jelenőségét mutatja, hogy egyes oklevelek már a korai időkben is említik a szőlőket: Sárhegy oldalán Sár (Abasár) [1042], Gyöngyöspüspök [1261], Gyöngyöshalász [1271], Gyöngyöstarján [1275], Gyöngyösoroszi [1275], Gyöngyös [1301]. |
