A vegyszeres növényvédelem helyett egyre több szőlészetben alkalmazzák a biológiai megoldásokat a tőkék és a termés egészségesen tartásához. De vajon mennyire hatékony ez?
Az Agrofórum szerkesztősége a szentantalfai (Veszprém megyei) Dobosi Pincészetbe látogatott el még a nyár közepén, hogy utánajárjon a kérdésnek. A biológiai növényvédelem eredményessége szőlőben sokak számára a mai napig megkérdőjelezhető. De a tapasztalat végül is azt mutatja, hogy ilyen technológiai megközelítéssel is nagy sikerrel megóvható a borászati alapanyag.
Dobosi Dániel 2003-ban még a 15 hektárja felén indult el a biológiai növényvédelem útján, aztán 2005-től – a kedvező tapasztalatok miatt félretéve minden óvatoskodást – már a teljes ültetvényt elindították a biominősítés felé.
Kezdetben rézzel és kénnel dolgoztak a növényvédelemben, és megfigyelésük szerint mindig az a legfontosabb, hogy tavasszal a szőlő lisztharmat áttelelő képleteit hatástalanítsák. Ezáltal a vegetáció előrehaladtával azok már nem okoznak gondot.
„A lisztharmat ellen minden évben a legintenzívebb növényvédekezéssel kezdjük. Virágzás után pedig, amikor a bogyók elkezdenek kialakulni, akkor megnézzük, milyen idő volt addig, illetve milyen várható, mennyire indokolt, hogy megmaradjon az intenzív védekezés. Ha olyan évek adódnak, mint az elmúlt két-három, amikor a nyár közepén inkább szárazabb idők jöttek, akkor elkezdjük a 6-7 napos periódusokat 10-12 napra nyújtani, és úgy tartjuk kordában a kórokozókat” – foglalta össze a fiú, Dobosi Bálint szőlész-borász.
A gazdaságuk a sorközökben sekély talajforgatást végez, mert a sorközvetéssel egyelőre nincsenek jó tapasztalataik a termőhelyi adottságok és a kedvezőtlen csapadékeloszlás miatt.
„A mi talajszerkezetünk speciális, a területünk egy része köves, nagyon kötött, ami nagy mennyiségű vizet képes felvenni. Kell egy jó őszi mély megmunkálás, hogy tavasszal ne legyen szelvényes a talaj. Mi azt tartjuk jónak, hogy 10 centis laza talajt hagyjunk, nyáron pedig gyommentesen igyekszünk tartani a területet” – mondta Dobosi Dániel.
A növénykondicionáló szerek közül természetes huminsavtartalmú készítményeket használnak, mikroelemekkel kiegészítve, illetve talajbaktérium-trágyázást is folytatnak. A kártevők közül az araszolólepke hernyója okoz gondot az utóbbi időkben, 3-4 éve jelent meg, főleg a kékfrankos fajtában.
A kén atkagyérítő hatása és a katicabogarak jelenléte ugyanakkor megfelelő kártevő-szabályozó szereppel bír. Rovarölő szerekkel nem is mennek bele az ültetvényekbe, mert a természetes ellenségek is jól kordában tartják a kártevőket. Dobosiék úgy vélik, hogy megéri a fáradozás, már csak azért is, mert a biobor iránt jelentősen nőtt az elmúlt fél évtizedben a piaci igény.
Videó a tapasztalatokról:
