A szőlő generatív szervei és gazdasági hasznuk (1) – A rügyek és a virágzat fejlődése

Kialakulása érdekes és bonyolult. Itt jegyzem meg, hogy a fás növények – köztük a szőlő is – nem csak ivaros úton szaporodnak, hanem vegetatív szervekkel is szaporíthatóak. A szőlő ehető, élvezetes, húsos bogyótermése predesztinálta az embert termesztésére. A kutatások bizonyítják a szőlő és a bor csaknem 6000 éves kultúráját. Tehát a szőlő termését az ember régóta ismeri és használja táplálékául, nemes italául. A szőlőtermesztési kultúra színvonalának emelésével egyre inkább felmerült az igény a termesztési cél, azaz a szőlő termésének mélyebb megismerésére. Erről szóló ismereteket összegzi gyakorlati szempontból a szerző, nem törekedve a teljességre, inkább az informatív közlésre. A következőkben szó lesz a szőlő virágzatának és virágainak kialakulásáról, majd a cikk második részében a termésről, benne a bogyók és a magok fejlődéséről, hasznosságáról, ezeket veszélyeztető betegségekről, rendellenes tápanyag-ellátásáról.

A rügyek termékenysége

A szőlő virágzata a levelek hónaljában, a rügyekben már a termést megelőző évben fejlődik ki. A virágfürt-kezdemények kialakulása, tehát a termést megelőző évben, a szőlő virágzásának idején (május-június) kezdődik. Mivel a rügyekben képződik a virágzat, ezért a téli rügyeket a szőlő termő részeinek is nevezzük. Metszés előtt (január-februárban) már a boncolt rügyekben fénymikroszkóp alatt megszámlálhatóak a virágfürt-kezdemények. Ezek a kis szövetdudorokat jelentő virágfürt-kezdemények a rügyekben fejlődő hajtáskezdemények levélkezdeményeinek hónaljában láthatóak (1. kép).

A rügyek termékenységét az ún. rügytermékenységi mutatóval fejezzük ki, melynek értéke többnyire a fajtától és a fényviszonyoktól függ, de kialakulásában egyéb külső tényezők is meghatározók (túlterhelés, betegség, víz- és tápanyag-ellátottság). A rügytermékenység ismeretét hasznosítjuk metszéskor a tőkék rügyterheléséhez. Egy adott termőhelyen több évi vizsgálattal ismerhetjük meg a fajták rügytermékenységét, és ennek adatait felhasználhatjuk a következő években történő metszésekhez. A hajtások termékenységének értéke is (abszolút és relatív termékenységi együttható ATE, RTE) visszautal a rügyek termékenységére. Ugyanis a termő (virágos) hajtások is ugyanolyan termő rügyekből hajtanak ki, mint amelyeket vizsgáltunk.

A várható termést a termékenységi együttható, a fajtára jellemző átlagos fürttömeg (szakirodalomból ismert) és a metszéssel meghagyott téli rügyek számának szorzásából számíthatjuk ki. Hajtásain sok fürtöt hozó fajták, pl. a Chardonnay, a Kövidinka, az Olaszrizling, a Piros tramini, a Pinot noir, a Sauvignon blanc, a Szürkebarát fürtjei azonban kis tömegűek. A csemegeszőlő-fajták rügyei kevésbé termékenyek, azaz kevés fürt fejlődik egy-egy termő hajtásukon, de érett fürtjük nagy vagy igen nagy tömegű, pl. Boglárka, Itália, Afuz Ali, Melinda, Pannónia kincse, amivel korrigálják a hajtásonkénti kevés fürtszámot. Ezért fontos a termés megtervezésénél az előbbiekben említett mindhárom paraméterrel számolni.

Példa a termés becslésének kiszámításához Kövidinka borszőlőfajtánál

Feladat:  Mennyi rügyet kell tőkénként meghagyni 12 t/ha terméshez, ha a fajta ATE=1,72, és az átlagos fürttömege140 g, a tőszám 3200 tőke/ha?
Megoldás: Egy rügyből elvileg 24 dkg fürt fejlődik (1,72 x 140 = 240,8 g= 24 dkg), 12 t/ha = 1.200.000 dkg/ha : 24 dkg/rügy = 50.000 rügy : 3200 tőke = 15,6 rügy/tőke. Ezt a rügyszámot tőkénként 2 db 7-8 rügyes szálvessző meghagyásával lehet elérni.

A virágzat fejlődése

A szőlőtőkék téli rügyeiben a virágfürt-kezdemények száma az előző évben virágzás idejétől kezdődően a következő év virágzásig alakul ki. A kezdeti fejlődési stádiumban lévő virágfürtökön a virágkezdemények a szőlő életciklusának további szakaszában – a nyugalmi időszakot és a rügyfakadást megelőzően – fejlődnek ki. Számukat a környezeti tényezők jelentősen befolyásolják. A nyugalmi állapotban lévő téli rügyben kialakult (1. kép), majd a fakadó rügyből fejlődő virágkezdemény (2. kép) és a 30-40 cm-es hajtáson lévő virágzat (3. kép) mutatja a szőlő virágfürtjeinek folyamatos fejlődését.

A virágzatok elágazódása fajtajelleg és utal az abból majd kifejlődő fürttípusokra is. Az 4-7. kép a virágzatok elágazását, szerkezetét szemlélteti (mellékfürtös, vállas, ágas, szárnyas formákat). A fürtkocsány első- és másodrendű elágazásai határozzák meg az érett fürt alakját.

A fürtkezdeménnyel analóg hajtásképlet a szőlőkacs, a tőke hajtásainak kapaszkodáshoz alkalmas szerve, amin virág s abból bogyó is képződhet (8-9. kép). A bogyók beérnek. Ez a jelenség nem gyakori, de előfordulhat.

Nagyon termékeny évben, amikor már az előző évben és a tárgyévben is a környezeti feltételek kedvezően alakultak, sok fény érte a szőlőtőkéket, akkor igen gyakori a másodfürtök, sőt harmadfürtök képződése a termékeny fajták (Pannónia kincse, Piroska, Reflex, Zalagyöngye) hónaljhajtásain (10. kép).

A másod- és harmadtermés is beérik az igen korán érő, rövid tenyészidejű fajtáknál (pl. Piroska). Ez a csemegeszőlő-fajtáknál kedvező lehet. A legtöbb borszőlőfajtánál a másodtermés azonban nem kedvező, mert a főhajtásokon a beérett fürtök érettségi állapotához viszonyítva még éretlenek, bogyóik tele vannak zöld, éretlen ízekkel, savakkal. Ha a másodtermés bekerül a feldolgozandó érett szőlőfürtök közé, akkor rontja azokból készült must minőségét. Ezért a szakemberek a szüretnél kérik a szedőktől a másodfürtök tőkén hagyását. Hosszú, meleg, napsütéses őszön a másodfürtök beérhetnek és későbbi időben szüretelhetőek (böngészés). Sajnos azonban a másodfürtök a legtöbb évjáratban a magyar borvidékeken nem érnek be.

A virágok

Szőlőnél a teljesen kifejlődött virágfürtökben nagyon sok a virág. Nemcsak a virágzatok, hanem azokon kifejlődő virágok száma, típusa is a fajta és a környezeti tényezők függvénye. A fajta genotípusa döntően meghatározza számukat, jellegüket. A virágtípusoknál ismeretes a funkcionálisan hímnős (11. kép), a női és a hím jellegű virág (12. kép).

A hímnős virágokban fejlett a termő és a porzótáj, s mindkettő jól funkcionál. Általában jól termékenyülnek, belőlük 1-4 magvú bogyók, s általuk termékeny fürtök képződnek. A hímvirágokban a termő csökevényes, a porzószálak hosszúak, virágporuk is jól csírázik, de a termőjük terméketlen, belőlük bogyó nem képződik. Leginkább az alanyfajták virágai hím jellegűek. Azonban az eurázsiai fajták között is előfordul a hím jellegűség, pl. a Kadarka fajtánál, különösen akkor, ha a tőkék nitrogénben túltápláltak (KOZMA, 1957). A funkcionálisan nővirágú virágokban fejlett a termő, de a porzószálak azokhoz viszonyítva rövidebbek, visszahajlók, pollenjük steril. Termést idegen megporzással adnak. Ez a virágtípus jellemző, pl. a Kéknyelű borszőlő fajtára és a Rosa menna di vacca csemegeszőlő-fajtára. Egyébként a szőlő virágtípusai között sok az átmeneti jelleg.

A virágok termékenyülését a környezeti feltételek is befolyásolhatják. A tápanyagok hiánya, pl. bór(B)-, cink(Zn)-, és vas(Fe)-hiány vagy éppen betegség (vírusos megbetegedés) is okozhat terméketlenséget. Ezeken a hiányelemek pótlásával és egészséges szaporítóanyag használatával védekezhetünk. A teljes virágzáskor bórtartalmú szerek permetezésével javíthatjuk a virágok termékenyülését. A virágfürtöket gyakran virágzásban támadja meg a szürkepenész (Botrytis cinerea Pers.) (13. kép), amikor az időjárás hűvös és esős.

A megbetegedett virágfürtök több része elbarnulva megszárad, majd a tőkéről leesik. Ideális környezeti viszonyok között a virágok megtermékenyülése után szabályosan zárt fürt képződik (14. kép).

A virágzáskori hideg időjárás súlyos következményeként a rendellenes termékenyülésből keletkezett madárkás bogyókkal teli fürtök (15. kép), illetve a ligetes ún. „rugós” fürtök (16. kép) alakulnak, amelyekből a meg nem termékenyült virágok lehullanak, s így a fürtök bogyószáma kiritkul.

Mindkét jelenség terméscsökkenéssel jár. Vannak évjáratok, amikor a korán virágzók, vannak, amikor a későn virágzók termékenyülnek hiányosan. Attól függően, hogy a virágzás melyik időszakában éri a hideghatás a virágfürtöket. Már azt is tapasztaltuk, amikor nemcsak a virágzás idején, hanem előbb, mégpedig a rügyfakadást megelőzően vagy a rügyfakadás ideje alatt fagyos levegő éri a rügyeket, s benne a virágkezdeményeket, virágzáskor sok virág nem termékenyül.

A csemegeszőlő-fajtáknál különösen hátrányos a rendellenes termékenyülés, mert a hiányos fürtök nem piacképesek, nem tetszetősek, értékesítésük lehetetlen. A termékenyülést a tőkék túlterhelése is megakadályozhatja, vagyis ilyenkor sok, de hiányosan termékenyült fürt fejlődik a tőkéken. Metszéskor érdemes a fajta igényének és a tőkék kondíciójának megfelelő rügyszámot hagyni azért, hogy a rügyekből kifejlődött hajtások fürtjeit a tőke kinevelje. Túlságosan sok virágfürt esetén a borszőlőfajtáknál is, de főként a csemegeszőlő-fajtáknál érdemes fürtritkítást végezni, mert ekkor a tőkén meghagyott fürtök virágai jobban termékenyülnek, a fürtök és a bogyók szebbek, méretük és színük kiegyenlítettebb és beltartalmuk értékesebb lesz.

A fürt virágainak csak egy része termékenyül és fejlődik bogyóvá. Több szőlőfajtánál 5 éven át (2006-2010) Kecskeméten, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet kísérleteiben megszámoltuk a fajtára jellemző fürtökben lévő virágok és azokból megtermékenyült bogyók számát. Közülük e cikkben 7 csemegeszőlő- és 11 borszőlőfajta kerül bemutatásra (1. táblázat).

Fajta neve	Virágok száma	Megtermékenyült bogyók száma (%-a)
Csemegeszőlő-fajták
Boglárka	273	141 (52)
Fanny	852	122 (14)
Kósa	247	142 (58)
Palatina	270	99 (37)
Pannónia Kincse	155	74 (48)
Pölöskei Muskotály	684	104 (15)
Teréz	457	109 (24)
Borszőlőfajták
Bianca	134	75 (56)
Cserszegi Fűszeres	161	129 (80)
Ezerfürtű	372	184 (50)
Generosa	231	118 (51)
Irsai Olivér	270	121 (45)
Zalagyöngye	403	158 (39)
Zefír	162	87 (54)
Pannon Frankos	289	195 (68)
Kármin	287	136 (47)
Medina	542	128 (24)
Rubintos	384	257 (67)
1. táblázat A szőlőfajták fürtjeinek virágszáma és a megtermékenyült bogyók aránya (Kecskemét, SZBKI, 2006-2010.)

Itt látható fajtánként a virágok megtermékenyülésének eltérő aránya. Érdekes volt megfigyelni, különösen a rezisztens fajták (Fanny, Medina, Palatina, Pölöskei muskotály, Teréz, Zalagyöngye) fürtjeiben fejlődött igen nagy virágszámot (17. kép) és a jóval kevesebb megtermékenyült bogyószámot (18. kép).

Ezeknél a fajtáknál a túl sok virágnak csak kis százaléka (40 %-alatt) termékenyült. Valószínű a rezisztens fajták sok virággal gondoskodnak biztos termésükről, bennük fejlődő utódaikról, a magokról. A bemutatott fajtasorból legtermékenyebb virágú a Cserszegi fűszeres, a Pannon frankos és a Rubintos, sok virágot és kevesebb bogyószámot hozó Fanny és Pölöskei muskotály.

A virágokat és a megtermékenyült, de még fejletlen bogyókat a gombabetegségek, köztük a szőlőperonoszpóra (19. kép), a szőlőlisztharmat (20. kép), a szürkepenész (21. kép) is megtámadhatja súlyos kárt okozva. Az utóbbi években terjedőben van a fekete rothadás, ami a leveleket, hajtásokat, de a termést is súlyosan károsítja.

A virágfürtöket nemcsak a gombabetegségek, de a rovarok (szőlőilonca, szőlőmolyok) is károsítják. Éppen ezért a virágzás a növényvédelem szempontjából egy rendkívül fontos fenológiai fázis. Előtte, alatta és utána is, ha szükséges, a virágokat, amiből a termés lesz, védeni kell. A különböző évjáratban a virágzás időtartama (kezdete és vége) eltérő, de mindig nagy valószínűséggel előre jelzi a termésérés (a szüret) idejét. A szakemberek ezt tudják, s a tárgyévben a virágzási időszak szerint már időben készülnek a szüretre.

Irodalom

• ALTMAYER, B. (1982): Veränderungen der Inhaltstoffe von Traubenmosten und Mykotoxin-Bildung durch Weintrauben besiedelnde Pilzarten. Dissertation an der Universität Kaiserslautern.
• CURRLE, O.- BAUER, O. – HOFÄCKER, W. – SCHUMANN, F. – FRISCH, W. (1983): Biologie der Rebe. D. Meininger Verlag und Druckerei GmbH. Neustadt an der Weinstrasse. (311) 52-54.
• FACSAR G. (1972): A kerti szőlő (Vitis vinifera L.) fajtáinak magtípusrendszere. Szőlő- és gyümölcstermesztés. SzBKI Közleményei. Budapest. 7 (191-216)
• KÁDÁR Gy. szerk. (1973): Borászat. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. (549) 460.
• KÁLLAY M. (2010): Borászati kémia. Mezőgazda Kiadó. Budapest. (206) 19-76.
• KÁRPÁTI Z. – GÖRGÉNYI L-né – TERPÓ A. (1968): Növényszervezettan. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. (380) 295-300.
• KÁRPÁTI Z. – TERPÓ A. (1971): Alkalmazott növényföldrajz. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. (287) 170.
• KOZMA P. (1957): Így szelektáljuk a Kadarkát. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. (36)

Az Agrofórum szaklap átszerkesztett változata Dr. Hajdu Edit: A szőlő generatív szervei és gazdasági hasznuk (2016. 9. 120. old.) című írása alapján