A humusz a talaj egy sajátos és igen fontos alkotórésze. Nem egy vegyület, hanem vegyületek összessége.
A humuszvegyületek talajspecifikusak, miszerint 85-90%-ban csak a talajban fordulnak elő. Tulajdonképpen a talajba jutott szerves anyagok azon része, ami már átesett a humifikáció folyamatán. Ehhez a folyamathoz viszont elengedhetetlen a talajlakó mikroorganizmusok tevékenysége.
A talaj a Föld legkülső szilárd rétegének mállása következtében, az élő szervezetek közreműködésével jön létre klimatikus viszonyoktól függően. Sajátos élővilága: az edafon, melyet baktériumok, algák, gombák és különböző állatok alkotnak.
A talajkészleteket az erózió csökkenti, a mállás növeli. Ezeket a folyamatokat döntően befolyásolja a csapadék, a hőmérséklet, a domborzat és az élővilág. A talajképződésben jelentős szerepe van az elpusztult szerves anyag lebomlásának is. Amikor a talajok mállottsága lehetővé teszi, hogy benne mikroorganizmusok és növények telepedjenek meg, akkor a talajba került, elpusztult szerves anyagok egy része humusszá alakul.
A talajok kémiai-fizikai tulajdonságai sokféleképpen befolyásolják a talajlakó élőlények és a növények életfeltételeit. Ebből a szempontból a talaj rétegződése, szerkezete és alkotórészei kiemelkedő fontosságúak.
A talaj rétegzettsége jól látszik egy talajszelvényen. A felső szintben (O-szint) általában a le nem bomlott szerves anyag halmozódik fel. A legtöbb talajban az alatta elhelyezkedő ún. kilúgzási szintekben (A-szint) a humuszképződés nyomán létrejött, kedvező tápanyagszolgáltató képességet adó szerves anyag van. A kilúgzási réteg alatt helyezkedik el a felhalmozódási szint (B-szint), melyben a tápanyagok mellett vas- és mangánkolloidok, valamint agyagásványok dúsulnak fel. E réteg alatt található általában az alapkőzet (C-szint). Ez a rétegződés fiatal talajokban még kevéssé ismerhető fel. A klimatikus feltételektől függően egyes talajrétegek kialakulása el is maradhat.
A talaj legfontosabb alkotói a kolloidális méretű, vízburokkal körülvett agyagásványok és humuszanyagok. Kalciumban gazdag környezetben ezek agyagásvány–humusz komplexeket képeznek, amelyek a talajmorzsák kialakítói. A tápanyagfelvétel alapvetően a talaj szilárd alkotórészeinek, a talajoldatnak, a talajban lévő mikroorganizmusoknak és a növények gyökérfelszínének kölcsönhatása eredményeként megy végbe.
A humusz ellenálló, nehezen bomló, vízben csak meghatározott körülmények között oldódó vegyületek összessége. A felhalmozódása – nagyobb mennyiségben – csak ritkán játszódik le. A lebomlása lassú folyamat, végtermékei az egyszerű vegyületek.
Ez a lassú bomlás teszi lehetővé, hogy a humusz hosszú időn át tudjon tápanyagot – főleg nitrogént – biztosítani a növényeknek. Mennyisége pedig elsődlegesen meghatározza a talaj legfontosabb tulajdonságát: a termékenységet!
