A kertészek egyre tudatosabban választanak olyan talajtakaró anyagokat, amelyek nemcsak esztétikusak, hanem hosszú távon is támogatják a talaj állapotát. A lávamulcsként ismert vulkáni kőzetzúzalék ebbe a körbe tartozik: ásványi eredetű, időtálló és sokoldalúan felhasználható.
Nem bomlik le, jól szabályozza a talaj hő- és vízháztartását, miközben rendezett megjelenést ad az ültetett felületeknek. A klímaváltozás miatt egyre gyakoribb hőstressz és vízhiányos időszakok idején különösen felértékelődik a szerepe. Az alábbiakban áttekintjük, mit tud a lávamulcs, hol érdemes alkalmazni, és mire kell figyelni a kijuttatásakor.
Mi is valójában a lávamulcs?
A lávamulcs porózus szerkezetű, természetes vulkáni kőzet, amely a megszilárdult láva aprításával és osztályozásával készül. A kertészeti gyakorlatban többféle szemcseméretben érhető el, jellemzően 2-32 mm közötti frakciókban. Színe a szürkétől a vörösesbarnán át egészen a majdnem feketéig terjedhet, ami elsősorban az eredeti kőzet ásványi összetételétől függ.
Fontos tulajdonsága, hogy ásványi mulcs lévén nem fogy el és nem savanyítja a talajt. A pH-értéke általában semleges közeli, ezért érzékenyebb dísznövények, évelők és fás szárúak környezetében is biztonsággal alkalmazható.
Hogyan hat a talajra és a növényekre?
A lávamulcs egyik legnagyobb előnye a porózus szerkezetéből adódik. A kőzet belsejében található apró üregek képesek vizet felvenni, majd fokozatosan visszaadni a talajnak. Ez mérsékli a gyors kiszáradást, ugyanakkor nem okoz levegőtlenséget vagy pangó vizet. Nehezebb, kötöttebb talajokon kifejezetten javítja a levegőzöttséget.
A sötétebb színű frakciók nappal elnyelik a hőt, éjszaka pedig lassan leadják azt, így kiegyenlítettebb mikroklímát alakítanak ki a gyökérzónában. Ez kedvez a melegigényes kultúráknak, például a fűszernövényeknek vagy egyes díszcserjéknek. A megfelelő vastagságban terített réteg emellett hatékonyan gátolja a gyomok kelését is.
Hol alkalmazható eredményesen?
A lávamulcs klasszikus felhasználási területe a díszágyások és cserjesávok takarása, de egyre gyakrabban jelenik meg évelőágyakban, rózsák alatt, valamint mediterrán jellegű kertrészekben is. Sztyeppés, szárazságtűrő növényállományoknál különösen jól működik, mivel nem tartja vissza túlzottan a nedvességet.
Finomabb szemcséjű változatai talajkeverékekbe is bedolgozhatók, ahol javítják a szerkezetet és csökkentik a tömörödés veszélyét. Vastagabb rétegben kerti utak, pihenőfelületek burkolataként is használható, mivel stabil, jól járható felületet ad és gyorsan elvezeti a csapadékvizet. Lejtős területeken segít mérsékelni az eróziót és a talaj lemosódását.
A helyes kijuttatás lépései
A jó eredmény alapja az alapos előkészítés. A területet gyommentesíteni kell, majd célszerű a talajt sekélyen fellazítani. Ha hosszú távra tervezünk, geotextília alkalmazásával tovább csökkenthető a gyomnyomás. Ágyásokban általában 5-8 cm vastag réteg elegendő, míg nagyobb igénybevételű felületeken 10-12 cm javasolt.
A mulcsot egyenletesen kell elteríteni, ügyelve arra, hogy a növények tövénél ne halmozzuk fel túl magasra. A későbbiekben csak minimális karbantartást igényel: időnként érdemes a felületet átrendezni, és szükség esetén pótolni az anyagot.
Kép: ChatGPT.
