„Mi az a savas eső?” - tesszük fel sokszor a kérdést. Savas esőről akkor beszélünk, ha egy csapadékfajta pH-értéke savasabb az átlagosnál. Azaz a pH-értéke 5,6-nél kisebb, de előfordulhat, hogy jóval 5 alatti.
A jelenségre egy angol vegyész, Robert Angus Smith figyelt fel először 1852-ben. Viszont eredményeit csak 20 évvel később közölte, így tőle származik a „savas eső” kifejezés is. A tudósok csak az 1950-es években kezdték vizsgálni, különösen 1952 után, amikor a londoni szmog 4000 ember életét követelte.
A túl savas eső káros hatású lehet az alábbiak szerint:
- kimos fontos ásványi anyagokat a talaj felső részéből;
- károsítja a növények levelén lévő védőrétegeket;
- nagy magasságon károsítja a fákat;
- elsavasítja a tavakat és a folyókat;
- megzavarja a vízi növények és állatok életciklusát;
- károsítja az ember alkotta építményeket: szétmállasztja a történelmi műemlékeket és korrodálja a fém épületelemeket;
- csatlakozik a légkörben lévő szennyező anyagokhoz és fenyegeti a közegészséget.
A savas eső emberi tevékenység, ipari légszennyezés következménye. A történelem folyamán azonban az iparosodás előtti időszakból is találtak savas esőre vonatkozó geológiai adatokat, ez azonban szórványosan és kis területen, időszakosan jelentkezett, vulkanikus tevékenység következményeire utalt. A folyamat akkor válik igazán rombolóvá, ha az elnyelő, semlegesítő folyamatok gyengék. Egy vulkánkitörés után a környezet viszonylag gyorsan regenerálódik, ám a folyamatos, egyre gyorsuló ütemű ipari légszennyezést már nem tudja elnyelni, semlegesíteni a környezet. A savas esők a környezet minden elemét befolyásolják, a felszíni vizeket, a talajvizet, talajt és a növényzetet. Akadályozzák a táplálékláncot és veszélyeztetik a biodiverzitást.
A természetes talajnedvességben általában erősen pozitív kationokkal (Na+ , K+ , Ca++, Mg++) gyengébb anionok (főként hidrokarbonát és kevés szerves sav) tartanak egyensúlyt. A kationok elsősorban a talaj kőzeteiből oldódnak ki.
A talajok jellemezhetők az úgynevezett savközömbösítő kapacitással, amely kifejezhető a 4,5-es referencia pH-ig való titráláshoz szükséges erős savmennyiséggel. A savközömbösítő kapacitás erősen függ a talaj alatti anyakőzettől. Ha ez (pl. gránit, kvarcit, kvarchomokkő) nem tud kationokat adni, akkor kationcsere sem lehetséges, így csökken a talajban a savlekötő kationok mennyisége.
Másodlagos és tartósabb kár, hogy ha csökken a talaj pH-értéke, a kötött formában lévő nyomelemek stabilizálódnak, így például gyakori lesz az alumíniummérgezés, amely elpusztítja a fák, gyepek és különböző gyeptársulások, füves, bokros területek növényeinek gyökereinél szimbiózisban élő gombákat. Felborul a talaj pH-érték egyensúlya, és az élőhelyen elszaporodnak az ellenállóbb, akár nem őshonos, invazív fajok.
Forrás:
