A szántás mindenkori létjogosultságát kritikával kell kezelni: azt minden esetben meg kell kérdőjelezni a napjainkban tapasztalható szélsőséges időjárási események, valamint talajaink – gyakran igen kedvezőtlen – állapota miatt. A több generáción átívelő megszokás sajnos erőteljesen hozzájárul a talajdegradációs folyamatok fokozódásához. Okszerűen, a talajállapot felmérését követően azonban vannak esetek, amikor akár ekéhez is nyúlhatunk. A talaj víztároló kapacitásának növelése, szervesanyaggal való feltöltése a megfelelő talajélet fenntartása azonban egyéb, más gyakorlatok előtérbe helyezésével hatékonyabban támogatható. A téma kapcsán Dr. Birkás Márta professzor asszonnyal beszélgettem, aki röviden, ám annál velősebben osztotta meg tapasztalatait.
Jelen klimatikus körülmények között hogyan látja a szántás létjogosultságát?
Nagyon kritikusnak látom a szántást, ismerve a mai magyar gyakorlatot. Esik egy kis csapadék, és a gazdák többsége azonnal kivonul szántani. A talaj elmunkálása azonban kívánnivalót hagy maga után az esetek többségében: az vagy egyáltalán nem, vagy jóval később történik meg. Mire az elmunkálás végbemegy, addigra a talaj nagy mennyiségű vizet veszít. A szántás önmagában nem eredményez sikert, mivel a rendesen megművelt talajnak kicsi a vízvesztő felülete. A szántás sajnos, még kedvező nedvességtartalom mellett is káros a talaj szerkezetére. Vízhiányos talaj esetében ez a jelenség hatványozottabban jelentkezik.
Nagy baj, hogy szántás előtt nem végeznek talajállapot-vizsgálatot. Gyakran hallani, hogy nedves talajon a kultivátor nem használható, de az eke igen…
A szántás szükségességének megállapításához egyszerű eszközök is rendelkezésre állnak, de ennek dacára kevesen élnek velük. Ásó, pálcaszonda, vagy egy egyszerű tenyérpróba – egyszerűségük dacára ritkán használt eszközök. Az eketalpréteg kialakulására pedig nem is gondolnak, jóllehet az korlátozza a talaj vízbefogadását és a gyökérnövekedés mélységét.
Milyen problémát okozhat még a szántás?
A szántás nyomán megnövekedett talajfelület hatására – a talajlakó mikrobák aktivitásának fokozódása nyomán – nagy mennyiségű szén-dioxid kerül a légkörbe, amelynek így jelentős környezetvédelmi aspektusa is van. Nem véletlen, hogy a mezőgazdaságot tartják páldául a közlekedés, vagy olajkitermelés mellett az egyik legintenzívebb kibocsátó ágazatnak.
A szántás kiemelendő természetesen, hogy lehet megfelelően szántani, de ehhez – a már említett – előzetes vizsgálatok szükségesek. Ha a tenyérpróba porhanyítható talajt mutat, akkor nincsen akadálya az ekehasználatnak, elmunkálásnak.
A gyakorlat azonban többnyire mást mutat. Amikor ilyen kedvezőtlen a csapadék területi eloszlása, a vizet nem kockáztathatjuk. A vízmegőrző talajművelési gyakorlatok elterjesztése lehet a kulcs.
A szántás kockáztatás? Miben látja a megoldást?
Generációváltás, a talajközpontú szemlélet térnyerése segíthet a helyzeten. A betakarítás mikéntjének nagy szerepe van a talaj szervesanyag-utánpótlása szempontjából. A kellő vonóerővel bíró traktor biztosítja a megfelelő energetikai kapcsolatot a munkaeszközzel. De ez nem minden. Rendkívül fontos a szecskázó adapter a kombájnon: a minél kisebbre aprított és tépett növényi maradványok tápanyagtartalma jóval könnyebben táródik fel a talajban. A mellékterméknek mondott, gyakran elégetett növényi maradvány a talaj szervesanyag-utánpótlásának alapja kell, hogy legyen.
(Fotó: Baklanova Szandra, 2022 Nagyhalász)
Sajnos kevés a jól kezelt, érett istállótrágya, a zöldtrágyához pedig nagy mennyiságű csapadék kell. Márpedig, ha nincs víz, nincs tömeg sem. Jó hír, hogy az utóbbi időben terjedni kezdett az istállótrágya komposztálása is. Kisebb, tápanyagban dúsabb anyag keletkezik.
A szántás, amellett, hogy a talaj vízforgalmát is kedvezőtlenül befolyásolja, a talajéletre is kedvezőtlenül hat. A giliszták például nem viselik el ezt a durva talajbolygatást. Amikor egy kukoricatarlót októberben szántanak, sok giliszta is látható, egy héttel később már nem található egy sem… pedig ezek az élőlények nagyban hozzájárulnak a talajminőség javulásához.
