„Nézzétek, mennyi gólya gyűlt ide egy perc alatt” - hallatszott a középiskolás diákok soraiból az őszinte rácsodálkozás, amikor Nádudvar határában mintegy két tucat madár érkezett a fiatalok számára megtartott gépbemutató helyszínére. Valóban, a gólyák elképesztően hamar vették hírét a talajművelésnek, és kíváncsian pásztázták a felhántott tarlót, vajon mit is hozott felszínre a tárcsa.
Eközben a diákok is kíváncsian, lehajtott fejjel, néhányan guggolva nézték a vasak munkájának eredményét. Ezúttal csak a talaj felszínét vizsgálták, de a Miskolci Egyetem, a KITE Zrt. és a Magyar Talajtani Társaság közös talajtani táborának résztvevői egy nappal korábban több ezer évet repültek vissza az időben azzal, hogy a számukra kijelölt táblán másfél méter mély szelvényeket ástak, és Dr. Dobos Endre segítségével analizálták a látottakat.
A meglehetősen vegyes társaság természetesen nemcsak a gólyák gyors megjelenésére csodálkozhatott rá a nyári melegben, hiszen olyan érdekes és izgalmas titkok tárultak fel előttük, amire az ember nem is számítana, ha azt a szót hallja, hogy „talajtan”… Még leírni és olvasni sem kellemes, főleg, ha a szó legtöbbször csak az egyetemi előadások és vizsgák emlékét eleveníti fel. A táborozó fiatalok azonban más megközelítésből tudhatták meg, mi is van a lábunk alatt, és bevallom, hogy én magam is nagyon pozitívan csalódtam. A riportkészítés végére nekem is egészen más érzéseim lettek a talajtannal kapcsolatban. Nézzük is meg, hogy miért.
Mozgósítás, toborzás, utánpótlás-képzés
Az Extrém Talajtani Tábort a Miskolci Egyetem, a KITE Zrt. és a Magyar Talajtani Társaság szervezte, a kezdeményezés minden fél számára jövőbemutató. Az oktatás szempontjából a tudományág népszerűsítése és a hallgatók toborzása a legfőbb cél, míg a nádudvari agrárvállalat a jövő szakembereit ismerhette meg, akik közül könnyedén értékes munkatárs lehet néhány év múlva. A precíziós gazdálkodás kapcsán nem kevés példát látunk erre, a gyakornoki programok után többen is a KITE Zrt. alkalmazottjaivá váltak már. A kiemelkedő szakértelem és szaktudás pedig napjainkban az egyik legnagyobb érték.
Így tehát nem véletlen, hogy a szervezők nagy erőket mozgósított azért, hogy a tábor tényleg élvezetes és tanító jellegű legyen, hogy a talajtant más megközelítésből mutassa be, és megszerettesse a tudományágat az arra fogékony fiatalokkal. A csapat egy része a mezőgazdasággal is most találkozott először testközelből, míg néhányan a már régóta gazdálkodó szülők javaslatára érkezett Nádudvarra. Ami azonban közös volt az ifjúságban, az a mérhetetlen kíváncsiság.
Szelvényásás a nyári kánikulában
A talajtani tábor atyja Dr. Dobos Endre, a Miskolci Egyetem docense, intézeti tanszékvezetője. A talajtan iránti lelkesedése már sok gazdálkodó számára ismert, ha a szakember elkezd mesélni, akarva akaratlanul is köré gyűlnek a legtapasztaltabb, legtöbbet látott termelők is. Ahogy ezen a nyári napon a diákok.
„Talajtani tábor? Erre tényleg kíváncsiak a fiatalok? Nekem ez a program elsőre minden, csak nem csábító” – kezdtem a beszélgetésünket őszintén, némi szkeptikus hangvétellel.
„Egyfelől jogos a felvetés. Az egyetemen nem tartozott a kedvenc tárgyaim közé a talajtan, de most már élek, halok érte. Nagyon izgalmasnak tartom, és tudom, hogy a gyerekeket is érdekelni fogja. De ha én azt mondom, hogy talajtan, akkor az önmagában tényleg nem hívó szó. Ezért az érdekességekre próbáltam hangsúlyt fektetni a program összeállításakor. Elindulunk a geoinformatikától, a műholdas- és domborzatfelvételektől, megismerjük az összes olyan térinformatikai réteget, amit ma már a traktorok és eszközeik is folyamatosan készítenek. Utána végigmegyünk az idősoros felvételeken, és ekkor elkezd kirajzolódni a változatosság. A gyerekek pedig rácsodálkoznak, hogy felülről mindez milyen jól látszik. De ekkor még mindig nem tudjuk, mi van ezek mögött. Ezt követően az összegyűjtött adatok és térképek alapján meghatározzuk a pontokat, ahol majd a gyakorlatban is megnézzük, hogy mi a valódi talajtan. Szelvényeket ásunk a reprezentatív helyeken” – kezdte a magyarázatot Dr. Dobos Endre, akinek lendülete máris magával ragadott volna, de tudtam, hogy a fiatalok előző nap több órán keresztül ásták a másfél méter mély szelvényeket a nyári kánikulában. Ekkor tehát még mindig szkeptikusan, sőt talán még a korábbinál is szkeptikusabban álltam a táborhoz.
„Tavaly megkérdeztük a gyerekeket, hogy mi volt a legjobb a táborban. 60-70 százalékuk azt mondta, hogy a szelvényásás. Pedig akkor 35 Celsius-fok volt” – tette hozzá gyorsan az egyetemi oktató, amikor meglátta a kétségeket az arcomon. Bevallom, hittem is meg nem is a dolgot, így gyorsan magam is megkérdeztem a fiatalokat, és legnagyobb meglepetésemre hasonló eredményre jutottam. Bármennyire is nehéz és fárasztó, a szelvények kiásása volt a legnagyobb élmény, amit biztosan mesélni fognak még az unokáknak is.
„A gyerekek jelentős része nem hallott még ilyenről, viszont szeretik a kihívásokat. Egy tapasztalt talajtanos fél óra alatt kiás egy szelvényt, a gyerekeknek ez azért nagyobb fizikai kihívás. De amikor látják, hogy egy-egy ilyen szelvényben mennyi történet rejtőzik, és amikor el lehet mondani az utóbbi 2-3-4 ezer évnek a teljes felszínhasználatát, fejlődését, magát a talajadottságokat, vagy hogy miért akad el egy adott ponton a traktor, miért van a területen tápanyagprobléma, akkor kinyílik a szemük egy addig ismeretlen világra. Amikor a kezükben van, amikor meg lehet fogni a múltat, az elfeledteti a fáradtságot. Ez a tábor egy sikertörténetté válhat, és ennek ez az oka. A kihívás valóban az, hogy a talajtan nem hívószó, de ez leginkább csak azért van, mert az emberek nem is tudják pontosan, hogy mi az. Nagy problémám, hogy amikor megkérdezik, mivel foglalkozom, akkor rendszeresen visszakérdeznek, hogy az meg mit is csinál… Nincs benne a köztudatban, hogy miért hasznos és izgalmas a talajtan, de a gyerekeken keresztül ezen talán lehet változtatni”.
Az egyik legnagyobb nemzeti kincsünk
Messziről jött ember azt mond, amit akar – tartja a mondás. De Dr. Dobos Endre szavait tényleg úgy itták a fiatalok, mintha legalább a Marvel univerzum egyik izgalmas története bontakozott volna ki a talaj alsóbb rétegeiben. Pedig ez „csak” a valóság. A valósággal pedig így lehet megismerkedni. Izzadtságos munkával, a kihívások legyőzésével. És ha nem is lesz minden résztvevőből talajtanos, ha egy-két év múlva már meg is kopik a tudás, a benyomások, a szép emlékek éppen ezért biztosan megmaradnak.
„Azt gondolom, hogy a legfontosabb feladatunk átadni azt az üzenetet, hogy a talajon nemcsak járunk, hanem élünk is. Ráadásul a talaj az egyik legjelentősebb nemzeti kincsünk. Mégis, ha a szakértői szem lenéz, azt látja, hogy a föld egy kicsit szenved” – fordította komolyabbra a szót a talajtani szakember, akivel hamar rátértünk a gazdálkodói oldalra is.
„A talaj fontosságáról most már évek óta nagyon sok szó esik, és szerencsére van némi javuló tendencia, egyre többen figyelnek arra, mi van a lábuk, illetve a traktorkerék alatt. De agrárújságíróként úgy érzem, hogy legtöbbször még mindig inkább csak beszélünk a témáról, ahelyett, hogy cselekednénk” – folytattam a beszélgetést.
„Tökéletesen igazad van. Sok esetben a talaj védelme, a talaj megóvása csak egy szlogen marad. De be kell vallani, hogy ez részben a talajtan bűne is. Olyan specialistáink vannak, akik életükben nem láttak még talajszelvényt, és nem is tudják leírni, amit abban találnak. Valaki zoológus, aki a mélyben élő állatokkal foglalkozik. Valaki kémikus, aki mindössze egy összezúzott talajmintát kap összekeverve. Az esetek jelentős részében pedig hiányzik a talajtanos háttér. Sajnos, a mi szakmánk is nagyon erősen elment az akadémiai irányába. A gazdák jelentős része udvariasan végighallgat egy előadást, majd azt mondja, hogy „jól van, menjünk dolgozni”. Éppen ezért fontos a gyakorlatias hozzáállás. A KITE segítségével sok bemutatón veszek részt, és nagyon népszerű, amikor megmutatom a gazdálkodóknak, hogy mit is látnak a kiásott szelvényben. Lemegyünk, és átbeszéljük. Amikor azt tapasztalják, hogy az előadó hiteles, akkor már ömlik is a kérdés belőlük”.
„Tehát az igény meglenne a gazdálkodóknál. Akkor mi hiányzik?” – érdeklődtem tovább.
„Azt mondanám, hogy abban a szerencsés és egyben szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy a technológia már kiváló. Olyan gépeink és eszközeink vannak, amivel szinte bármit meg lehet csinálni talajtól függetlenül. Igaz, ha odafigyelnénk a talajra, akkor egyszerűbben, olcsóbban és környezetbarátabb módon. Jó példa erre, hogy ha az ember alatt ott dübörög 600 lóerő, akkor azzal a nehéz agyagot is át tudja dolgozni, ha szükséges. De ha észnél vagyunk, akkor nincs szükség ilyen drasztikus módszerre. Mivel jelenleg még akad gázolajtámogatás, van földalapú támogatás, a hatékonyság nem minden esetben elsődleges cél. Ha a termelést a gazdálkodó kihozza nullára, akkor az már jó. Ehhez pedig gondolkodni sem kell annyit. De hiába könnyű a modern technológiával elvégezni a munkát, az veszélyes és drága lehet. Ezen a ponton azonban ismételnem kell magamat. Mindez azért is történhet így, mert a talajtan tényleg eltávolodott a valóságtól. Az agrármérnök belemarkol a felső 30 centiméterbe, de szelvényt soha életében nem lát. Az egyetemen végigszenvedi a tantárgyat, megvan a kötelező, de az már nincsen, hogy ennek a hasznát is lássa… A legtöbben soha életükben nem gondolkodnak el azon, hogy mi miért van, hogy például milyen a szelvényben a függőleges nedvességgazdálkodás. Lehetne ezt tudatosan és jól csinálni, és azt látom, hogy ezek az információk igenis érdeklik a gazdálkodókat. Csak nincsen, aki megtanítsa őket erre”.
Dr. Dobos Endre már évek óta dolgozik együtt a KITE Zrt.-vel, és az együttműködés nagyon sikeres. Ennek egyik oka, hogy rájöttek, a gazdálkodóknak alapvetően nem feltétlenül egy talajtérképre van szükségük, hanem inkább egy magyarázatra, hogy mi az a néhány különbség a táblán belül, amire oda kell figyelni. Ez lenne a legfontosabb feladat, mert az adatból még nem biztos, hogy minden termelő kikövetkezteti az összefüggéseket. Ezt a feladatot azonban nem sokan képesek elvégezni, így Miskolcon egy új szakot indítottak be, ami során precíziós talajtérképezési szakmérnököket képeznek. „Két féléven keresztül talajtant, térinformatikát, távérzékelést, domborzatmodellezést, digitális talajtérképezést, terepi térképezést tanítunk, ami közben gyakorlat is van bőven. Amint ezek a szakemberek elkezdenek kijönni a képzésről, már lesz tudásbázis. Fontos látni, hogy a gazdálkodóknak egy földrajzos nem tud segíteni, mert nem ismeri az agráriumot. Az agráros szintén nem jó, mert térképez, nem ismeri a talajt. Gyakorlatilag létezik egy űr, aminek betöltésére egyre nagyobb az igény. Így vagy úgy mindkét szakember tud segíteni, de csak féllábon. A jövőben viszont az agrárosok kapnának egy kemény térinformatika képzést, a térinfósok pedig talajtant és agrárt, így mindkét szakmát közelítenénk egymáshoz. Ha pedig már van a piacon szolgáltatás, akkor az erősítheti a keresletet, mindez pedig segít a talajok még részletesebb megismerésében, és annak védelmében” – mesélt távlati céljairól Dr. Dobos Endre.
Tehetségkutatás és tehetséggondozás
A precíziós gazdálkodás mára nem újdonság, sőt napjainkra szinte kötelezővé vált. Annak valamilyen elemét a legtöbb termelő alkalmazza, legyen szó a differenciált tápanyag-kijuttatásról, vagy éppen az RTK-ról. A precíziós gazdálkodás 2020-ra már sok mindenben nyújt segítséget, sok mindenre használható, egyet azonban automatikusan nem tud. Azt, hogy mi a talaj, és az hogyan változik. Ehhez a táblákat fel kell térképezni, és az így kapott információkat beépíteni a gazdálkodásba. Ezt pedig a KITE Zrt. már régen felismerte, ezért is tartják fontosnak az Extrém Talajtani Tábor támogatását és megszervezését Nádudvaron. A hatalmas igényt bizonyítja, hogy idén először a középiskolás fiatalok után szakmérnököket is fogadtak.
„Folyamatosan keressük azokat a műhelyeket, legyen az egyetem, kutatóintézet, vállalkozás vagy vállalat, amelyekkel valami újat lehet létrehozni.” Ezt már Mészáros Gábor, a KITE Zrt. rendszerfejlesztési igazgatója válaszolta kérdésemre, miután Dr. Dobos Endrét visszaengedtem a talajszelvénybe, hogy tovább okítsa a fiatalokat. A nádudvari vállalat éppen 2015-ben, a Talajok Nemzetközi Évében kezdte meg a szorosabb együttműködést a Miskolci Egyetemmel. „Endre később felhívott, hogy mi lenne, ha felkarolnánk a talajtani tábort, mi pedig ezt örömmel meg is tettük, hiszen egyből láttuk, hogy a jövő generációjának szól. Azoknak a fiataloknak, akik pályaválasztás előtt állnak. Akiknek lehet újdonságot, innovációt, szélesebb látókört, más irányt mutatni.”
Közösség teremtődik
Ilyen diákok pedig bőven akadnak, a táborban még olyanokkal is lehetett találkozni, akik tavaly részt vettek az első turnusban is, most pedig már agrármérnöki pályára készülnek. De a szakmai utánpótlást helyi gazdálkodók, többek között Mészáros Gábor gyermekei is erősítették.
„Nekem is van olyan kollégám, aki a Miskolci Egyetemről érkezett, itt gyakornokoskodott, és felvettük. Folyamatosan keressük a tehetségeket, és ebbe a szemléletbe illeszkedik be az is, hogy már a középiskolásokat is próbáljuk megszólítani. Ez a tábor kiváló alkalom arra, hogy átadjuk a tudást, beszélgessünk velük. Figyelem őket, miként alakulnak ki a kis csoportok, a gazdálkodó családokból érkezők megtárgyalják, hogy mennyi volt a termés otthon, aztán vitatkoznak is, hogy milyen technológia működhetne, milyen technológia nem megfelelő. Közösség teremtődik” – tette hozzá a KITE szakembere.
A fiataloknak a digitalizációval már teljesen más a kapcsolatuk, számukra az a mindennapok része, így a táborban megismert alkalmazásokhoz, szoftverekhez is bátrabban nyúltak, azokat könnyen átlátták. Ha emellé az alapokat is elsajátítják majd, kiváló szakemberekké válhatnak, pontosan olyanokká, amilyenekre a mezőgazdaságnak szüksége van ahhoz, hogy fenntarthatóan, eredményesen és környezettudatosan lehessen termelni. Nem mellesleg a talajt óvva, védve. Egy ilyen táborban pedig ezt a szilárd alapot lehet előkészíteni. Természetesen nem minden fiatalból lesz talajtani szakember, sokan vélhetően felvételezni sem fognak a Miskolci Egyetemre a résztvevők közül. Az azonban biztos, hogy mindenki úgy térhetett haza, hogy a sok élmény és érdekesség mellett rengeteg benyomással gazdagodott. Olyan benyomással, ami más megvilágításba helyezi a talajt, annak szerepét, fontosságát, és azt a némiképp oly távolinak tűnő, talajjal foglalkozó tudományágat.
Bár csak néhány órát töltöttem el a nádudvari Extrém Talajtani Táborban, a kocsiba beszállva én is teljesen másképpen ízlelgettem a kifejezést: „TALAJTAN”.
