Valóban hatékony, és megéri takarónövényeket vetni? Nem szárítják ki tavasszal a talajt, és nem okoznak a kelleténél több növényvédelmi problémát? Milyen közvetlen és közvetett hatásokat fejtenek ki a talajban, és alkalmazásuk miért lehet kedvező a biodiverzitás számára?
Lényeges kérdések ezek, amik joggal merülhetnek fel a hazánkban is viszonylag új technológiaként megjelenő, a talajmegújító gazdálkodásba, a no-till és min-till rendszerekbe is beilleszthető takarónövény-keverékekkel kapcsolatban. Ezeknek próbáltam utána járni a Somogy megyei Darányban.
Kiváló talajszerkezet
A település határában számos kísérlet zajlott és zajlik jelenleg is a takarónövények alkalmazásával kapcsolatban. Varjú Ádámék 300 hektáros családi gazdaságában már három éve használnak saját, egyedi igényeik szerint összeállított keveréket – ráadásul sikeresen.
A folyamatos talajborítást biztosító kombinációk alkalmazását a no-till technológiába illesztve is eredményesen használják, a családi gazdaságban ugyanis sok táblán már elhagyták a gépi talajművelést, a vasak helyett a kiválasztott növények lazítják a talajt. A kékvirágú csillagfürtből, lóbabból, homoki zabból, talajművelő retekből, facéliából, olajlenből, silócirokból és tavaszi bükkönyből álló kombinációt jellemzően az őszi gabona után illesztik be a vetésforgóba, és az esetek többségében a szóját, a kukoricát és a napraforgót előzi meg.
„A takarónövényeink gazdagítják a talajéletet. Itt gondolhatunk például a gilisztákra, amiknek járatai kedvezőek a talaj számára. De a mikrobiális életet is sokszorosítják, végeredményként pedig kiváló talajszerkezetet hagynak maguk után” – mesélte a fiatal gazdálkodó a sokszor mellig érő növényzetben sétálva. Mint azt megtudtam, több kísérlet is igazolja megállapításait. „Volt olyan terület, ahol a tábla egyik részén használtunk takarónövényt, a másikon pedig nem, és beigazolódott a keverékek pozitív hatása mind a termésre, mind a talaj szerkezetére, állapotára vonatkozóan.”
A darányi területen többek között egy 4, egy 8 és egy 32 fajt tartalmazó keverékkel is folyik kísérlet. A tapasztalok szerint a fajgazdagság azért is fontos, mert az időjárás szélsőségessége miatt nem lehet minden évben, minden évjáratban ugyanattól a két-három fajtól elvárni a helytállást. Így azonban mindig akadnak olyan növények, amelyek elvégzik a feladatukat.
Színkavalkád takarónövényekkel
Ezek mellett a dél-somogyi település határában a Démétér Biosystems Kft. egy rendkívül érdekes és látványos Mátrix-kísérletet is beállított. A 2019-es augusztus 26-i után 2020-ban végül július 25-i dátummal vetettek egymásra 20 növényfajt, köztük olyanokat is, amelyekkel eddig nem dolgoztak.
„Fontos, hogy ennek a húsz növénynek a magját nem egymással összekeverve vetettük el, hanem fajonként egymásra, keresztbe helyeztük ki. Így egy 192 komponensű variációt kaptunk, aminek segítségével azt vizsgálhatjuk a területen, hogy az egyes kombinációk hogyan versengenek egymással, hogyan támogatják egymást, illetve megismerhetjük a számunkra új fajokat is” – vezette fel a darányi tevékenységük lényegét Molnár Tamás Gergely.
A Démétér Biosystems Kft. szaktanácsadója több kritikus kérdésre is választ adott a helyszínen, állításait egy rögtönzött talajszelvénnyel is alátámasztva. Az első ugyanis, ami a gazdálkodóknak egy ilyen területen feltűnhet, az a takarónövények nagy mennyiségű biomasszája. A valódi hatásért ugyanakkor mélyebbre kell hajolni, egyenesen a gyökérzónába. Ezeknek a keverékeknek ugyanis a fő céljuk a talajszerkezet javítása.
„Egy ilyen talajszelvényben megnézhetjük, hogy meddig hatol le például a talajművelő reteknek vagy a lóbabnak a gyökérzete. A lényeg ugyanis a talajban történik. A kísérleteink során kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen hatásokkal számolhatunk az új fajoknál vagy akár a már régebb óta használtaknál. Láthatjuk, hogy az egyes talajtípusoknál meddig hatol le a gyökerük, mennyire kötik a nitrogént, és mennyire indítják be a talajéletet” – magyarázta a kísérlet céljait a szakember, akinek az egyik kedvenc takarónövénye a lóbab. A karós, erős gyökérzete jól lazítja a talajt, miközben jelentős mennyiségű nitrogént köt meg a légkörből. Ezt igazolva lehajolt, és egy növényt ki is ásott, aminek gyökérzetén jól látszottak a Rhizobium baktériumokat rejtő gümők.
„A 2020-as körülmények nagyon kedveztek a bíbor bükkönynek is. Kiválóan szerepelt a kísérleteinkben, áthálózta a talajréteget, a növények közti üres teret is kitöltötte, ezek mellett pedig jeleskedett a nitrogénkötésben is” – tette hozzá Molnár Tamás Gergely.
Vadkár, drótféreg, talajszárítás?
A takarónövények hatékonyságát egyelőre sok kritika éri, számos érvet hallani ellenük is. Az biztos, hogy mint minden technológiai elemnél, a termőhelyi adottságok sok mindent befolyásolnak – ilyen például a vadkár kérdése, ami térségenként, területenként változhat – leginkább természetesen a vadállomány sűrűségével összhangban.
„Varjú Ádámék területein a keverékek évről évre jól teljesítenek, a vadkár nem jelent problémát. A güzüegér megjelenik helyenként, de az sem szaporodik fel jelentősen. Drótféreg okozta kárral itt szintén nem volt még gond. Az a véleményünk, hogy a drótféreg megjelenése eleve területfüggő, nem lehet konkrétan a takarónövény számlájára írni” – hangsúlyozta a szaktanácsadó, aki egy másik komoly kritikáról is kifejtette véleményét. „A talajnedvesség kérdésével kapcsolatban nem mindegy, hogy milyen a takarónövények összetétele. A darányi területen csak olyan takarónövények vannak, amelyek a tél folyamán kifagynak. Ez annyit jelent, hogy a magokat elvetjük augusztusban, szeptemberben, az ősz folyamán a növények megnőnek, majd télen elfagynak. Tavaszra így csak egy mulcsréteget hagynak maguk után.”
Molnár Tamás Gergely ugyanakkor arra felhívta a figyelmet, hogy amennyiben olyan fajok is helyet kapnak a keverékben, mint például a rozs vagy az őszi borsó, amelyek kiválóan áttelelhetnek, valóban oda kell figyelni a tavaszi terminálásuk időzítésére preemergensen vagy sekély talajműveléssel, hiszen ezek a növények tényleg nagy mennyiségben vehetnek ki vizet a talajból. Ez egy olyan száraz tavaszon, mint amilyeneket az elmúlt években, és egyelőre 2021-ben is megfigyelhettük, komoly problémát jelenthet. A tudatosságot, a technológia írott és íratlan szabályait tehát ismerni és alkalmazni kell az eredményesség érdekében. Ebből a szempontból tehát a takarónövények kicsit sem különböznek a többi agronómiai elemtől.
Takarónövények a sokféleségért
Míg Varjú Ádámék családi gazdaságában jól működnek a takarónövények, és ökonómiai szempontból is eredményesnek bizonyul az alkalmazásuk, addig a keverékek használatának természetvédelmi előnye is van. Bár az ökológiai folyamatok és a növényi sokféleség kapcsolatának minden részletét még nem ismerjük, és napjainkban is folynak ilyen irányú kísérletek, vizsgálatok, az kijelenthető, hogy a jellemzően viszonylag kevés számú, négy-öt kultúrnövényre, valamint azon belül nagy mennyiségben a tavaszi vetésűekre épülő mezőgazdasági termelésre rendkívül jó hatással van a takarónövények alkalmazása a biológiai sokféleség megőrzése érdekében. Ezek a keverékek számos olyan növényfaj magját tartalmazzák, amelyek táplálékot, szaporodó- és búvóhelyet kínálnak a hasznos rovaroknak, vad- és védett állatfajainknak. A méhektől a mezei nyúlon és foglyon át számos fajnak jelentheti a túlélést, a sikeres szaporodást egy-egy ilyen tábla.
Különösen fontos ez a téli hónapokban, hiszen a tavaszi vetésre váró tarlók, szántások, sivár táblák helyett a takarónövényes területeken takarást és élelmet biztosító növények találhatók jó esetben egészen tavaszig – főleg, ha nem csak kifagyó fajok vannak a keverékekben. A facélia, a mustár és a többi növény kiváló méhlevegőt biztosít a felszín fölött, és a keverékek egy-egy növénye éppen a betakarítástól a vetéséig tartó, ínséges időszakban van jelen a táblákon. Mindebből jól látszik, hogy bár a fajok számára így is sok kihívást jelent a túlélés egy intenzíven művelt mezőgazdasági területen, ám az általános gyakorlathoz képest ez a megoldás jelentős előrelépést jelenthet.
Mindent összefoglalva tehát a takarónövények alkalmazása még újdonságnak számít hazánkban, ám egyre többen érdeklődnek a no-till technológiába is beilleszthető keverékek iránt. Az biztos, hogy a legtöbb megoldáshoz hasonlóan a helyi kísérletek kiemelten fontosak, ezek nyomán minden termelő el tudja dönteni, hogy alkalmaz-e ilyen növényeket, és ha igen, milyen kombinációban.
