A melegedő, tavaszi időjárásban sorra kezdenek el virágozni a különböző gyümölcsfák és más kultúrák. A látványos, színes virágokat nevelő növények nem véletlenül olyan szépek, dekoratívak és vonzóak. Mivel rovarok által termékenyülnek meg, így a beporzást végző rovarok számára igencsak vonzónak kell lenniük, különben szép lassan kipusztulnának. A rovarok által végzett hatékony beporzáshoz azonban a rovarokat csábító virágok mellett szükségesek azok a rovarok is, amelyek a beporzást elvégzik. E tekintetben évről évre rosszabb a helyzet.
Méhek, földiméhek, poszméhek és társaik
A rovarporozta kultúrák beporzása a közhiedelem szerint a méhek feladata. Igazság szerint azonban ebben a folyamatban a mézelő méheken kívül rengeteg rovar vesz részt. Nem csak a különböző egyéb méh fajok, egyéb hártyásszárnyúak, hanem rengeteg légy is részt vesz ebben a folyamatban. A hazai flórában kevés az olyan növény, amelynek beporzásához csak néhány rovar faj alkalmas. A lucerna pl. ilyen növény, a mézelő méh nem nagyon tud mit kezdeni vele, míg pl. a lucerna szabóméh (Megachile rotunda) könnyedén be tudja porozni. A mézelő méhek ugyanakkor néhány ilyen kivételtől eltekintve szinte valamennyi hazai rovarporozta növény beporzására képesek.
Az utóbbi években a mézelő méhek hazai populációja jelentősen meggyengült. A helytelen növényvédőszer használat, a paraziták, atka fertőzések és más negatív tényezők miatt napjainkra eljutottunk sajnos arra a szintre, hogy tavasszal, amikor a legtöbb növény virágzik a mézelő méhek mennyisége kevés a beporzáshoz.
Amennyiben egy gyümölcsössel rendelkező gazdának nincs jó kapcsolata olyan profi méhésszel, aki érti is a dolgát és ezekben a vészterhes időkben is szinten tudta tartani a családok létszámát, úgy az a gazda a korábbi években megszokott mézelő méh populáció parányi töredékére számíthat csak a virágzás során.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a mézelő méhek eddig sem egyedül végezték a beporzást. Különböző vadméh fajok elképesztően fajgazdag sokasága is jelen volt és jelen van napjainkban is a gyümölcsösökben és a szántóföldeken. Míg eddig a mézelő méhek nagy létszáma gyakorlatilag elfedte a jelenlétüket és tevékenységüket, addig napjainkban már sokfelé a mézelő méhek váltak sajnálatos módon a kisebbséggé a beporzó rovarok populációjában.
Az, hogy vannak ilyen vadon élő beporzó szervezetek, az gyakorlatilag az utolsó esélyt jelenti sok helyütt a nagyobb felületű virágzó, rovarporozta kultúrát termesztő gazdáknak. Nyilvánvalóan életmódjukból adódóan másképp reagálnak ezek a fajok sokféle, a termőterületen történő változásra, de jelenlétük és hasznos tevékenységük mára már nélkülözhetetlenné vált sok gazda számára.
A mézelő méhekkel ellentétben ezek a fajok vagy magányos életmódot folytatnak, vagy kis, párszor tíz egyedet számláló kolóniákban élnek. Populációjuk sokkal lassabban követi a táplálék bázis, azaz a virágzó növények mennyiségének változását, mint a házi méheké. Ráadásul a házi méhek kaptárai átköltöztethetőek, míg a vad méhek lakhelye nem.
A különböző vadméhek fészkei szántóföldön döntően a táblák környezetében találhatóak meg. Gyakorta fúrnak lyukakat a partfalakba, löszmélyutak oldalába. Ez értelem szerűen azt jelenti, hogy bolygatatlan talajt igényelnek lakhelyük kialakítására. A különböző vad méhfajok napi bioritmusa is nagyon eltérhet a mézelő méhekétől. Jó néhány faj, pl. sok poszméh meglehetősen korán kirepül, de a napi rajzásmenet fajonként is változó.
Egy gondos gazda – főleg aki gyümölcstermelésben érdekelt – nem árt, ha tisztában van a területén élő vadméh fajok populációinak méretével és azzal is, hogy az ott élő vad méhfajok napi rajzása milyen ritmus szerint megy.
Segítsünk, hogy segíthessenek
A vadon élő beporzó szervezetek épp olyan érzékenyek a különböző növényvédő szerekre, mint a mézelő méhek. Egyedül a szoliter életmódot folytató fajok vannak egy pici előnyben, mivel nem esnek áldozatul a kaptárt védő többi dolgozó támadásának akkor, amikor egy növényvédő szeres kezelés után idegen szaganyaggal a testükön be akarnak jutni a kaptárba.
Gyümölcsösök esetében a nem művelt, lehetőleg minél hosszabb ideig virágzó felületet nyújtó növényfajokkal bevetett sorközök használata jelentősen felduzzaszthatja ezeknek a vad beporzó rovaroknak a populációit. Ne feledjük: A gyümölcsös virágzása után a méhész elvándoroltatja a mézelő méheket, hiszen ott már egy akkora rovar populáció számára, amely a kaptáraiban van, egyszerűen nincs elegendő élelem. A vad méhek viszont helyben maradnak. Populációjuk számára a szűk keresztmetszetet a nyár során rendelkezésre álló táplálék, azaz a virágok mennyisége jelenti.
Akárcsak a mézelő méhekre, úgy vadon élő rokonaikra is potenciálisan a legnagyobb veszélyt az adott kultúrában végrehajtott növényvédelmi beavatkozások jelentik. A területen élő fajok napi rajzási ritmusának ismerete révén lehetőség nyílik a kezelések olyan időzítésére, amely nem csak a mézelő méhekre, hanem a jóval korábban és esetleg később is repülő vadméh fajokra sem jelent veszélyt.
Fontos figyelni arra is, hogy a virágos növényeket tartalmazó sorközök miatt pl. egy gyümölcsös gyakorlatilag egész évben olyan, mintha a fák lennének virágzásban. Mind a mézelő-, mind pedig a vadon élő méheknek teljesen mindegy, hogy a gyümölcsfa virágán, vagy az aljnövényzet, netán a sorköz virágain találkoznak-e a számukra esetleg veszélyes készítményekkel. Ha ténylegesen számítunk a területen élő vad méhek beporzó szerepére, akkor a vegetációs időszak során végig figyelembe kell venni a jelenlétüket.
