Sajnos az elmúlt években a gyökérzöldségfélék termőterületének csökkenése mellett sok kifogás volt a megtermelt áru minőségével kapcsolatban, ami egyrészt növényvédelmi, másrészt termesztéstechnológiai hibákból adódott.
Abban a néhány nagyüzemben, ahol ipari feldolgozás és tárolás céljából, jól gépesített körülmények között folyik a sárgarépa, a petrezselyem és a paszternák termesztése, kevesebb gond adódott az értéktelen áruból, annál több volt a minőséggel kapcsolatos kifogás a kisebb gazdaságokban, ami többnyire a betakarítás során derült ki.
A hibák okait vizsgálva, kétségtelenül első helyre kívánkozik a rossz talaj-előkészítés. A gyökérzöldségféléket – ellentétben a burgonya- és káposztafélékkel – ugyan nem soroljuk a talaj minőségével szemben kifejezetten igényes, magas humusztartalmú talajokat megkívánó fajok közé, mégis számos fejlődési rendellenesség vezethető vissza a termesztő közegre, mindenekelőtt a felületesen, sekélyen elvégzett talajművelésre.
A petrezselyem esetében gyakrabban (1. kép), de a sárgarépánál is előforduló terméstorzulás, elágazó termés (2. kép), amit ritkábban okozhat rosszul adagolt vegyszer (gyomirtós szer), gyakrabban fonálféreg fertőzés is (vetésváltás hiánya), de döntően a rögös, sekélyen művelt talajnak, a felületesen elvégzett talajápolásnak tulajdonítható.
1-2. képek: A rossz talajszerkezeten kívül a fonálféreg és a szárazság is okozhatja a petrezselyem és a sárgarépa termések deformálódását
A későn betakarításra kerülő gyökérzöldségfélék esetében Győrffy Béla, a növénytermesztők körében jól ismert tudós-szakember, aki tartamkísérletekben a vetésforgó, a monokultúra, a trágyázás és a talajművelés összefüggéseit tanulmányozta, 12 pontban foglalta össze az őszi talajművelés fontosságát. Ezekből a korai vetésű, aprómagvú zöldségfélék termesztésére, így a gyökérzöldségfélékre is három szabály különösen érvényes:
- Csökkenti a gyökerek energiaveszteségét, elősegíti a gyökerek mélyre-hatolását, a mélyebb talajréteg kialakulását, ezáltal hozzájárul a nagyobb gyökértömeg képződéséhez. A nagy gyökértestet képező sárgarépánál, petrezselyemnél és paszternáknál (ipari és tárolási fajták) döntő hatású a termésminőségre és -mennyiségre.
- Javítja a talaj vízgazdálkodását, elősegíti a nedvességtárolását és annak megőrzését. Ebből adódóan egyenletesebb talajnedvesség, és kisebb a termésrepedések előfordulásának a valószínűsége.
- A talajrétegek átforgatásával az alsó regenerálódott réteget a felszínre hozza, ezzel javítja a felső réteg szerkezeti tulajdonságait, ami a mélyen gyökeresedő gyökérzöldségeknél fontos a szabályos alakú termésképződés miatt.
Az őszi mélyszántás idejét, módját és eszközeit sokan vitatják, de szükségességét termesztési viszonyaink között nem vonják kétségbe. Időpontjának helyes megválasztása több ok miatt is nagyon fontos. Míg a lazább talajok a fagyott állapotot leszámítva mindig művelhetők, addig az ipari és tárolási célra termesztett gyökérzöldségfélék számára alkalmas kötöttebb talajok csak a vízkapacitás 40–60%-os intervallumában szánthatók, ami megfelel a lényegesen könnyebben mérhető nedvességtartalom 30% körüli értékének.
Száraz talaj, szántás rögössé válik. Annak ellenére, hogy a fagy az így képződött rögök jelentős részét szétszívja, az ilyen talajból nehezebb tavasszal jó minőségű magágyat készíteni. Csapadékos ősz esetén – több termőkörzet az idei évben is ide számít, ahol a talajnedvesség jóval meghaladja a 30%-ot – ugyancsak nem szabad a kötöttebb talajok szántásával próbálkozni, mert „elkenődnek”. Nedves talajon a talajmarós és rugós kultivátorokkal történő művelés előnyösebb, az így előkészített talajt nem szükséges elmunkálni, rajta tavasszal a magágy könnyebben kialakítható.
A művelt réteg kialakításánál – a mélyen gyökeresedő tárolási és ipari répák miatt törekedni kell a 35-40 cm-es mélységre. A mélyebben művelt talajrétegben szabályosabb termések fejlődnek, arról nem is beszélve, hogy az így kialakított talajnak a nagyobb a hézagtérfogata, ebből adódóan jobb a vízgazdálkodása, és az ilyen táblán kisebb az eróziós és a belvíz veszély is.
A szántás kapcsán a helytelen időzítés mellett, olyan művelési hibákkal is találkozhatunk, mint a gyors szántás következtében kialakuló túlforgatás vagy a vakbarázda, amit csak tavasszal a sávos gyomosodásról, az egyenetlen kelésről és fejlődésről veszünk észre.
Az őszi szántást a téli csapadék jobb befogadása érdekében, általában nem zárjuk le, de az aprómagvú, korai vetésű gyökérzöldségek ilyen szempontból kivételnek számítanak. Mint kivétel ide sorolható az egyre szélesebb körben alkalmazott bakhátas termesztés is, ahol már ősszel megkezdik a profilírozást.
Száraz évjárt esetén, 40-50 KA -értéknél kötöttebb talajokon ugrásszerűen megnő az úgynevezett „szegletes termés”-ek aránya, ilyen esetben a répatest keresztmetszete nem kör alakú, hanem lapos, „szegletes” lesz. Ipari répák esetében kisebb, de friss fogyasztásra és tárolásra szánt árunál ez az alaktorzulás jelentősebb értékcsökkenéssel jár.
Néhány esetben az öntözés, az időjárás is oka a minőségi hibáknak. A sok víz – különösen, ha későn adott nitrogéntrágyával párosul – a répa felrepedését eredményezi (3. kép). A vízhiány, ami gyakoribb oka a rossz minőségnek a kötött, rosszul előkészített, sekélyen művelt talajhoz hasonló alakváltozást, torzulásokat, a répatest elágazását váltja ki (1-2. kép).
A kis tenyészterület, a sűrű növényállomány (soron belüli nagy tőszám), többnyire a kisüzemekben szokott gondot okozni, ahol kézi vetést alkalmaznak, vagy a vetőgépet rosszul állítják be. A sűrűn kelt répa termései összetekerednek (összecsavarodnak) (4-5. kép). A megelőzést jelentő egyelést, vagy ahogy szaknyelven szokás mondani a tőszámbeállítást – ami a kézi vetésű termesztés nélkülözhetetlen része – akkor célszerű végezni, ha a növények vastagsága eléri az 2-3 mm-t, de nem fejlettebbek.
4-5. kép: A sűrű vetés (soronkénti nagy tőszám), a termések összetekeredését okozza (korai stádium – bal oldali kép, kifejlett termések betakarítást megelőzően – jobb oldali kép)
Az apró olajos magvak, mint a petrezselyem vagy a sárgarépa, csak megfelelő talajnedvesség, azaz optimális csírázási feltételek mellet duzzadnak meg, és még úgyis lassan kelnek. A rossz minőségű magágy, a cserepesedésre hajlamos talajfelület, nem egyszer a túl mély vetés tovább rontja a csírázást.
Korábbi írásainkban javasoltuk a gyengébb minőségű (kötöttebb) talajokon a bakhátas termesztés alkalmazását, elkerülve ezzel a termések deformálódását (6. kép). A 25 cm magas és koronaszélességben 15-20 cm-es, egymástól 30-35 cm-re elhelyezkedő bakhátak (koronájuk középpontja 70-75 cm-re van egymástól).
Az így kialakított bakhátra ikersorba (10-12 cm) vethető a répa, 5-6 cm-es tőtávolságra. A laza bakhát gyorsabban átmelegedik (koraiság fokozása), és a termések kifejlesztéséhez ideális feltételeket nyújt. Előnye a módszernek, hogy még sekélyebb és gyengébb minőségű talaj esetében is a bakhátban szabályos répatestek fejlődnek, ugyanakkor hátránya, hogy az ilyen termesztés esetén gyakrabban előfordul a répafejek zöldülése (7. kép).
Ennek megelőzése – ami a minőséget nagymértékben rontja – a tenyészidő folyamán történő töltögetéssel lehetséges. A kötöttségétől függően gyakrabban vagy ritkábban a bakhát oldaláról lecsúszott talaj felhúzása, azaz a levelek tövének, a termésfej takarása szükséges.
