Jó példa erre a nitrogén túladagolása mint stresszhatás. Ha a nitrogéntúltrágyázás jelentős mennyiségű víz jelenlétében történik, akkor vegetatív növekedést generál, ha vízhiány mellett adunk sok nitrogént (sóstressz), akkor az a virágzást váltja ki.

A stresszhatás mértéke mindig a stresszdózistól függ, ami a stressz intenzitásának és a kitettség idejének szorzata, azaz milyen mértékű a hatás és mennyi ideig éri a növényt. Télen néhány órás 5-6000 lux fényerő mellett még nem köt a paradicsom, de ha ez a meglehetősen gyengének számító megvilágítás 7-8 órán keresztül tart, elegendő a termésképzéshez.

Környezeti tényezők

A környezeti tényezők között vannak, amelyek könnyen, akár szabadföldi körülmények között is szabályozhatók, mások változtatása bonyolult, költséges, nehezen kivitelezhető még korszerű üvegházakban is.

Jól szabályozható, gyorsan és hatásosan változtatható környezeti tényezők a víz és a tápanyagok, az öntözés és a fejtrágyázás.

A melegigényes zöldségfélék, így a paprika, a paradicsom, az uborka, a dinnyefélék és a padlizsán már kiültetésre kerültek, aktuális a fejtrágyázásuk, amely jó lehetőség a generatív/vegetatív egyensúly szabályozására, esetleges fejlődési aránytalanságok korrigálására.

Milyen fejtrágyákat célszerű az említett zöldségfajok esetében alkalmazni?

A hatásos fejtrágyázás alapja a tápelem-hatóanyag pontos megválasztása és mennyiségének kiszámítása, továbbá annak megfelelő formában és időben történő kijuttatása.

Az uborka, a tök- és a dinnyefélék valamivel több nitrogént igényelnek a káliumhoz képest, mint a paradicsom, a padlizsán és a paprika. Foszfort fejtrágya formájában keveset adunk, tekintettel arra, hogy a foszfor pótlása az őszi talajforgatással egy időben történik.

Mezoelemek

Mezoelemekből (félmikroelemekből) kiemelendő az említett fajok magnéziumigénye, hiánytünete gyakran az első termések képződése idején lép fel (1. kép). Bár mikroelemekre (bór, mangán, cink, réz) hiányára is érzékenyek, mégis a termesztésben ritkábban tapasztalható az ebből adódó hiánybetegségek jelentkezése, mivel szerves trágyát gyakran használnak a termesztésük során.

Intenzív termesztési körülmények között (pl. támrendszer melletti termesztés) előnyösebb a gyorsabb és jobb hatást jelentő tápoldatozás alkalmazása, szemben a szilárd formában kijuttatott műtrágyával (1. táblázat).

Tápoldatos technológia	Hagyományos trágyázás
Tápanyagok kijuttatása oldott formában történik.	Tápanyagokat szilárd halmazállapotban szórják a növénysorokba.
Vizet és a tápanyagokat a fejtrágyázások alkalmával együtt adják.	A víz és műtrágyák kijuttatása külön történik.
Általában alacsonyabb az induló talaj-tápanyagszint.	Ősszel alaptrágya formájában nagyadagú tápanyag-kijuttatás történik.
Folyamatos tápanyag adagolás, csepegtető öntözés esetén akár heti többszöri kijuttatás a tenyészidő folyamán.	„Lökésszerűen”, ritkábban, de nagyobb adagban kijuttatott tápanyagok, aminek következtében jelentős tápanyagszint-ingadozás a talajban.
Csak kismértékben számol a talaj tápanyag-szolgáltató képességével.	Figyelembe veszi a szerves anyag bomlása során keletkező tápelemeket, és a talaj tápanyag-szolgáltató képességét.
A növény igényéhez igazított, kevésbé ingadozó talajoldat koncentrációt tart fenn.	Erősen változó a talajoldat töménysége.
Tápanyagarány és tápoldat koncentráció meghatározásánál figyelembe lehet venni más környezeti tényezőket is.	A környezeti tényezőkkel általában nem számol, az egyes tápelemek arányát nem módosítja.
Kevesebb kedvezőtlen stresszfaktor adódik az öntözésből és a tápanyagellátásból.	Gyakoriak a kedvezőtlen stresszhatások kialakulása.
Jól folyamatosan szabályozható és irányítható a generatív, illetve a vegetatív növekedés.	Kevésbé befolyásolható a növény fejlődésének iránya.

Ezeknél a nagytömegű lombfejlesztésre és termésre képes, folyamatosan termő, hosszú tenyészidejű fajoknál kulcskérdés a trágyamegosztás, azaz az időzítés és a kijuttatás formája. Az első terméskezdemények megjelenését követően jelentősen megnövekszik a növény tápanyag-felvétele, mindenekelőtt a nitrogén és káliumigénye, amit a tápoldat összeállításával is követni kell.

Nem tanácsos a gyökérperzselés veszélye miatt a koncentrációt növelni, különösen a tenyészidő elején, amikor még sokkal érzékenyebbek a gyökerek, inkább a tápoldatozások számát tanácsos sűríteni, ha a növény úgy kívánja.

Tápoldatozás

Előre pontos receptet adni arra vonatkozóan, hogy mikor, és hányszor, milyen töménységgel kell (szabad) tápoldatozni, nagyon nehéz, mivel az a hőmérséklet, a fényviszonyok és elsősorban a növény fejlődésének függvénye.

Jó támpont erre a fiatal levelek és hajtások színe, fejlődésének üteme. Ha világosabb a hajtás közepe az idősebb leveleknél, akkor gyors a növekedés, ha sötétebb lassú vagy esetleg leállt. Ideális fejlődésnél a fiatal, hajtáslevelek színe közel azonos a kifejlett levelekével.

Gyakran a tápoldat töménységét százalékban (0,1-0,5%) adják meg, ami jelentősen megkönnyíti a bekeverendő műtrágya mennyiségének kiszámítását, ugyanakkor nem szerencsés a növény oldaláról, nem veszi figyelembe a víz minőségét (sótartalmát), szerencsésebb EC értékben a töménységet meghatározni.

Rosszabb minőségű víz esetében kevesebb műtrágya oldása tanácsos, kiváló vízminőség esetén akár 0,3-0,5%-os töménység is megengedhető, nem kell a perzselés veszélyével számolni.

A műtrágyák minősége (EC értéke) az összetételből adódóan eltérő. Úgy kell a tápoldat töménységét alakítani, hogy az EC érték 2-2,5 mS/cm között legyen. Fiatal növény esetén, a kiültetést követően 2-2,5 mS/cm, később 2,5-3 mS/cm-ig emelhető. Erős lombnövekedéskor lehet az EC értéket növelni, túlterhelés esetén csökkenteni – akár átmenetileg csak vizet és híg nitrogénoldatot adni.

Szedések idején fontos a folyamatos nitrogén és kálium ellátás. Az említett fajok júniusban-júliusban képes akár napi 2-2,5 liter víz elpárologtatására, ennek függvényében kell öntözni, és tápoldatozni.

Ideális eset az, amikor úgy tudja a termesztő az öntözést (tápoldatozást) szabályozni – amire kiválóak a csepegtető rendszerek – hogy mindig azonos mélységig nedvesedik át a talaj. Ilyenkor a növény az energiát nem a gyökerek helyének változtatására, újabbak fejlesztésére fordítja, hanem azt is termésképzésre.

A nitrogén alapvetően a termésmennyiségre van hatással, a kálium a minőséget befolyásolja. Káliumhiány, ami a leveleken jellegzetes, érközi-klorózis tünet formájában is jelentkezik, a termésminőséget (ízét, színét, aromatartalmát befolyásolja), optimális káliumellátás mellett a termések keményebbek, ropogósabbak, lassabban fonnyadnak, jobban szállíthatók és tovább eltarthatók.